A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Úgy döntöttem, hogy beszámolok Aemondnak az álmaimról. Nehezen vettem rá magam erre, de végül mégis így döntöttem. A fiú érdeklődve hallgatta az érdekesebbnél érdekesebb álmaimat, és amikor végig mondtam, elgondolkodott.
- Helaenának meséltél már róluk? - kérdezte összeszűkült szemmel.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Eddig még csak neked mondtam el. Senki másnak nem mertem. - vontam meg a vállam.
- Helaena lehet rájönne, ő jó az ilyesmiben. - adta az ötletet. - Neki is szoktak lenni ilyen álmai. Vagyis régen voltak, mostanában nem beszél róluk. - húzta el a száját.
- Lehet megkérdezem tőle. - töprengtem el. - Közben Helaenáról jut eszembe... kérdezhetek valamit?
- Azt akarod kérdezni, hogy Helaena miért reagált úgy a múltkor este, amikor meglátott szemkötő nélkül, igaz? - kérdezte, mire nekem elkerekedtek a szemeim, majd bólintottam. A fiú arcán megjelent egy aprócska mosoly. - Helaena még sosem látott szemkötő nélkül a baleset óta, ő nem tudta, hogy mi van a helyén vagy mi nincs. Sosem mertem neki megmutatni, mert ő mindig érzékeny volt az ilyesmihez és attól féltem, hogy megijesztem.
- Más se látta még? - érdeklődtem.
- Csak anyám és néha Aegon. - vonta meg a vállát. - Meg ugye most te, meg Helaena. De eddig csak ők ketten. - tette hozzá.
- És hogyhogy zafír került a szemed helyére? - kérdeztem kíváncsian, miközben előrébb dőltem a székben.
- Aegon akarta. Azt mondta, hogy így talán nem leszek annyira ijesztő. De így is hordom a szemkötőt, mert nem akarom, hogy mások lássák, mi van a helyén. - mesélte, én pedig figyelmesen hallgattam.
- Az öcsém valóban egy olyan dolgot követett el, ami megbocsáthatatlan, de akkor sem érdemelte meg a halált. Sokkal fiatalabb nálad, lehetett volna több eszed. - vetettem a szemére, mire Aemond lesütötte a szemét.
- Igazad van és sajnálom! Akárhányszor mondom el, akkor sem fogsz teljesen megbocsátani nekem... - állt fel a székből, és az ablakhoz sétált.
- Hibás vagy, ahogy Luke is az volt. Annak ellenére, hogy az öcsém volt, mindig kiálltam melletted és neked adtam igazat. - sétáltam oda mellé. - Hibáztatod magad, ahogy én is hibáztattam Luke-ot még annak idején. De sosem ítéltem el ezért, ahogy téged sem foglak... - simítottam végig a hátán, mire Aemond lassan felém fordította a fejét.
- Nem tudom, mi volna most, ha nem lenne ilyen jó szíved... Sosem bocsátom meg magamnak, amit veled tettem. - rázta meg a fejét, és egy lassú mozdulattal rácsúsztatta a kezét az arcomra.
Rátettem a kezem az arcomon lévő kezére, és végig simítottam rajta, majd a csuklójánál megálltam, és megszorítottam. Éreztem, ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon, miközben halványan elmosolyodtam. Aemond a másik kezét is ráhelyezte az arcomra, és a hüvelykujjával letörölte azt a kövér könnycseppet, ami az államig készült lecsurogni.
A fiú lassan közelebb hajolt hozzám, míg én is ő hozzá. A két kezemet beleakasztottam a nyakába, míg ő a kezét lecsúsztatta a derekamig, és közelebb húzott magához. Az ajkunk végül összeért. Szenvedélyesen és mohón simultak egymásba, miközben én végig vezettem az ujjaim Aemond ezüst haján.
Most én voltam az, aki egyet lépett előre, ő pedig egyet hátra. Végül még egyet előre, ő pedig megint hátra, így egészen odavezettem az ágy széléhez. Lehuppant a puha matracra, kezeivel hátul támasztotta magát, míg én előtte állva folyamatosan csókoltam. De aztán beleültem az ölébe, ő pedig egyből rámart a fenekemre, mire egy apró sóhaj hagyta el a számat. Elkezdtem Aemondnak kicsatolni a bőr felsőjét, miközben ő felhajtotta a szoknyámat. Miután levettem a felsőjét, egy hirtelen mozdulattal lekaptam róla a szemkötőjét is, így a zafír megcsillant a beszűrődő nap fényében.
Nagyot sóhajtottam a fiú szájába, amikor megéreztem a kezeit a melleimen. Ez Aemondnak nagyon tetszett, így bele harapott az alsó ajkamba, mire én elmosolyodtam. Kigomboltam az ingét is, amit egy másodperc alatt elhajítottam az ágy túlsó oldalára, ő pedig eloldozta hátul a fűzőmet. Miután egytől egyig kilazította, szétfeszítette hátul a ruhám, és a fenekembe markolva felállt, és megfordulva lefektetett az ágyon. Fölém támaszkodott, és egy rántással szétszakította a harisnyámat. Szép mozdulatokkal lefejtette rólam a ruhát is, majd én kicsatoltam az övét, és kihúztam a nadrágjából. Ő elvette tőlem azt, és a fejem fölé emelte a karomat, majd a csuklómnál összekötötte azzal.
Levetette a nadrágját, és szétterpesztette a lábam, majd fölém hajolva újból megcsókolt, miközben megéreztem magamban a fiút. Egy nyögés hagyta el a számat, és a lábaimat szorosan a fiú dereka köré fontam. Ha most szabad volna a kezem, a körmeimet biztos a fiú hátába mélyesztettem volna az átjáró élvezettől és forróságtól.
♕︎♕︎♕︎
Lelkiismeret furdalásom van. Tegnap este még azt mondtam Aemondnak, hogy nem szeretnék még együtt lenni vele, mert úgy érzem, hogy az most nem lenne helyénvaló. Erre most mégis meztelenül fekszem a karjai között, mert nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
Arra keltem, hogy a szőke fiú egy tincsemet simítja ki az arcomból. Mikor meglátta, hogy ébren vagyok, elmosolyodott és egy puszit nyomott a halántékomra. Aztán a homlokom tetejétől végig húzta az ujját az arcom közepén.
- Szép napot, virágszálam! - mosolygott rám, mire én is egy kicsit elmosolyodtam.
- Éhes vagyok. - dörzsöltem meg a szemeimet, majd belefúrtam az arcom Aemond mellkasának oldalába, a lábam pedig áttettem a derekán.
- Akkor menjünk enni. - rajzolt aprócska köröket a hátamra az ujjával.
- Nincs kedvem felkelni. - nyöszörögtem nyűgösen. - Most olyan jó így.
- A hasad is így gondolja? - vonta fel játékosan a szemöldökét Aemond.
- Nem, ő nem. - ráztam meg a fejem, a fiú pedig jót nevetett ezen.
- Gyere, hercegnő! Evés után is tudsz még pihenni. - húzta le rólam a takarót, mire összekuporodtam.
- Ne már! Egy, meztelen vagyok; kettő, fázok. - rántottam vissza magamra az anyagot.
- Az első engem nem zavar. - csapott rá a fenekemre.
- Nahát! - kaptam oda a kezem. Végül felültem az ágyon, és nagyot sóhajtottam. - Jól van, kelek már! - forgattam meg a szemem.
Viszont annak ellenére, hogy kicsit rossz érzésem volt ezek után, annak ellenére jól éreztem magam. Aemondnak igaza volt, rég voltunk már együtt egy jót, úgyhogy most itt volt az ideje. Szinte már el is felejtettem, hogy milyen érzés.
