A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Aemond
Kellemetlenül érzem magam. Azóta, amióta Audrey közt és köztem megtörténtek a dolgok, hogy nekem adta a tisztaságát, azóta egyszer sem jött el. Minden nap elrepültem a találkozó helyünkre, és vártam, hogy majd egyszer megjelenik, de nem jött el.
Lehetséges, hogy megbántottam? Tudtam, hogy nem kellett volna ennek megtörténnie... Olyan szépen alakultak a dolgok, erre mindent sikerült elrontanom. Bevallottam neki, hogy szeretem és ő viszont szeret, ezzel pedig sikerült elüldöznöm őt.
Mindig is éreztem valamit Audrey iránt, már egészen gyermekkorunkban is, de nem tudtam, mi lehetett az. És aztán elmentek, miután elvesztettem a szemem. Azt hittem, soha nem láthatom már, de amikor betette a lábát az udvarba, újra fellángoltak bennem az érzelmek. Onnantól kezdve tudtam, hogy amit régen éreztem, az az is az volt, amit most is érzek iránta.
Képtelen vagyok kiverni a fejemből. A szőke tincseit, ahogy fújta a szél. A gyönyörű kék szemei, ahogy megcsillannak a napfényben. Csodaszép világos bőre, ami olyan puha és lágy. A meseszép ruháiban, amik csodálatosan simulnak nőies alakjára. A mosolya, ami még a Napnál is ragyogóbb.
- Aemond! - szólt rám határozottan anyám, amivel sikerült kiráznia a gondolataimból.
- Azt kérdeztem már harmadjára, hogy nem tudod, Audrey-ék eljönnek a lovagi tornára? - tette fel újból a kérdést.
- Nem tudom, anyám. - válaszoltam közömbösen.
- Azt hittem, hogy tudni fogod majd. - nézett rám meglepetten.
- Mégis honnan? - kérdeztem, miközben értetlenül anyámra néztem. Ő úgy nézett rám, mint aki nem hallotta jól, amit mondtam. Valószínű azért, ahogyan válaszoltam neki. - Elnézést!
- Gondoltam, hogy leveleztek egymással. Mégiscsak a feleséged lesz. - mondta. - Vagy találkoztok.
- Nem levelezünk... És nem is találkozunk... - fordítottam el a fejem.
- Pedig elég sokat eljársz itthonról. - szólalt meg Aegon, miközben a körmét piszkálta.
