A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Elérkezett az az idő is, amikor a vendégek kezdtek kivonulni a helyiségből. Mivel nekünk meg kell várni, míg egytől egyig minden ember elmegy, addig itt kell maradnunk.
Aemond már teljesen unta magát. Minden egyes másodpercben elmondta, hogy akar engem. Ezzel engem is egyre jobban piszkált, mert én próbáltam valahogy nem gondolni erre, de ahogy minden percben elmondta... Ahj...
- Gratulálok a feleségedhez, hercegem! - lépett ide hozzánk egy középidős férfi. - Igen szép hölgyet sikerült találnod! - nézett végig rajtam.
- Köszönöm! - biccentett a szőke fiú. - Azt is köszönöm, hogy eljött, nagyuram!
- Én köszönöm a meghívást! - bólintott, majd elment.
- Ki volt ez a férfi? - kérdeztem, Aemondhoz fordulva.
- A pokol se tudja. - vonta meg a vállát. - De azt tudom, hogy nem volt szimpatikus.
- Neked ki az? - vontam fel a szemöldököm.
- Ez jó kérdés. - húzta el a száját, mire elnevettem magam.
Végre elérkezett a pillanat, amikor mindenki felszívódott. Egyedül már csak a szüleimtől és a többiektől kell elköszönnöm, mert ők indulnak vissza Sárkánykőre, én pedig itt maradok.
- Nagyon szeretlek titeket! - öleltem meg szorosan a szüleimet.
- Mi is nagyon szeretünk! - mondta egyszerre anya és apa, mire összenéztek, és elnevették magukat.
- Gyere, Jace, azért ne utálj ennyire! - tártam ki a kezem, hogy majd megölelem, de ahogy láttam, ő nem igazán lelkesedett ezért.
- Tessék. - nyomott a kezembe egy papírtekercset, miután megölelt. - Nem tartogatom tovább.
- Ez mi? - néztem rá értetlenül.
- Majd nézd meg! - bökött a fejével a kezemben pihenő pergamenre.
- Engem meg se ölelsz, nővérkém? - vonta fel a szemöldökét Luke.
- Dehogynem! - mondtam, majd szorosan megöleltem. - Szeretlek, vigyázz magadra! - adtam egy puszit a homlokára. - Joffrey! - léptem oda a legkisebb testvéremhez, majd őt is szorosan a karjaimba zártam.
- Vigyázz magadra, lányom! - adott még egy puszit a homlokomra anyám, majd mindannyian beszálltak a lovaskocsiba.
- Szeretlek titeket! - kiabáltam utánuk, miközben integettem.
- Na gyere, drága feleségem! - kapott fel hirtelen Aemond, majd átdobott a vállán.
Aemond bevitt a szobájába, ott lerakott, becsukta halkan az ajtót, majd szembe fordult velem. Egy lépéssel ott termett előttem, és szenvedélyesen megcsókolt.
Belekapaszkodtam a nyakába, majd közelebb húztam őt magamhoz. Ő rámart a derekamra és úgy húzott közelebb magához. Aztán egészen odatolt az íróasztalához, ahol háttal fordított magának, majd türelmetlenül elkzedte kifombolni a ruhámat.
Miután kigombolta, a két kezét végig simítva a vállamon, lehúzta róla a ruhát, majd a nyakamtól végig csókolta egészen a vállamig.
Azután szembe fordultam vele, hogy én is szét tudjam csatolni a felsőjét. Közben már alig kaptam levegőt a hosszú csóktól, de nem bánom, ez mindent megér.
Amint kicsatoltam a felsőjét, abban a pillanatban meg is szabadítottam tőle, így feltárult előttem a csodálatos felsőteste. Ahogy végig néztem izmos testén, a szívem majd' kiugrott a helyéről.
- Most én jövök... - suttogta a fülembe, amitől már tényleg úgy éreztem, hogy felrobbanok.
Aemond egy másodperc alatt megszabadított az egész ruhától, ami a földre hullott. Tetőtől talpig végig mérte csupasz testem, majd az arcomon megállt a tekintete.
A szőke fiú folytatta a félbe szakadt csókot, majd egy mozdulattal mindent lesöpört az asztaláról, amire utána fel is ültetett. A lábaimmal körbe fontam a derekát, majd ennek segítségével le is toltam róla a nadrágját.
Ő leemelt az asztalról, majd átvitt az ágyra, amire le is terített, majd fölém kerekedve csókolgatott. A körmömet belemélyesztettem a fiú hátba, amitől felmordult.
Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Én csak annyit szerettem volna, hogy együtt lehessünk és átjárjon az élvezet, ami egy pillanatra sem hagyott el. Ez a fiú mindent meg tud adni nekem, amire csak szükségem van. Mindig tudja, hogy mi az, ami jól esik. Szenvedélyes, de nem túl durva, nem esik túlzásokba.
♕︎♕︎♕︎
Másnap reggel Aemondnak csak hűlt helyét találtam az ágyban. Fogalmam sem volt, hogy mennyi lehet az idő, de azt tudtam, hogy még korán van. Ezt a felkelő Nap bizonyította, ami besütni készült az ablakon.
Gyorsan felöltöztem, befontam a hajam, majd készültem elhagyni a szobát, amikor eszembe jutott az a pergamentekercs, amit még Jace nyomott a kezembe tegnap.
A nagy hancurozás közepette teljesen elfelejtettem, hogy hová is tettem. Átkutattam minden lehetséges dolgot, ahová csak tehettem, de nem volt sehol. Aztán ránéztem az íróasztal tartalmára, ami mind a földön hevert. Azt ne mondd, hogy abban a kupiban lesz...
Ki gondolta volna, hát nem ott volt. Na mindegy, az a lényeg, hogy meglett. A levelen látszott, hogy már ki volt nyitva, mert a pecsét már fel volt törve. Nekem így csak annyi volt a feladatom, hogy szét hajtsam és elolvassam.
Teljesen le voltam döbbenve, mire az üzenet végére értem. Aemond levele. Ő tényleg küldött nekem egy levelet, csak nem jutott el hozzám. Istenem, és én még őt hibáztattam. Mekkora egy hülye vagyok!
Na de várjunk... Ezt a levelet Jace adta oda nekem... Hogy a hét pokol essen belé! Végig nála volt! Ha most itt lennél, Jace, akkor biztos megetetnélek a sárkányommal, az tuti biztos. De ez most azt jelenti, hogy ő most tud a dologról is... Arról, hogy találkozgattunk. Jó, most már úgyis mindegy. Ezt muszáj vagyok elmondani Aemondnak is.
- Jó reggelt, Ser Robert! Hol van a herceg? - kérdeztem a férfit, aki itt maradt velem Királyvárban, mivel ő a személyes testőröm.
- Jó reggelt, hercegnő! Elment edzeni, már kora hajnalban elhagyta a szobát. - mondta, mire bólintottam, és sietve, levéllel a kezemben elindultam.
Amikor leértem a gyakorló térre, egyből kiszúrtam a herceget, miközben az egyik fegyver hordozóval edzett.
- Már ilyen korán itt vagy? - kérdeztem nemes valyrul, mire ő abba hagyta a harcot, és rám nézett. - Mutatnom kell valamit. - mutattam fel a pergamen tekercset, mire érdeklődve közelebb lépett.
- Mi ez? - kérdezte, majd elvette tőlem azt.
- Nem ismerős? - vontam fel a szemöldököm
- Ezt én írtam neked. - nézett rám értetlenül.
- Jace-nél volt. - mondtam, mire Aemond majdnem hanyatt esett.
- Jace-nél? - kérdezett vissza homlok ráncolva.
- Igen. - bólintottam. - Én pedig téged hibáztattalak... És tartozom neked ezért egy bocsánat kéréssel!
- Hmm... Van egy ötletem, amivel ezt meg lehet tárgyalni... - mosolyodott el gonoszul.
- Félnem kellene? - kérdeztem meg szerényen. Jaj Istenem, most gyere le hozzám.
