A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma megyünk vissza Királyvárba, mert ma van a lovagi torna. Rhaenának igaza volt, valóban gyorsan eltelt a két nap. De most csalódottan és szomorúan megyek oda, nem izgalommal, mint a múltkor.
Vártam, hogy majd hátha még ebben a két napban kapok tőle levelet, de nem így történt. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy megbántottam és haragszik rám.
A szobámban voltam, és készülődtem. Gyönyörű piros ruhát vettem fel, amiből kilátszott a vállam. Szőke hajam a szolgálók csinálták. Kiengedve hagyták egyenes hajam, oldalról pedig felvettek egy-egy tincset, azt befonták, majd összefogták hátul.
Miután mindenki elkészült, lovaskocsival lementünk a kikötőhöz, onnan pedig hajóra szálltunk.
Odasétáltam a korláthoz, és becsuktam a szemem. Miután kinyitottam, felnéztem. Láttam, ahogyan Rhaegal ott repül felettünk. Aztán a tekintetem átvezettem a kék tengerre. Figyeltem, hogy a víz csapokodja a hajó oldalát.
- Miért vagy olyan letört? - állt meg mellettem Rhaena, majd ő is figyelte a végtelen tengert.
- Szerinted miért? - sóhajtottam, majd lehajtottam a fejem.
- Pukkadjon meg! - jelentette ki egyszerűen, mire egy aprót nevettem. - Ha még arra sem képes, hogy egy szót is vissza írjon.
- Hát látod... - vontam meg a vállam.
Két óra múlva épségben sikerült partra szálnunk. Ott már várt minket a lovaskocsi, ami majd elvisz minket Királyvárba. Miután mindenki leszállt a hajóról, átpakolták a csomagjainkat, utána mi is beszálltunk és már indultunk is.
Fél óra után pedig a kocsi is begurult Királyvár udvarába. Ott már a királyné és a Segítő személyesen fogadott minket.
- Köszöntelek benneteket újra, itt Királyvárban! - mondta lelkesen Alicent királyné.
- Köszönjük a meghívást, felség! - biccentett mosolyogva édesanyám.
- Remélem, jól telt az utatok! - mosolygott Alicent, miközben a tekintetét végig vezette rajtunk.
- Minden rendben volt. - szólt közbe apám, mikor ő is idesétált.
- A lovagi torna ebéd után kezdődik, remélem, éhesek vagytok. - csapta össze a tenyerét Alicent.
- Ami azt illeti - szólalt meg Luke. -, én tudnék enni.
- Akkor nemsokára eszünk. Addig nyugodtan foglaljátok el a szobáitokat, ismeritek a járást.
Én egyből anyám volt szobája felé vettem az irányt, hogy lepakolhassak. Amikor benyitottam, már bent volt valaki. Nem más, mint a félszemű herceg.
- Audrey! - fordult meg, majd mikor rám nézett, elmosolyodott.
- Most Audrey-zol, amúgy meg még egy levelet sem tudsz visszaküldeni! - vetettem a szemére, mire értetlenül nézett rám.
