A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
KOPP, KOPP!
Kopogtattak álmomban.
KOPP, KOPP!
Újabb kopogás. Aztán egy újabb. Az istenekre! Hiszen nem is álmodom, tényleg kopognak. A szemeim egy másodperc alatt kinyíltak és már fent is voltam. A fejem az zsongott és hányingerem volt.
- Hercegnő, fent vagy? - kiabáltak be az ajtó túl oldaláról.
- Igen, tessék! - mondtam kissé álmosan, majd belépett rajta a szolgálólány. Becsukta az ajtót, közelebb lépett, majd egy aprót meghajolt.
- Elnézésed kérem, hogy felkeltettelek, de készülnöd kéne a tárgyalásra. - mondta, mire engem mintha fejbe vágtak volna. A tárgyalás, el is felejtettem. - Azért jöttem, hogy segítsek felöltözni.
- Rendben, köszönöm! - bólintottam, aztán már kint is voltam az ágyból.
Egy halvány lila színű ruhát vettem fel, aminek hálós volt az ujja. Egy gyönyörű, lila köves nyakláncot húztam fel mellé, meg gyűrűket. A hajamat a szolgáló lány segített kontyba fogni, aztán már kész is voltam.
Gyorsan szedtem a lépteimet a nagycsarnok felé, ahol az ajtóban még éppen elkaptam a családomat. Amikor beléptünk a helyiségben, a Vastrónon már ott ült a Segítő, Otto Hightower.
A királyné, Aemond, Helaena és Aegon is már ott voltak. Aegon is sokat változott az évek alatt, de ahogy látom, megnőnie nem igazán sikerült. Majdnem ugyanakkora, mint amikor utoljára láttam, talán csak egy fél fejjel magasabb. Még Aemond is magasabb nála, aki három évvel fiatalabb. Bár a magasság az nem korhoz van kötve.
Miután elfoglaltuk a helyünket, akkor ránéztem a félszemű fiúra, ő is engem nézett. Ahogy a tekintetünk összetalálkozott, úgy kezdett a hasam liftezni fel-alá, ez mégjobban fokozta a hányingerem. Egészen addig néztük egymást, amíg a Segítő meg nem szólalt, akkor mind a ketten odakaptuk a tekintetünket.
Nem is figyeltem arra, hogy mit mond, mert csak Aemondon járt az eszem, és csak őt figyeltem. Ahogy rám nézett tegnap és ahogy most is, mint aki megbabonázott. Gyönyörű kék szeme ahogy összetalálkozott az enyémmel...
Ekkor kinyílt az ajtó. Mindenki egyből odanézett, és láttuk, ahogy belép rajta a király. Látszott rajta az akaraterő, látszott, hogy nem fogja ezt az ügyet csak úgy hagyni, mellettünk fog állni, tudom...
A trónhoz vezető lépcsőn viszont leesett a koronája, de nem adta fel. Atyám egyből odasietett, és segített fivérének. Miután a király leült a trónra, Daemon rátette a fejére a koronát, majd visszaállt a helyére.
- Bevallom... Kissé összezavarodtam... Nem egészen értem, miért hallgatunk meg kérelmeket egy elrendezett öröklés ügyében. - mondta nagy nehezen a király. - Egy valaki van jelen, aki netán többet tudhat arról, hogy mi Corlys nagyúr akarata... Az Rhaenys hercegnő.
