A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Azóta olyan lassan telnek a napjaim, amióta nem találkoztam Aemonddal. Biztos gondolja, hogy már nem is vagyok kíváncsi rá és azért nem megyek el a találkozó helyünkre.
Jace-szel amikor összevesztünk, azóta nem szól hozzám. Még mindig kutakodik utánam, de eddig nem járt sikerrel. De egyáltalán mit kutakodik a magánéletemben? Semmi köze hozzá.
- Te mit csinálsz itt?! - rontottam be a szobámba.
- Semmit! - nézett rám Jace ijedten. - Én csak...
- Már megint kutakodsz utánam! Ráadásul még a szobámba is betörtél, gratulálok! - tapsoltam.
- Csak kölcsön akartam kérni a...
- Ezt már nem meséled be senkinek! - ráztam meg a fejem. - Elmondalak anyának, ez már abszurd, amit csinálsz! - siettem ki az ajtón, majd célba vettem a szüleim szobáját.
- Audrey! - kiabált utánam a bátyám. - Audrey, állj meg! - jött utánam sietősen, mire én szaladni kezdtem.
- Anya! - kiabáltam szaladva. Aztán Jace elkapta a csuklóm. - Eressz el! Anya!
- Fogd be a szád! - tette a számra a kezét, mire megharaptam az ujját, így elengedett. Ezt kihasználva újra szaladni kezdtem.
- Anya! Apa! - kiabáltam hangosabban.
- Mi van itt? - lépett ki atyám a szobából. - Zeng tőletek az egész ház!
- Jace nem hagy békén! - kezdtem volna, de ő közbe szólt.
- Audrey visítozik a házban. - mutatott rám.
- Elég, fejezzétek be! - állított le minket apám. - Audrey, mondd!
- Jace bebeszélte magának, hogy titkolózom és most állandóan kutakodik utánam, meg követ, most már a szobámba is betört és ott keresgélt.
- Igaz ez? - nézett rá Jace-re atyám.
- Én csak... - kezdte volna a magyarázkodást.
- Azt kérdeztem, hogy igaz-e.
- Igen... - hajtotta le a fejét.
- Tartsátok távol magatokat egymástól, amíg meg nem békéltek egymással! - mondta, azzal bement a szobába.
- Utállak... - mondta Jace, mire puszikákat küldtem felé.
- Nálam nem jobban. - vigyorogtam rá, majd otthagytam.
Még ő utál engem, megáll az eszem. Nekem van jogom megsértődni és utalni őt, erre még neki áll feljebb. Úgy viselkedik, mint egy hisztis kislány, még rosszabb. De felidegesített...
Arra gondoltam közben, hogy írhatnék egy levelet Aemondnak, azt elküldhetném hollóval. Már írok is neki egyet, most azonnal.
Bementem a szobámba, magamra zártam az ajtót, nehogy Jace még most is képes legyen bejönni. Leültem az asztalom elé, majd pennát, tintát és pergament kutattam elő a fiókból.
