A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azt estét már végre Aemond karjai között tölthettem. Hihetetlen megnyugvást tudott nekem mindig nyújtani. Csak akkor éreztem magam biztonságban és csak akkor tudtam nyugodtan aludni, ha tudtam, hogy ő is velem van.
Reggel arra keltem, - inkább riadtam - hogy valaki kicsapta a hálószoba ajtaját. Egyből felültem az ágyon, és a váratlan vendégre néztem, aki drága férj uram volt.
- Kelj fel, kedvesem! - húzta szét a függönyöket, mire én a szemem elé kaptam a kezem.
- Neked is jó reggelt! - nyújtózkodtam egy nagyot ásítás közben.
- Öltözz fel, mert be akarlak mutatni az öcsémnek! - sürgetett, mire nekem kitágultak a szemeim.
- Daeron itt van? - vontam fel a szemöldököm, Aemond pedig bólintott.
- Váratlanul állított be. - vonta meg a vállát. - Kint leszek az Isten erdőben az öcsémmel, ott várlak. - adott gyors egy puszit, és kisietett.
Szinte még feleszmélni se bírtam a sok hirtelen információtól. Daeron herceg itt van, Viserys király legfiatalabb gyermeke. Vajon ő tudja, hogy meghalt az apja? Tőle már csak nem titkolták el.
Aemond
Rég láttam már Daeront, bár nem értem, hogy mit keres itt. Az öcsém azt állítja, hogy csak eljött minket meglátogatni, nem hívta őt senki. Még bocsánatot is kért, hogy váratlanul beállított. Anyám természetesen odáig volt, amikor meglátta a szobája ajtajában.
- És tegnap értél haza? - kérdezte Daeron, miután elmeséltem neki a kis három napos kalandomat Casterly-hegyen a Lannisterek között.
- Igen. Tegnap délben. - bólintottam, miközben a kezem a hátam mögé tettem.
- A szemeddel mi a helyzet? - érdeklődött, miközben a szemkötőm fürkészte.
- Mi volna? Hiszen tudod, mi van vele. - forgattam meg a szemem.
- Szokott fájni még? - kérdezte. Kicsit zavar, hogy ennyit kérdez erről...
- Néha. - vontam meg a vállam. - De már nem olyan erős a fájdalom, mint régen. Eltelt hat év, öcsém.
- Elég durva... - húzta el a száját.
És ekkor megláttam Audrey-t közeledni felénk. Sötétkék ruhát viselt, haját pedig kontyba fogta. A ruha vállához oda volt varrva egy világoskék, szinte majdnem átlátszó selyem, ami lengedezett a kellemes szélben. A kontyba pedig bele volt tűzve egy gyönyörű virágos fejdísz. Ez egyből mosolyt is csalt az arcomra.
- Hűha, mióta vannak ilyen szép hölgyek az udvarban? - tátotta el a száját az öcsém. Ekkor Audrey ideért hozzánk.
- Öcsém, ő itt a feleségem, Audrey. - mutattam be Daeronnak a lányt. Az öcsém arca teljesen lefagyott és egyből rám nézett. - Audrey, ő itt az öcsém, Daeron.
- Örülök a találkozásnak, Daeron herceg! - köszöntötte mosolyogva Audrey.
- Szintén, hercegnő! - csókolt kezet a feleségemnek. - Amikor a bátyám mesélt nekem kegyedről a levélben, akkor azt hittem, csak túloz és a szerelem beszél belőle, de most már látom, hogy amikor csodálatra méltónak nevezett, akkor tényleg nem túlzott!
- Nos, köszönöm! - mosolygott Audrey, majd belekarolt a karomba.
- Szép nyaklánc! Valyriai acél, ha jól sejtem? - vonta fel a szemöldökét az öcsém.
- Igen. - bólintott Audrey.
- Kitől kaptad, ha szabad kérdezni? - nézett rám Daeron. Valószínűleg azért, hogy nem harapom-e le a fejét, mert túl sokat kérdez.
- Drága férj uram ajándéka távollétéből. - nézett rám csillogó szemekkel a lány, mire én adtam egy puszit a homlokára.
- Ritka szép ajándék egy ritka szép hölgynek! - bólintott Daeron, és rám nézett. - Becsüld meg a lányt, bátyám, ne bántsd meg! - paskolt meg a vállamon, majd elindult visszafelé a várba.
- Kedves öcséd van! - fordult felém Audrey. - Viszont teljesen különböztök egymástól.
- Ezzel nem mondtál újat. - sóhajtottam, majd mi is elindultunk az öcsém után.
Anyám nagy ebédet szervezett az öcsém haza látogatása alkalmából. Aegon már rá is vetette magát Daeronra. A bátyám és az öcsém nem sokban különböztek egymástól, mind a ketten komolytalanok voltak, csak Daeron tudott magán uralkodni, nem úgy, mint Aegon. Bár mostanában Aegonra sem lehet használni a komolytalan szót, amióta király. A másik különbség pedig, hogy az öcsém nem volt annyira kanos, mint a bátyám. De mindig is megtalálták a közös hangot egymás között, így sok időt is töltöttek régen egymás társaságában.
Ahogy láttam, Audrey is jól el van az öcsém társaságában. Sőt, itt mindenki, csak én vagyok az egyetlen, aki néma csöndben ül az asztalnál és néz ki a fejéből. Nekem is ott kéne beszélgetnem a régen nem látott öcsémmel, de most ahhoz sincs erőm, hogy felálljak. Meglehetősen fáj a fejem és erőtlennek érzem magam, ami általában nem sűrűn fordul elő nálam.
- Szívem, te nem csatlakozol? - lépett hozzám Audrey mosolyogva.
- De, mindjárt. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Hogy őszinte legyek, engem nagyon zavar, hogy Daeron ilyen sokat van Audrey társaságában. És ahogy néz rá... Az öcsém úgy néz az én feleségemre, ahogy általában én szoktam Audrey-ra nézni. Tudom, hogy nem kéne zavarnia, mert Audrey nem az a fajta lány, aki hagyja magát elszeretni.
Este, amikor beléptem a hálószobába, Audrey már megfürdött, éppen akkor öltözött fel. Amikor megfordult és meglátott, egy hatalmas mosoly ült ki az arcára, ami nekem is egy őszinte mosolyt csalt ki az arcomra.
- Ezek szerint pont rosszkor jöttem. - sétáltam oda elé, majd a kezét megfogva közelebb húztam magamhoz.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét.
- Már pont felöltöztél. - sóhajtottam, mire Audrey megforgatta gyönyörű szemeit.
- Lesz máskor is alkalmad meztelenül látni. - mosolyodott el perverzen. Ezt el kell raknom egy életre, nem minden nap van alkalom arra, hogy látok ilyen mosolyt a lány arcán.
- Szeretlek! - pusziltam meg az orra hegyét.
- Én jobban! - mondta határozottan, mire megráztam a fejem.
- Fogadunk? - vontam fel a szemöldököm
- Na mibe fogadunk? - vonta fel ő is a szemöldökét, miközben kíváncsian csillogtak a szemei.
- Nekem volna rá egy ötletem, de az nem hiszem, hogy most ilyen állapotban alkalmas lenne nálad. - húztam el a számat, erre Audrey mellkasba csapott.
- Borzalmas vagy! - csóválta a fejét, majd befeküdt az ágyba. - Te nem jössz? - tapicskolta meg maga mellett a helyet.
- Nekem még le is kéne fürdeni. - mondtam.
- Majd ha elaludtam, akkor lefürödhetsz. Na gyere! - türelmetlenkedett.
- Máris, hercegnő! - hajoltam meg előtte, majd befeküdtem mellé az ágyba, ő pedig szorosan bújt hozzám. A csodálatos illata egyből beköltözött az orromba, ami elmulasztotta a fejfájásom.
