The Baby-Sitters Club [Steve Harrington Fanfiction] - A KÖVETKEZŐ ÉVADRA VÁRVA

31. fejezet: Ezer százalékig

*Steve szemszöge*

Reggel korán ébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán mikor tisztulni kezdett a kép, rájöttem, hogy a Henderson ház nappalijában aludtam el este. Lassan ültem fel, mert a fejem minden mozdulattól szét akart szakadni. Körülnéztem, és kis híján kiugrott a szívem, mikor megláttam az egyik fotelban üldögélő Dustin-t.

- Jesszus, Henderson! - kiáltottam rá - Mit üldögélsz itt, ilyen csendben?

- Vártam, hogy felkelj. - mondta lazán, majd lerakta a kezében tartott képregényt.

- Nézted, ahogy alszom? Mióta ülsz itt?

- Most én kérdezek. - mutatott rám, aztán hátradőlt a fotelban és karba tette a kezeit. Ha nem tartottam volna viccesnek a helyzetet, még ijesztő is lehetett volna a hangneme.

- Mi bajod? - ásítottam, amitől megfeszültek az arcomon a sebek, amiket tegnap este szereztem - Mennyi idő van? - kerestem egy órát.

- Az most nem lényeg. - intett - Ideje, hogy elbeszélgessünk.

- Miről?

- Manny-ről. - mondta úgy, mintha nem lenne tök egyértelmű, hogy miért tart kihallgatást a nappali közepén.

- Hallgatlak. - mondtam unottan, mert tisztában voltam vele, hogy addig nem hagy békén, amíg el nem mondhatja, amit akar.

- Meg fogod bántani. - jelentette ki határozottan.

- Nem fogom megbántani. - hajoltam előre, kezdtem ideges lenni, hogy mindig ezzel jön mindenki - És örülnék neki, ha nem mondogatnád neki ezt folyamatosan.

- Te is tudod, hogy így lesz. - fújtatott.

- Miért gondolod?

- Mert pénteken is ez volt.

- Mi volt pénteken? - nem értettem, hogy miről beszélt.

- Szerinted miért akart eljönni az étteremből? Mert hiába vacsoráztál velünk, megjelent Nancy és te már el is felejtetted, hogy kivel érkeztél.

- Ez nem igaz. Csak pár percet beszélgettem vele.

- Steve! Húsz percig beszélgettél vele. És neked fel sem tűnt, hogy Manny addig ott várt rád. - halkan beszélt, de láttam rajta, hogy ő is kezdett ideges lenni.

- Biztos, hogy nem volt húsz perc. - tekertem zavartan a fejemet, de megpróbáltam visszaemlékezni az estére. Tényleg annyi ideig otthagytam volna?

- De. Annyi volt. - bólogatott.

- Ha csak ketten vagytok, ha randiztok, akkor is otthagytad volna annyi ideig?

- Persze, hogy nem. Amúgy is csak érted mentem oda a pulthoz.

- Hallottad tegnap este, ugye? - váltott témát a péntek estéről - Kedvel téged.

- Én is kedvelem őt. - erősködtem.

- De nem annyira, mint Nancy-t. Ismerd be! Még mindig szereted őt, ugye?

- Annak már vége.

- Nem ez volt a kérdés, Steve. - biggyesztette le a száját - Manny-vel olyan dolog történt tavaly, ami teljesen összetörte. Nehezen nyílik meg az embereknek, de benned mégis bízik annyira, hogy randizzon veled. Pedig megígérte, hogy nem fog senkivel sem randizni.

- Megbízhat bennem.

- Tényleg? És ha mondjuk Nancy azt mondaná, hogy töltsd vele a ma estét, mit csinálnál? Legyél őszinte!