A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éjszaka közepe van, de én még mindig forgolódok. Akárhányszor kicsit is elálmosodom, lehunyom a szemem, és mint egy nem is tudom micsoda, úgy pattan ki belőle az álom, utána pedig nem tudok már elaludni.
Aemond nem aludt mellettem. Megint a jó Isten tudja, hol mászkál. A legjobbat még nem is mondtam. Az nem más, mint pedig az, hogy amikor otthagytam ma délután a szobában, azóta nem szól hozzám. Sőt, rám se néz. Komolyan mondom, egyszer öngyilkos leszek tőle...
Kikeltem az ágyból, felhúztam a köntösömet, majd kiálltam az erkélyre. Minden üres volt és csendes. Őröket lehetett látni, de azt is csak egy-kettőt. Amúgy semmi más, kicsit fura is volt így látni az udvart.
Ránéztem a pocakomra, ami már elég jól gömbölyödött. Rátettem a kezem, majd nagyot sóhajtottam. Várom már, hogy végre a kezemben tarthassam. Még sok idő van addig, de hamar eltelik majd az idő. Észre se fogjuk venni.
Aztán megpillantottam a férjemet a bejárat felé közeledni. Mielőtt belépett volna, észrevette, hogy az erkélyen állok és figyelem őt. Egy darabig csak egymás szemébe néztünk, majd Aemond elvette a tekintetét rólam, és bejött. Nem sokkal később pedig már a szoba ajtót nyitotta. Én bejöttem az erkélyről, majd karba fontam a kezem.
- Komolyan kémkedsz utánam? - dobta le a kabátját a szék támlájára.
- Én nem kémkedek. - vontam meg a vállam.
- Nem a szart nem! - csóválta a fejét, miközben a felsőjét gombolta.
- Talán már az erkélyen sem állhatok? - tártam szét a karom.
- Te nem az erkélyen állsz, hanem azt figyeled, hogy mikor jövök vissza! - dobta a szememre, mire annyira meglepődtem, hogy azt hittem, leesik az állam.
- Szóval ezt feltételezed rólam... - bólogattam. - Ezt te se gondoltad komolyan!
- De. Teljesen komolyan gondoltam! - kezdte csendesen, majd kiabálni kezdett.
- Mit kiabálsz? Félsz? - léptem hozzá közelebb.
- Nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak! - mutogatott rám, mire értetlenül néztem rá. Édes Istenem...
- Te részeg vagy... - állapítottam meg, miközben hitetlenkedve néztem rá.
- Már az apámat se gyászolhatom? - tárta szét a karját. - Csak egy-két pohárral ittam.
- Egy-két üveggel inkább. Csodálom, hogy a lábadon meg tudsz állni. - csóváltam a fejem. Ha nem értetlenül válaszol a kérdésemre, akkor nem jöttem volna rá, hogy részeg.
- Te is jöhettél volna velem. Azt mondtad, hogy vészeljük át együtt... - vonta meg a vállát.
- De én nem erre gondoltam. - ráztam meg a fejem. - Meg én terhesen nem ihatok.
