A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teltek a napok. Hosszasak voltak, de lassan elteltek. A fájdalmam is már kezdett elmúlni. Egyre több mindent meg mertem már csinálni, amit eddig nem tudtam.
Aemonddal szinte elválaszthatatlanok lettünk ezekben a napokban. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy így vigyázott rám, nem tudom, mégis hogyan hálálhatnám meg neki. Úgy látszik, hogy még csak most jöttem rá, milyen fontos nekem. Ezekben a napokban jöttem rá igazán.
- Tudod, mihez lenne most kedvem? - suttogta Aemond a fülembe az asztalnál.
- Mihez? - fordultam hozzá.
- Szerintem nem kell elmondanom... - harapott bele a fülembe, majd az asztal alatt a kezét a combomra helyezte.
- Aemond! - szóltam rá. - Ne itt!
- Engem nem zavar... - mosolyodott el perverzen.
- Valami baj van? - kérdezte Alicent.
- Nem, nincs. - siettem a válasszal, miközben folyamatosan mosolyogtam.
- Csak annyira sutyorogtok, hogy azt hittem. - nevetett.
- Jaj, dehogy. - legyintettem én is nevetve, majd komolyan Aemondra néztem, de ő csak lehajtott fejjel somolygott.
- Audrey, feltehetek egy kényes kérdést? - kérdezte Alicent.
- Igen? - fordultam hozzá.
- Eddig nem mertem megkérdezni, mert nem szerettem volna nagyon a fiammal való magánéletedben kutakodni, de már annyira kíváncsi vagyok egy dologra... - kulcsolta össze a kezét.
- És mi lenne az? - kérdeztem érdeklődve.
- Estleg nem vagy még terhes? - kérdezte, mire én teljesen lefagytam. - Már eltelt annyi idő, hogy teherbe ess. Vagyis én szerintem.
- Anya... - szólalt meg Aemond.
- Tudom, hogy nem tartozik rám, de annyira jó volna, ha már te is apa lehetnél. - élte bele magát.
- Hát... Ami azt illeti, pontosan nem tudom... - nevettem kínosan, miközben a villámmal az ételt piszkáltam zavaromban. - Ezért, ha ettünk, meg szeretnélek kérdezni valamiről, ami ilyen női dolog. Mivel édesanyámat már nem tudom megkérdezni, ezért gondoltam, te is tudnál válaszolni a kérdésemre.
Meg kell mondjam, hogy Alicent most rendesen bogarat ültetett a fülembe. Ami azt illeti, már egy pár napja tényleg késik a vérzésem és elég fura a közérzetem, de nem gondoltam volna, hogy köze van egymáshoz. És most feljött ez a terhes téma. Mi van, ha valóban az vagyok?
Nem is bírtam utána enni már. Megvártam, míg mindenki végzik az ebéddel, aztán Alicent királynéval kettesben elindultunk a szobája felé, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Előtte megkérdeztem Aemondot is, hogy ő mit reagálna, ha tényleg terhes lennék. Erre ő azt mondta, ő lenne a világ legboldogabb embere. Ez egy kicsit megnyugtatott, de maga a terhesség gondolatától félek.
- Miről szeretnél kérdezni? - kérdezte kíváncsian, miután becsuktam magunk mögött az ajtót.
- Nos, a vérzésem már késik egy pár napja és a közérzetem is elég rossz mostanában, de nem nagyon foglalkoztam vele, mert azt hittem, hogy majd minden rendben lesz. És most, hogy szóba hoztad a várandósságot, egy kicsit megijedtem. - hadartam.
- Szóval késik a vérzésed és rossz a közérzeted... Mik a tüneteid? - kérdezte fontoskodva.
- Fáj a fejem, kicsit szédülök és néha hányingerem is van. - soroltam fel őket.
- A havi vérzés késése miatt mondanám, hogy terhességről van szó, de a tünetek nem feltétlenül mindenkinél ugyanazok. - húzta el a száját. - Nekem is teljesen más tüneteim voltak a négy terhesség alatt. Úgyhogy én azt gondolom, ki kéne kérni a nagymester véleményét is.
- Rendben. - bólintottam.
Alicent szólt a szobalányának, Tháliának, aki azonnal a nagymesterhez sietett. Amikor visszatért, akkor már ő is vele volt. Neki is elmondtam a tüneteimet, majd gondosan megvizsgált.
- Hercegnő, gratulálok! Várandós vagy! - jelentette ki, mire én teljesen lemerevedtem.
- Nahát, ez nagyszerű hír! - csapta össze a tenyerét a királyné. - A fiam hogy fog majd örülni!
- Nem probléma, ha majd én szeretném neki elmondani? - szólaltam meg nehézkesen.
- Nem, dehogyis. - fogta meg a kezem Alicent. - Akkor mondod el neki, amikor szeretnéd. Jaj, Istenem, a fiamból apuka lesz!
Nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni egy szobában, tizennyolc* évesen, miközben bejelentik nekem, hogy terhes vagyok. Tizennyolc évesen terhes vagyok? Nem korai ez még? Igaz, nagykorú vagyok már, de akkor is. Én... Nem is tudom mit szóljak... Örülök neki, nem erről van szó, csak nekem ez annyira korainak tűnik még.
A másik pedig, hogy hogyan fogom elmondani Aemondnak? Előtte lett felhozva a téma, szóval ő is biztos rá van stresszelve, hogy mégis mi történik. Lehet nem is fogja annyira meglepni a hír, mert számítani fog rá.
- Nem láttad Aemondot, Ser Robert? - kérdeztem, tenyerem morzsolgatva.
- Az imént láttam az istállóba menni. - közölte, mire én bólintva elsiettem.
Sietős léptekkel szeltem az utat az istállóig, hogy elérjem Aemondot, mielőtt még kilovagolna, ha egyáltalán azért van ott. Mert szokott olyat csinálni, hogy az istállóban van, de nem azért, mert ki akar lovagolni, hanem csak úgy.
- Szerelmem! - szaladtam be az istállóba.
- Mi a... - kezdte, de ahogy hirtelen a karjaiba vetettem magam, az egy pillanatra félbe szakította. - baj?
- Én... - könnyesedtem el. - Terhes vagyok.
- Hogyan? Ez biztos? - fogta meg a kezem, én pedig bólintottam. - Istenem, ez csodálatos! - kapott fel, és megpörgetett.
- Jaj, ezt ne, mert elhányom magam. - kaptam a szám elé a kezem.
- Ne haragudj! - csókolt meg. - Ennél nagyobb boldogságot nem adhattál volna! - puszilgatta az arcom.
- Szeretlek! - mondtam mosolyogva, majd éreztem, hogy egy kövér könnycsepp gördül végig az arcomon.
Aemond a két keze közé fogta az arcom, majd a hüvelykujjával letörölte azt. Utána az ajkaimon is végig simított, miközben észrevettem, hogy neki is könnyes a szeme. Úgy látszik, ez a gyermek megmutatta a fiúnak az érzékenyebbik oldalát.
- Én is szeretlek! - adott a homlokomra egy hosszú, lágy csókot.
Aemond hirtelen felkapott, és át dobott a vállán, majd kisietett velem az istállóból. Megállt velem az udvar közepén, és elkiabálta magát.
- Ez a csodálatos nő az én gyermekemet várja a szíve alatt!
Az udvarban lévők mind tapsolni, kiabálni kezdtek. Aztán gratulálni kezdtek.
- Aemond, tegyél le! - kapálóztam. - Megnyomod a hasam!
- Ja, tényleg. Ne haragudj, szivecském! - tett le azonnal, majd szorosan magához szorított.
Ez, hogy így örült a hírnek, engem teljesen feltöltött. Kicsit még mindig félek magától a terhességtől, de most, hogy tudom, ő velem lesz, így sokkal könnyebben fogom átvészelni az egészet.
*az, aki már az elejétől olvassa a történetet, az tudja, hogy Audrey 17, Aemond pedig 19 éves volt. Ezen egy kicsit változtattam, öregítettem rajtuk egy évet, úgyhogy Audrey most 18 éves, Aemond pedig 20.
