A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel ahogy eszembe jutott, hogy Aemond jön haza Casterly-hegyről, abban a pillanatban kipattantam az ágyból és már fent is voltam. Pontosan nem tudom, hogy mikor érkezik meg, de bármelyik pillanatban betoppanhat.
Nehezen teltek el a napok, de sikerült minden nap egy kicsit lefoglalnom magam, hogy elüssem az időt. Az biztos, ha Aemond megjön, akkor nem szabadul meg tőlem egy másodpercre sem. Az egész napot rajta csüngve fogom tölteni.
- Elhiszed ezt, Helaena? Aemond ma érkezik haza! - ráztam meg a lányt a vállánál fogva.
- Igen, elhiszem, csak ne rángass! - fogta meg a kezemet.
- Jaj, ne haragudj! - kuncogtam. - Annyira várom már, hogy itthon legyen!
- Én mondtam, hogy túl fogod élni ezt a három napot. - mosolygott rám.
Majd ahogy hallottuk kinyílni a kapukat, egyből az ablakhoz szaladtunk, és figyeltük, ki kép be rajta. Aemond volt. Ott lépte át a kaput és a bejárati csarnok felé vette az irányt. Helaenával egymásra néztünk, és már siettünk is le, hogy üdvözöljük a fiút.
- Szerelmem! - szaladtam elé, ő pedig kitárt karokkal várt. Nagy lendülettel csapódtam bele Aemond karjaiba, majd szorosan fontam köré a karjaim, miközben beszívtam jó illatát.
- Látod, gyorsan eltelt a három nap. Fogadni merek, hogy nem is hiányoztam. - duruzsolta a fülembe, mire én vállon ütöttem.
- Bolond vagy! Hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá morcosan, karba tett kézzel.
- Aemond! - ölelte meg Helaena is a fiút.
- Nővérem! - adott egy puszit testvére feje tetejére.
- Hogy ment az utad? - érdeklődtünk egyszerre a lánnyal, mire egymásra nézve elnevettük magunkat.
- Majd mesélek, de először Aegonnak kell beszámolnom a dolgokról. - adott egy puszit az arcomra, majd elsietett, hogy minél hamarabb közölje a királlyal a híreket.
Én ott siettem mögötte, mint a kiscsibe az anyja után. Viszont amikor belépett a kistanács termébe, engem ott kicsuktak. Ha Aemond azt mondta, hogy majd elmondja nekem is, akkor miért nem mehetek be? Na mindegy, akkor itt kint várok, nekem úgy is jó.
Oda-vissza járkáltam és a tenyerem morzsolgattam, amikor a félszemű fiú kilépett az ajtón. Amikor meglátta, hogy itt várom, elmosolyodott, majd egy szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra.
- Akkor mesélsz? - kérdeztem, felnézve kék szemébe.
- Mesélek, de előtte... - nyúlt bele a kabátja zsebébe, majd kivett belőle valamit. - Ezt neked hoztam. - nyújtott felém egy ezüst lánc szerűséget.
- Ez... ez valyriai acél? - vettem a kezembe a láncot, amin egy sárkány alakú medál lógott.
- Szép találat! - kapta ki a kezemből. - Fordulj meg! - parancsolta, én pedig úgy tettem, ahogy mondta. Kitűrtem a hajam a nyakamból, ő pedig felhelyezte nekem a nyakéket.
- Csodaszép! - mondtam nemes valyrul, miközben a fiú felé fordultam. - Honnan szerezted?
- Az az én titkom. - mosolygott elégedetten.
- Köszönöm! - adtam egy hatalmas puszit az arcára.
- Gyere, hercegnő, akkor mesélek. - karolta át a derekam, majd elindultunk ki a természetbe.
- Hogy fogadtak? - kérdeztem az udvaron.
- Meglehetősen jól. Először furcsállták, hogy mit keresek ott, de megfelelő fogadtatásban volt részem. Aztán elmondtam nekik, hogy Viserys király meghalt, és hogy Aegon lett a következő király. Erre ők felbőszültek, merthogy Rhaenyra a trónörökös, ők rá esküdtek meg, nem Aegonra. - mondta, miközben nagyot sóhajtott. - Elmondtam nekik, hogy Aegon király a támogatásukat kéri, erre Casterly-hegy ura, az a hülye Lannister elkezdett velem kiabálni, hogy én ilyet ne is kérjek tőlük. Aegon számított erre, így mondott nekem egy ajánlatot, hogy tegyem fel neki, ha esetleg ez történne, úgyhogy feltettem neki ezt a bizonyos ajánlatot. Azt egészen jól fogadta, így cserébe támogatják Aegont.
- És milyen ajánlatot tettél fel neki? - érdeklődtem kíváncsian.
- Az titok. Aegon megparancsolta, hogy nem szólhatok róla senkinek. Csak ő és én tudom. - húzta el a száját.
- Én mondjuk kicsit félek attól, hogy hátba fognak szúrni minket. - néztem rá aggodalmasan, mire Aemond megrázta a fejét.
- Hidd el, nem fognak. - adott egy puszit a homlokomra. - Most mesélj te! Mi volt addig, amíg nem voltam itthon.
- Nem sok minden. - vontam meg a vállam. - Leginkább Helaenával voltam és együtt hímeztünk, közben beszélgettünk, szóval egyikünk sem unatkozott.
- Észre is vettem, hogy egyre jobban kijössz vele. Ennek nagyon is örülök. - mosolygott.
- Helaena szóba hozta a baba nevét. Kérdezte, hogy esetleg van-e már, ami tetszik nekünk. - simogattam meg a pocakomat.
- Erről még nem beszéltünk. - tette rá a kezét a hasamra. - De most, hogy mondod...
- Nekem kettő már van, ami tetszik. Két fiú név. Nem tudom, hogy neked mennyire tetszenek majd. - vontam meg a vállam.
- És melyik az a kettő? - kérdezte kíváncsian.
- A Maegor és az Aerys. - figyeltem a fiú reakciójára. Elég semleges arcot vágott.
- Az a kettő nem Hódító Aegon gyereke volt? - ráncolta össze a szemöldökét.
- De. - bólintottam. - Neked hogy tetszik? Vagy van másik ötleted? - vontam fel a szemöldököm.
- A Maegor az tetszik. Maegor Targaryen, milyen jól hangzik. - mosolyodott el. - És ha mégsem fiú lesz? Arra is van ötleted? Persze erre meglehetősen kevés az esély, mert a csontjaimban érzem, hogy erős fiú gyermek lesz.
- Még jó, hogy én vagyok terhes, de azért te érzed. Jól van. - nevettem fel. - Viszont lány név még nem jutott eszembe. - vontam meg a vállam.
- Rhea? - kérdezte. - Rhea Targaryen.
- Biztos nem. - ráztam meg a fejem. - Az volt Daemon felesége, akit megölt.
- Akkor... - gondolkodott el, mire én megszólaltam.
- Daemyra. - mondtam ki hirtelen.
- Daemyra? - kérdezte, mire bólintottam. - Nem is hangzik rosszul. - bólintott elismerten.
Igazából ezt a nevet anyám és Daemon nevéből raktam össze. Mivel nagyon szeretem anyámat és Daemont is apámként szeretem, ezért gondoltam azt, hogyha esetleg lányom születik, akkor ez a név illesse meg. Fáj, hogy nem mellettük állok, nem őket támogatom, de egyszerűen képtelen vagyok a szerelmem és a családom között választani. Inkább választom a halált, minthogy közöttük kelljen döntenem.
-Akkor Maegor és Daemyra? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam.
- Ha neked ezek jók, akkor én ezeket választanám. - adtam egy apró puszit ajkaira, majd belekaroltam a karjába, hogy együtt indulhassunk ebédelni.
Most, hogy a gyermek nevét is megtárgyaltuk, már csak várni kell, míg eljön az az idő is, amikor megszületik. Rájöttem, hogy itt is olyan szeretetben fog megszületni, mintha Sárkánykőn születne meg. Már elképzeltem, hogy majd Helaena három éves ikreivel, Jaehaerával és Jaehaerysszel és az egy és fél éves fiával, Maelorral játszik, ha elég idős lesz.
