A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egyre jobban kezdtek gyülekezni az emberek. Hol sárkányháton, hol pedig hajóval jöttek különböző származású nemesek, akik Aemond herceg és az én esküvőmre jöttek.
A szobámban voltam, már fel voltam öltözve, de ott ültem az ágyamon és a körmömet piszkáltam idegességemben. Még jó, hogy Helaenának azt mondtam, hogy nem vagyok ideges, erre most szét tudna szedni az ideg.
Aztán már nem bírtam tovább egyhelyben ülni, úgyhogy oda-vissza járkáltam a szobámban, amikor benyit édesanyám.
- Drágám, milyen gyönyörű vagy! - csodálkozott. - Ebben a ruhában még jobban meglátszik, hogy milyen érett nő lett belőled! Mi a baj? - kérdezte, amikor meglátta elszörnyedt arcomat.
- Izgulok. - toporogtam egyhelyben.
- Ne izgulj, nem lesz semmi baj! - szorította meg a kezem.
- Csak ez a sok ember... - temettem a tenyerembe az arcom. Aztán benyitott Rhaena is.
- Hol van a menyasszony? - sétált ide hozzám fülig érő szájjal. - Gyönyörű vagy! Miért vág ilyen képet? - nézett rá anyámra.
- Izgul. - sóhajtott anyám. - Magatokra hagylak. Verj egy kis lelket belé, Rhaena! - simogatta meg a lány karját, mire Rhaena bólintott, majd elhagyta a szobát.
- Úgy érzem, megfulladok! - mondtam egyből, amint édesanyám becsukta maga mögött a szoba ajtaját.
- Nyugalom! Feleslegesen izgulsz! - legyintett.
- A te esküvődet jelentették be hamarabb, erre én házasodok előbb. - ráztam meg a fejem.
- És akkor mi van? Nem a kivégzésedre készülünk. Akkor megérteném, ha izgulnál. - húzta el a száját.
- Köszi, kedves vagy... - mondtam megilletődve.
- Komolyan úgy nézel ki, mintha tényleg arra készülnének. Fal fehér vagy. - nézett végig rajtam. - A bőröd színe összeolvad a ruháddal és a hajaddal.
- Nem mondod... - kezdtem újra járkálni fel-alá. Ekkor benyitott a királyné is.
- Mutasd magad! - vett szemügyre. - Gyönyörű vagy! - mosolyodott el. - Készen állsz? - kérdezte, mire bólintottam. Jaj istenem, miért bólintottam?
Nagyot sóhajtva, de sikerült elhagynom a szobámat. Alicent királyné előre ment, hogy fogadni tudjon minket megjelenésünkkor.
Kicsapódott a csarnok ajtaja, majd beléptem rajta a családommal.
- Rhaenyra hercegnő a Targaryen házból, a Vastrón törvényes örököse! Férje, Daemon Targaryen herceg! Lányuk Audrey Velaryon, a leendő feleség! - kiabálta az őr, miközben besétáltunk a helyiségbe. Ezt egy nagy tapsvihar követte, majd miután a királyné felállt, a vendégek is felálltak.
Az asztal előtt nem messze megálltunk, anyám és apám meghajoltak, majd félre léptek, mire én előre sétáltam, és én is meghajoltam.
Aemond büszkén sétált elém, és mikor odaértem elé, felé nyújtottam a kezem, mire ő megfogta, és egy apró csókot lehelt rá.
- Jegyesem! - köszöntöttem mosolyogva.
- Jegyesem! - köszöntött ő is, viszont mosolyogva.
Mindenki újra tapsolni kezdett, míg Aemonddal kézen fogva felsétáltunk az asztalhoz, és helyet foglaltunk. Ezt követve anyám és apám, Jace és Luke is helyet foglaltak. Valamint Baela és Rhaena.
Aztán megjelentek az őrök a királlyal. Megjelenésére mindenki felállt, és egy aprót meghajolt. Miután a király is helyet foglalt az asztalnál, leültünk.
- Csodálatos nap a mai... - szólalt meg a király, miközben végig nézett rajtunk. - Ma két lélek egybe kötését ünnepeljük meg! A fiam feleségül veszi Audrey Velaryont, hogy ezzel erősítsék a házak közötti köteléket! Igyunk hát Aemondra és jegyesére! - mondta, majd mindenki poharát emelte ránk.
Most, hogy Aemond itt van velem, elmúlt minden izgalmam. Nem vagyok ideges és nem is izgulok. Ő teljesen megfeledkeztet minden problémáról. Egyedül a bátyám állandó figyelése aggaszott. Le sem vette Aemondról és rólam a szemét.
- Csak nekem tűnik úgy, vagy a bátyád tényleg nem veszi le rólunk a szemét? - suttogta a fülembe Aemond.
- Nem, valóban figyel minket... - suttogtam vissza, miközben Jace-t figyeltem. - De mindjárt kiszúrom a szemét, ha továbbra is nézni fog minket ilyen pillantással.
Mivel nem volt kedvem ezen a napon jelenetet rendezni, ezért inkább hagytam az egészet. Ha nézni akar minket, akkor nézzen, csak ne ennyire feltűnően.
Sorra jöttek még vendégek. Amíg nem volt itt mindenki, addig nyugodtan lehetett enni, inni és táncolni. Miután megérkezett a maradék ember is, elkezdődhetett a ceremónia.
- A Hét szeretete szent és örökké való, az élet és szeretet forrása! Itt vagyunk hát, hogy köszönetet mondjunk és dicsőítsük e két lélek egybe kelését! - mondta a pap. - Atya, Anya, Harcos, Kovács, Szűz, Vénasszony, Idegen hallgassátok meg esküjüket! - emelte égnek a tekintetét a férfi.
- A tiéd vagyok és te az enyém, jöjjön bármi! - mondta a szemembe Aemond.
- A tiéd vagyok és te az enyém, jöjjön bármi! - mondtam én is a szemébe, majd megfogtuk egymás kezét.
- Itt, az Istenek és emberek színe előtt kijelentem, hogy Aemond, a Targaryen házból, és Audrey, a Velaryon házból mostantól férj és feleség! - jelentette ki a pap. - Egy test, egy szív, egy lélek, most és mindörökké!
A pap összekötözte a szalaggal a kezünket, majd keresztet vetett a levegőben, azután az áldását adta ránk.
Aemond az arcomra helyezte kezét, majd miután mélyen a szemembe nézett, megcsókolt. Ajkainak érintésétől felébredtek az apró sárkányok a hasamban, amitől úgy éreztem, felrobbanok.
Elkapott a vágy, nagyon akartam őt! Bárcsak hamar vége lehetne ennek az egésznek és újra a karjaiban érezhetném magam. De sajnos még jó sokáig itt kell maradnunk. Mondhatni azt, hogy még csak most kezdődött el az este, amiért ez a sok ember ide utazott.
- Szabad egy táncra? - nyújtotta felém a kezét Aemond.
- Természetesen, férj uram! - fogadtam el a felkérést. Lesétáltunk az étkező asztaltól a sok táncoló vendég közé.
- Nem vagyok valami jó táncos. - húztam el a számat.
- Akkor már ketten vagyunk. - nevetett drága férjem. Olyan jó kimondani, hogy férjem. Most már semmi nem választhat el minket.
- Szeretnék gratulálni, kedves unokahúgom! - sétált ide hozzánk Aegon. - És neked is gratulálni szeretnék, öcsém!
- Köszönjük, Aegon! - köszöntem meg Aemond helyett is, mert ő csak biccentett.
- Ha esetleg Aemond nem adná meg neked, amit kívánsz, csak fordulj hozzám. - súgta nekem Aegon, amikor elment mellettem, de én csak fejemet rázva megforgattam a szemem.
- Mit mondott? - nézett bátyja után Aemond.
- Nem lényeges... - ráztam meg a fejem. - Csak felidegesítenéd magad, azt meg nem szeretném! - húztam végig a kezem a mellkasán.
- Ezt ne csináld... - hunyta be a szemét.
- Akarlak! - suttogtam.
- Hát még én... - hajolt hozzám közelebb, majd megcsókolt.
