A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Audrey
Késő délutánra járt már. A nap is már lemenőben volt. Igaz, Aemond megkért, hogy ne hagyjam el a szobát, de ezt megszegtem. Nyugtalan voltam azóta, amióta csak elment. Vajon mi lehet most vele? Ugye jól van és nem esett baja? Istenem, kérlek hallgasd meg imáimat, amiért már napok óta imádkozok.
De közben olyan nyugtalan is vagyok, nagyon rossz érzésem van... A szívemben hasogatott a fájdalom, mintha valami össze akarná roppantani. A körmömet már véresre rágtam, miközben oda-vissza járkáltam a szobában.
Ekkor kopogtattak az ajtómon. Egyből az ajtóhoz siettem, hogy kinyithassam. Viszont amikor kinyitottam, az ajtó előtt csak Helaena állt.
- Hoztam neked valamit enni, mert ebédre se jöttél el. - nyújtotta felém a tálcát.
- Nem tudok enni egy falatot sem. - utasítottam el. - De azért köszönöm! - próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra.
- Azért próbáld meg! - tette le a tálcát az asztalomra, majd leült az agyámra.
- Nagyon rossz érzésem van, mintha valami baj lenne. - nyugtalankodtam.
- Aemond nagyon jó harcos, Audrey. - próbált megnyugtatni a lány, de nem járt sikerrel.
- Daemonnal szemben nem biztos. - ráztam meg a fejem.
- Csak próbálj nyugodt maradni és minden rendben lesz. - állt fel, majd megsimogatta a vállam, és kiment a szobából.
Ehhez inkább nem fűzök semmit. Elegem van ezekből a "Próbálj nyugodt maradni! Ne aggódj, nem lesz gond!" mondatokból. Már a könyökömön jönnek ki. A hajamat tudnám tépni ilyenkor már, csak még egyszer mondja ki valaki a száján.
Újabb kopogtatás az ajtómon. Vajon Helaena mit felejtett el? Szinte csak ő az, aki meglátogatott ma, meg néha Alicent. Viszont most teljesen más valaki állt az ajtóban.
- Ser Robert... - tátottam el a szám, majd a lovag mögé néztem. - Hol van Aemond?
- Hercegnő, gyere ki egy percre... - fogta meg gyengén a csuklóm, majd kivezetett a szoba ajtóból a folyosóra.
- Aemond mikor jön be? Nagyon szeretném már megölelni! - tekingettem jobbra-balra, hogy hátha valamelyik oldalról meglátom a szőke fiút közeledni.
- Hercegnő... - sóhajtott egy nagyot Ser Robert, majd lesütötte mogyoróbarna szemeit. Nekem a szívem pedig egyre hevesebben kezdett verni. - Légy erős, mert amit most mondani fogok, az nem lesz könnyű...
