A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aemond meglepődhetett hirtelen kijelentésemen, ugyanis egy pár percre rajtunk maradt a csend. Se ő, se én nem szóltunk, csak néztük egymást, hogy majd az egyikünk megtöri a csendet.
- Te talán nem szeretsz? - kérdeztem bátortalanul, ezzel megtörve a hosszas csendet.
- De. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom, nem éreztem még ilyet. - felelte türelmetlenül. - Mást érzek, mint eddig, de nem tudom, hogy mit, Audrey...
- Na látod, én is ugyanazt érzem, amit te. Nem azt, mint eddig. - ráztam meg a fejem. - Teljesen mást, de nem tudom, mi lehet ez. Ez az érzés számodra és számomra is új. - mutattam magunkra. - Ez lehet az a bizonyos szerelem...
- Igazad lehet. - járkált fel-alá.
- Most miért vagy nyugtalan? - kérdeztem, miközben a szemem egyszer se vettem le nyugtalan alakjáról.
- Nem tudom! Ideges vagyok... - förmedt rám, mire fülem, farkam behúztam. - Ne haragudj, nem akartam rád förmedni! - sétált ide hozzám, majd megfogta a kezem, amitől újra repkedni kezdtek a kis sárkányok a hasamban.
- Emiatt ne legyél ideges, majd kialakul minden. Úgy fognak alakulni dolgok, ahogy azoknak lennie kell. - mosolyogtam rá bátorítóan. Aztán a szőke fiú két keze közé vette az arcom, majd egy finom csókot lehelt a homlokomra.
- Ha te mondod, akkor biztos igazad van. - mosolygott. - Most már menj haza, nehogy még a végén a szüleid után érj vissza.
- Itt kell hagyjalak? - kérdeztem elszomorodva.
- Találkozzunk holnap is. - adta az ötletet, mire nekem felcsillant a szemem.
- Itt? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Itt. - bólintott. - Ez lesz a mi kis találkozó helyünk, jó?
- Jó. - bólintottam mosolyogva.
- Na gyerünk, indulj, mielőtt még meggondolom magam és elrabollak. - hessegetett el, de én csak jót nevettem.
Aemond odakísért Rhaegalhoz, majd miután felültem rá, még annyit mondtam:
- Viszlát, Hercegem! Hamarosan újra látjuk egymást! - köszöntem el tőle, aztán felszálltam.
Bele kell húznom, ha még a szüleim előtt akarok haza érni. Egy kicsikét több ideig maradtam az eltervezettnél, pedig nekem a szüleim előtt kéne haza érnem.
- Siess, Rhaegal! Anyáék előtt haza kéne érni! - beszéltem a sárkányomhoz. Amint meghallotta kérésemet, egyből bele is húzott.
Még pont időben elkaptam anyáékat. Fentről éppen láttam, hogy akkor érnek száraz földet. Gyorsan leszálltam Rhaegallal, majd egy gyors nyaksimi után szaladtam is a várba.
- Köszöntünk, hercegnő! Remélem, jól telt az utad! - fogadott az ajtóban az őr.
- Köszönöm, Ser! Igen, jól telt. - bólintottam mosolyogva. - Ha édesanyám kérdezné, hogy itthon vagyok-e, és hogy mikor értem haza, akkor mondja azt, már egy órája itthon vagyok.
