A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ki gondolta volna, nem mehetek sehova. Se repülni, se lovagolni, szerintem örülhetek, hogy a szobámat elhagyhatom. Anya nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, apa az, aki ezt meghatározza.
- Elmentem, hamarosan jövök. - adott egy puszit anyám arcára apám.
- Rendben. Mikor érsz haza? - simogatta anyám a hasát.
- Szerintem egy óra és itthon vagyok, hamar megjárom. - mondta apám, majd ahogy a Sötét Nővér csörgött, jelezte, hogy elhagyja a helyiséget. Egyből felpattantam a székből, és anyám elé rohantam.
- Kérlek, hadd menjek el itthonról! - tettem össze a kezem, és könyörögve néztem rá.
- Tudod, hogy nem lehet. Én engednélek, de ha apád megtudja... - csóválta a fejét.
- Nem tudná meg! - erőlködtem. - Kérlek!
- Már napok óta járkálsz el itthonról, mi ilyen fontos? - kérdezte felvont szemöldökkel. - Ok nélkül nem sietnél így el itthonról.
- Anya.
- Mondd el, mi ilyen fontos? - tette karba a kezét. Most következik az igazság pillanata.
- Aemonddal találkozgatok... - sütöttem le a szemem.
- Aemonddal? - kérdezte hitetlenkedve, mire bólintottam. - Akkor jól láttam én már az elején...
- Micsodát? - néztem rá értetlenül.
- Láttam, hogyan nézel rá, és azt is, hogy ő hogyan néz rád. - mosolyodott el. - A vacsoránál is... le sem vette a szemét rólad. Azt is észrevettem, hogy rengetegszer töltöttetek el időt kettesben, nemes valyrul beszélgettetek...
- Honnan tudod? - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Jó szemem van az ilyesmihez. - mondta elégedetten. - És nyilván feltűnik, ha a lányom szerelmes.
- Én... - kezdtem volna a magyarázkodást.
- Ami nem baj, teljesen megértem, hiszen Aemond nagyon sokat változott az évek során, nagyon jóvágású fiatalember lett belőle. - ismerte be. - Még annak ellenére is, hogy csak egy szeme van. - kacsintott.
- Anya! - szóltam rá, mert kezdtem kínosan érezni magam.
- És te is nagyon megnőisedtél az évek alatt, nem csodálom, hogy Aemond nem tudta levenni a szemét rólad... - folytatta.
- Anya, kérlek, fejezd be! Kínosan érzem magam! - szó szerint éreztem, hogy ég a fülem.
- Most ezért ne érezd magad kínosan! Szerelmes vagy, ebben semmi kínos nincs. És ha bármikor tanácsot kérnél vagy beszélgetni szeretnél, tudod, hogy engem megtalálsz. - simogatta meg az arcom egyik felét.
- Tudom, és köszönöm! - mosolyogtam rá hálásan. - Anya...
- Mondd, drágám.
- Kérlek, apának ne szóljunk még róla! Se Luke-nak és Jace-nek. - kértem meg.
- Rendben. Majd ha úgy érzed, akkor elmondod nekik. - bólintott. - De azt viszont köszönöm, hogy nekem elmondtad és nem titkolózol tovább. - mosolygott rám szeretettel, amitől úgy éreztem, hogy egy nagy kő esett le a szívemről.
- Szerinted az nem lesz baj, hogy úgy megyek hozzá, hogy szeretem? - kérdeztem bátortalanul. - Hiszen nem ebben egyeztünk meg, hanem abban, hogy teljesítjük a király utolsó kérését.
- Ha feleségül mentél hozzá, akkor mindegy, hogy szerelemmel vagy sem, teljesítetted az ígéreted. - mondta. Mondjuk igaza van, én is ezt mondtam Aemondnak, pedig össze se beszéltem anyámmal.
- Most kimegyek egy kicsit a partra sétálni. Köszönöm, hogy elmondhattam! - pusziltam meg anya arcát.
- Hiszen mondtam, ha bármikor szükséged van rám, akkor szólj! Még akkor is, ha nehéz róla beszélni. - mosolygott, mire bólintottam, majd elindultam le a vízpartra.
A langyos víz kellemesen csiklandozta a lábam, míg a lábujjam belefúrtam a puha homokba. A nap melegítette a bőröm, ami kicsit elálmosított. A szellő néha-néha járt, ami belekapott szőke tincseimbe.
- Hol voltál tegnap olyan sokáig? - kérdezte valaki a hátam mögött. Megfordultam és Jace közeledő alakját véltem felfedezni.
- Repülni. - feleltem hunyorogva, mert azt hittem, menten kisüti a szemem a Nap.
- Repülni? - kérdezett vissza, mint aki nem hiszi el. - Órákig?
- Mi ez? Kihallgatás? - vontam fel a szemöldököm.
- Én is el szoktam járni repülni, de nem minden nap és nem órákra. - tette karba a kezét.
- Nem tartozom neked magyarázattal. - ráztam meg a fejem somolyogva. - Ha nem hiszed el, hogy repülni voltam, akkor az a te bajod, Jace. - vontam meg a vállam.
- Te sántikálsz valamiben. - szűkítette össze a szemét.
- Neked elmentek otthonról. - nevettem ki. - Te komolyan ennyire bebeszélted magadnak azt, hogy titkolózom?
- Nem bebeszéltem magamnak, hanem biztos vagyok benne, hogy titkolsz valamit. - mutatott rám, majd sarkon fordult, motyogott valamit, és elment.
Hát ez kész... Most már a bátyám is gyanakszik. Szerintem még arra is képes volna, hogy utánam repülne, hogy kiderítse, mit titkolok. Csak én sem vagyok hülye. Azt hiszi, nem nézem ki belőle, nem a frászt nem. Óvatosnak kell lennem.
Elmegyek a Sárkányverembe, de nem repülök el. Odamegyek Rhaegalhoz, és vele leszek. Ha Jace nem sokkal később megjelenik, akkor utánam akart jönni, hogy nyomozzon. Igen, ezt fogom tenni.
Előhoztam Rhaegalt a Sárkányveremből, és simogatni kezdtem, beszélni hozzá. Ha nem is repülni vagyunk, de legalább vele lehetek. Mindig neki mondom el minden problémám, titkom, mert ő meghallgat és biztos nem mondja el senkinek.
Nem sokkal később beigazolódott a gyanúm. Jace jelent meg. Amikor meglátta, hogy Rhaegal itt van, döbbenet ült ki az arcára, aztán előtűntem én is.
- Csak nem utánam akartál jönni? - sétáltam elő Rhaegal mögül.
- Én csak... repülni indultam. - kezdett magyarázkodni.
- Utánam? - vontam fel a szemöldököm, és karba tettem a kezem.
- Te nem is mehetsz repülni. - vetette ide nekem.
- De azt hitted, hogy oda megyek, másképp nem jöttél volna egyből utánam repülni. - húztam el a számat, ügyelve arra, hogy megnyomjam a repülés szót.
- Be vagy kattanva. - csóválta a fejét Jace.
- Én vagyok bekattanva? - háborodtam fel. - Te vagy az, aki meg van győződve arról, hogy titkolok valamit! - emeltem fel a hangom, mire Rhaegal nyugtalanul felmordult. - Semmi baj, Rhaegal. - nyugtattam meg a sárkányt.
- Akkor is rájövök, hogy mit titkolsz! - mondta, majd felháborodva otthagyott.
- Most nagyon megijedtem! - kiabáltam utána. - Ja, és sok sikert hozzá! - nevettem, majd megráztam a fejem, és visszavezettettem Rhaegalt a helyére.
Nem fogsz te rájönni semmire, okosabb vagyok én annál. Már most túl jártam az eszeden, akkor azt hiszed, hogy később át tudsz verni? Testvérek vagyunk, de nem tudja mire vagyok én képes.
