A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel úgy voltam, hogy én ma ki se kelek az ágyból. Nincs az az ember, aki rávegye ezt a várandós hölgyet, hogy kikeljen az ágyból. Inkább ágyban fekve olvasok. Egyedül csak Aemond tudna rávenni, de ő nincs itt. Tényleg, már eltelt egy nap, most már csak két nap és haza jön.
- Hercegnő, fent vagy? - kopogtatott be az ajtómon Ser Robert.
- Gyere be! - kiáltottam ki neki.
- Elnézést, hogy zavarlak, hercegnő, de Aegon király összehívta a Kistanácsot. - közölte, mire én a könyvből ránéztem a lovagra.
- De ma nincs is gyűlés. - néztem rá értetlenül.
- A király azt szeretné, ha a gyűlés tagjai megjelennének a teremben. - mondta, mire én a lovagról visszanéztem a könyvre, majd újra Ser Robertre.
- Pedig én ma nem akartam kikelni az ágyból. - motyogtam, miközben kiszálltam az ágyból. Ser Robert pedig ezen jót mosolygott. - Ne mosolyogj, Ser Robert! - nevettem.
- Elnézést, hercegnő! - hajtotta le a fejét.
- Semmi baj, nem azért mondtam. - legyintettem. - Most felöltöznék.
- Persze, hercegnő! - bólintott, majd kilépett a szobából, és becsukta az ajtót.
Ma nem is volna gyűlés. Mi ilyen fontos Aegonnak? Remélem, nem valami lényegtelen dologról van szó, mert akkor biztos kitépem a hajam.
- Mi volt ilyen fontos, ami nem várhatott holnapig? - foglaltam el a helyem az asztalnál.
♕︎♕︎♕︎
Igazából semmi lényeges dologról nem volt szó. Tanácsot kért tőlünk, mert tanácstalannak érezte magát. Ezért nem húztam fel magam, mert igazából ez nem volt annyira lényegtelen. Sőt, inkább örülök, hogy tanácsot kér tőlünk és kikéri a véleményünket, minthogy hirtelen döntéseket hozzon. Egy igazi király ezt teszi.
- Te is csendesnek találod a várat, amióta Aemond nincs itthon? - kérdezte Helaena.
- Igen. Már nagyon is csendesnek. - sóhajtottam. - De már csak két nap. - mosolyodtam el.
- Már egy nap letelt a háromból. - mosolygott ő is.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá a lányra, mire ő bólintott.
- Persze.
- Te szereted Aegont? - kérdeztem, mire a lány lesütötte a szemeit.
- Nekem ez a sors jutott. - vonta meg a vállát. - Valamilyen szinten szeretem, de...
- Nem akartalak megbántani! - siettem bocsánatot kérni.
