The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

20. fejezet: Lista

*Amanda szemszöge*

Mosolyognon kellett azon, hogy mennyire látszott Steve-en az ellenszenv, amit Eddie iránt érzett. Eddie minden egyes megnyilvánulásánál forogtak a szemei, vagy halkan megjegyzett valamit, amit persze mindenki hallott. Eddie viszont nem igazán foglalkozott vele, csak néha szólt vissza neki valami egyáltalán nem bántó dolgot. Steve persze ettől is forrt a dühtől.

- Dustin... - szóltam az unokaöcsémnek - Lassan ideje lenne menni. Tudom, hogy holnap nem lesz iskola, de későre jár.

- Hát jó... - sóhajtott fel Dustin, mire a többiek kérdőn néztek rá. Valószínűleg arra számítottak, hogy ellenkezni fog. De hálás voltam neki, hogy velem sosem tette.

- Gyere, kölyök! - tette a tenyerét Steve Dustin sapkájára, amit ő morogva lökött félre - Menjünk! - majd felém fordult - Téged is elvihetlek, ha már Dustin velem jön.

- Öhm... - pillantottam Eddie-re, aki kíváncsian várta a válaszomat - Nem baj, ha velük megyek? Így nem kell megtenned a felesleges utat.

- Menj csak, gyönyörűm! Majd máskor folytatjuk. - mosolyodott el, majd Steve-re nézett, de nem mondott neki semmit.

- Ti ketten? - kérdezte Steve Mike-ot és Lucas-t.

- Biciklivel jöttünk. - felelték.

- Jól van! - bólintott - Vigyázzatok hazafelé!

- Oké! Sziasztok! - kiáltották a fiúk, majd elindultak a kijárat felé.

Eddie eközben mellém oldalazott, majd megfogta a kezemet, és hosszú csókot nyomott rá.

- Én is elindulok. - mosolygott, majd alig láthatóan Steve felé bólintott, és halkabban folytatta - Mielőtt Harrington beleőrül a féltékenységbe. - kacsintott rám, majd elsétálva a két fiú mellett, csak biccentett nekik egyet.

- Mehetünk? - kérdeztem őket, mire Steve, aki eddig Eddie után bámult, felém fordult. Homloka össze volt ráncolva, de mikor rám nézett, kisimult az arca. Tényleg féltékeny lehetett Eddie-re?

Még akkor is ezen gondolkodtam, mikor beszálltunk a kocsijába. Valójában egészen kedd este óta rajta járt az eszem. Mikor hazavitt, én meg gondolkodás nélkül megpusziltam. Annyira beijedtem a dologtól, hogy egészen a mai napig nem mertem a szeme elé kerülni. Elvégre megmondtam neki, hogy nem az esetem, és ő is megmondta, hogy mit gondol rólam. Mi okom lenne őt puszilgatni? Annyira jó barátok sem vagyunk.

- Steve... - szakított ki a gondolataimból Dustin.

- Igen? - nézett a visszapillantóba Steve.

- Nálunk vacsorázol, ugye?

- Ó! - szóltam közbe - A francba! Teljesen kiment a fejemből a vacsora. - ismertem be.

- Mi van veled egész héten? - morgott halkan Dustin, az arcomon pedig megéreztem Steve pillantását - Olyan furcsa vagy napok óta.

- Nem vagyok furcsa, Dustin! - mordultam rá a kelleténél kicsit jobban - Kiment a fejemből, és ennyi.

- Ha akarjátok, akkor beugorhatunk enni. - javasolta Steve, én pedig hálásan néztem rá.

- Oké. - bólintottam - Az jó lenne!

Hosszan fújtam ki a levegőt, és tényleg fogalmam sem volt, hogy mi történt velem. Hogyan felejthettem el, hogy gondoskodnom kell a vacsoráról? Még szerencse, hogy Dustin tegnap megbeszélte Claudia nénivel, hogy ma este nem telefonál, majd holnap reggel pótoljuk a hívást. Dustin azt mondta neki, hogy késő estig sulis programja lesz. A kis kamugép.