The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

57. fejezet: Mentőkötél a valóságba

*Amanda szemszöge*

Miután Max-szel visszamentünk az alagsorba, a fiúk azonnal csendben lettek, és kérdő pillantásokat küldtek felénk.

- Dustin... - lépett Max az asztalhoz, és felvette róla a rádiót - Ezek elérnek Pennhurst-től Kelet-Hawkins-ig is?

- Persze. El. - bólintott a fiú - De... De miért?

Max nem válaszolt, csak Steve-re pillantott, aki azonnal rájött, hog, mire akar célozni a lány.

- Nem. - rázta a fejét Steve - Nem megyünk innen sehova. Itt maradsz, amíg Robin és Nancy nem jelentkeznek.

- Nem akarok itt ülni, és várni arra, hogy mikor halok meg. - csattant fel Max - Robin-ék elérnek minket a város másik végén is ezzel. - mutatta fel a rádiót.

- Nem megyünk el innen. - erősködött Steve.

- Miért? - nevetett fel hisztérikusan Max - Szerinted Wheeler-ék alagsorában Vecna majd nem talál rám? Kérlek, Steve... - lépett hozzá közelebb, mire a fiú rám nézett. Nem tudtam, hogy hogyan reagáljak, nem is értettem, hogy miért tőlem vár segítséget. Ezért csak megrántottam a vállamat. Steve újra Max-re nézett, majd az összeráncolt homloka végül kisimult, és megenyhülve nézett a lányra.

- Jól van. - sóhajtott végül - De mind megyünk, és nem tűnsz el a szemem elől egy pillanatra sem.

- Köszi. - bólintott megykönnyebbülten a lány, majd elindult fel a lépcsőn. A három fiúval a nyomomban követtem őt.

*****

Nem sokkal később már a Forest Hill-i Lakókocsiparkban voltunk, és Max-ék háza előtt parkoltunk le. A lány egyből kiugrott a kocsiból, nem törődve azzal, hogy Steve figyelmeztette.

- Egy másodperccel sem kapsz többet fél percnél, értetted? - kiáltott utána, de addigra ő már eltűnk a bejárat mögött - Fél perc... - morogta halkan Steve.

- Basszus... - jutott eszembe hirtelen valami, amiről teljesen elfeledkeztem eddig.

- Mi a baj? - fordult felém ijedten Steve.

- Dustin... - pördültem meg az ülésben, és az unokaöcsémre néztem - Mikor hívtuk utoljára az anyádat?

- Basszus... - nyíltak tágra Dustin szemei is, mikor rájött, hogy mire gondolok.

- Tegnap reggel óta nem voltunk otthon. Az előtte napot pedig Eddie keresésével töltöttük. Anyád péntek este óta nem tud rólad. - soroltam ijedten - Ki fog nyírni engem. Biztosan nagyon aggódik már.

- Nyugodj meg, oké? - próbált nyugtatni Dustin - Amint telefon közelébe érünk, felhívom, és tisztázom a dolgokat.

- Te jó ég! - temettem a tenyereimbe az arcomat - Már csak ez hiányzott. Claudia néni ki fog nyírni.

- Nem fog kinyírni, megoldom. - ígérte Dustin.

- Mégis hogyan? - mordultam fel - Azt fogja gondolni, hogy felelőtlen vagyok. Ezek után nem fogja megengedni, hogy itt maradjak veletek.

- Nyugodj meg, és fejezd be, oké? - hajolt előre Dustin - Megoldom.

- Szóval... - térített magamhoz kissé Steve hangja - Maradsz? - húzta fel kérdőn a szemöldökét.

- Ha Claudia néni nem öl meg... Úgy néz ki, hogy igen. - bólintottam, mire Steve egyből mosolyra húzta a száját. Meg akart szólalni, de nem jött ki hang a torkán, ugyanis ekkor megjelent Max, aki a kocsi felé szedte a lábait.