A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Idegesen csaptam be a szobám ajtaját, majd sürgősen elkezdtem átöltözni. Muszáj vagyok repülni egyet. Ha most nem megyek el, akkor biztos felrobbanok az idegtől. A repülés mindig gyógymód volt számomra, olyankor teljesen szabad lehettem. Csak Rhaegal és én.
Annak ellenére, hogy Királyvárban vagyunk, az nem akadályoz abban, hogy elmenjek repülni. Ahová megyek, oda Rhaegal is jön, nélküle nem megyek sehova. Azt is lehetne mondani, hogy ő a másik felem, olyan közel áll hozzám.
Felszereltettem magamnak egy lovat, amin lelovagolhatok a Sárkányverembe. Egy gyönyörű deres lovat szereltek fel nekem, ami szélsebesen vágtatott a kijelölt hely felé. Mire odaértem, Rhaegal már elő volt készítve nekem, már csak én hiányoztam.
Amikor meglátott, egyből tudta, hogy most egy jó kis repülés vár rá, ugyanis úgy megörült nekem, hogy azt meg sem lehet mondani. Már ha egy sárkányra lehet ilyet mondani, hogy megörül a gazdájának.
- Mit szólsz egy jó kis repüléshez? - kérdeztem tőle, miközben végig simítottam pikkelyes nyakát. Egy másodperc alatt fel is pattantam rá, aztán indulhattunk is.
Egyből elmúlt minden problémám, amikor a szél belekapott szőke hajamba. A gondolataim porrá égtek, egy se kavargott a fejemben, csak az üresség és a tiszta levegő.
Ahogy lejjebb ereszkedtem, Rhaegal farka a vizet kezdte súrolni, ezt nagyon imádta. Volt, hogy annyira lent voltunk, hogy a szárnya hegye is érintette a frissítő, kék vizet.
Olyanra is volt már példa, hogy átadtam neki az irányítást, amíg én hátra dőltem, és pihentem. Sosem élt vissza ezzel, ezért hálás is voltam neki. Úgyhogy most is így tettem.
Ha tehetném, akkor nagyon szívesen megszöknék vele, és akkor csak ő és én lennénk. Ha nem hiányozna a családom, tényleg megtenném. Megszabadulnék minden problémától, minden vádaskodó szem elől és akkor nem kéne hallgatnom, hogy fattyúnak neveznek.
Már éppen éltem volna bele magam a szabadságba, amikor megéreztem, hogy Rhaegal nyugtalankodik. Nyugtalanul kapkodta össze-vissza a tekintetét, mintha valakit keresne. Lehet egy másik sárkányról van szó, azt érezheti.
Nem sokkal később be is bizonyosodott a gyanúm, ugyanis egy hatalmas sárkány tűnt fel a felhők között, félszemű lovasával. Most hagyott ott a folyosó kellős közepén, miután megcsókolt, erre utánam jön még sárkányháton is.
- Szállj feljebb, Rhaegal! - parancsoltam a sárkánynak, mire feljebb kezdett repülni. Természetesen Aemond is repült utánunk. - Gyorsabban, gyorsabban!
- Nem fogsz tudni lerázni! - kiabált utánam Aemond.
- Mi van, ha de? Dracarys! - kiabáltam, Rhaegal pedig lángba borította az eget, én pedig belerepültem, így elvesztem a fiú szeme elől.
