A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel, már kora hajnalban Aemond és én elmentünk egyet repülni. Mostanában csak lovagolni voltunk együtt, a sárkányainkról teljesen megfeledkeztünk. Nem úgy értem, hogy elfelejtettük, hogy vannak, hanem egyáltalán nem volt eszünkbe, hogy repülni menjünk. Úgyhogy most jól esett ez a korai kiruccanás.
A Sárkányveremtől Királyvárig versenyeztünk lóháton. A verseny most nagyon szoros volt, nem úgy, mint a múltkor, hogy Aemond le volt maradva. De annyira szoros volt, hogy nem is tudtuk eldönteni, hogy ki nyerte, ezért megegyeztünk egy döntetlenben.
- Még mindig nehéz ellenfél vagy lovaglás terén. - szállt le a lováról Aemond.
- Én ebben vagyok verhetetlen, te pedig másban. - szálltam le én is a lóról, majd egy puszit nyomtam Csillag puha nózijára. - Én például nem tudok olyan jól bánni a karddal, mint te.
- Ez is igaz. - értett velem egyet, majd együtt elkezdtük bevezetni a lovakat az istállóba.
Ahhoz képest, hogy kora hajnalban mentünk el itthonról, ebédre haza is értünk. Csak egy kicsit voltunk távol, nem sokáig... Amikor betettük a lábunkat Aemonddal az ebédlőbe, Alicent már a szemünkre vetette, hogy mégis hol voltunk ilyen sokáig. A félszemű fiú egyből elkezdett magyarázkodni az anyjának, hogy már nem vagyunk gyerekek, akikre vigyázni kell.
- Hangyából csinálsz sárkányt, anyám. - ült le az asztalhoz szem forgatva Aemond.
- Aggódom, ennyi az egész. Tudod jól, hogy milyen vagyok. - ült vissza Alicent is a helyére.
- Akkor is túlzásba viszed. Nem vagyok már gyerek, Audrey sem az. - rázta meg a fejét.
- Értem, hogy kettesben akartatok lenni egy kicsit, de azért egy levelet írhattál volna, hogy "elmentünk, de nem tudjuk, mikor érünk vissza". Ez olyan nagy dolog lett volna? - tárta szét a kezeit az asztal fölött.
- Máskor is mentünk már el és nem csináltál belőle ekkora ügyet. - vonta meg a vállát a szőke fiú.
- Most más a helyzet, Aemond. Mi van, ha meglesnek titeket, és megtámadnak? - vonta fel a szemöldökét Alicent.
- Ugyan, ki támadna már meg minket? - ráncolta össze a homlokát a fiú.
- Amióta Rhaenyra Sárkánykőn a királynő, azóta attól félek, hogy ha elmentek, akkor valami bajotok esik.
- Ahhoz Rhaenyrának okosabbnak kellene lennie, ha csak úgy meg akar támadni... Ne haragudj, szerelmem! - nézett rám Aemond, mire legyintettem.
- Nem gond. - vontam meg a vállam.
- Rhaenyra harcosai elbújhatnak mellettem. Mire feleszmélnek, én már átvágtam a torkukat. - vette a kezébe a villáját, amit megpörgetett a kezében.
- Csak óvatosan, hogy miket beszélsz, fiam! - lepődött meg Alicent a fia kijelentésén.
Megértem Alicent aggódását, mert én is aggódom. De én leginkább a holnap miatt, nem azon, hogy megtámadnak-e vagy sem. Alicentnek még nem is mondtam el ezt, mert nem mertem. Szegény asszony így is aggódik, nem kell, hogy még az én idétlen álmaimmal rátegyek még egy lapáttal.
- Szerinted elmondjam anyádnak, hogy holnap elmész? - kérdeztem Aemondot, amikor a szobánk felé sétáltunk az étkezőből.
- Majd holnap elmondom neki. De azt, hogy te álmodtad meg, azt nem. - nyitott ajtót nekem, mire én beléptem, majd utánam ő is.
- Miért nem maradsz itthon? - öleltem át a derekát, miközben felnéztem kék szemébe.
- Nem tudsz lebeszélni, de ezt te is tudod... - vonta fel a szemöldökét.
- Nem is akarlak lebeszélni, csak... - hallgattam el egy sóhajtással.
- Csak de. - mondta ki a fiú, mire én beletemettem az arcom a mellkasába. - Megígérem, hogy vigyázok magamra! - simított végig a hátamon.
- Ne ígérj olyat, amit nem tartatsz be! - ráztam meg a fejem.
- Akkor törekszem rá. De csakis miattad! - vette a keze közé az arcomat, és egy puszit nyomott az orrom hegyére.
Hihetetlen, hogy Aemond milyen egyszerűen kezeli ezt az egészet. És még a valószínűt is elmondta, hogy nem fogom tudni lebeszélni róla. Teljesen jól tudja, hogy mennyire aggódom, de ő van olyan makacs, hogy a saját feje után menjen, ügyet sem vetve a körülötte lévő személyekre, akik aggódnak érte. Komolyan mondom, ha baja lesz, még meg is ölöm. Esküszöm...
- Nem lehet, hogy csak túlreagálod az egész helyzetet? - kérdezte Helaena hímzés közben. Kicsit leültem vele hímezni, hogy vele lehessek és egy kicsit kikapcsolódjak, erre feljön itt is a téma, így újra rajtam van a szorongás.
- Nem reagálok túl semmit, csupán csak aggódom és féltem. Daemonról van itt szó, nem holmi lovagról, Helaena... - néztem fel rá a hímzésből.
- Értelek, de a holnap még messze van. - vonta meg a vállát.
- Annyira nincs már messze. - néztem ki az ablakon. - Már jóval túl vagyunk a nap felén.
- Ez is igaz, de minél jobban rástresszeled magad, annál rosszabb. Őrizd meg a nyugalmad! - mosolygott rám a lány, mire én is megpróbáltam valami mosolyszerűséget az arcomra erőltetni.
Szeretek Helaena társaságában lenni, de mostanában úgy érzem, hogy idegesítem az állandó és "felesleges" aggódásaimmal. Már szinte azon a szinten vagyok, hogy senkinek nem fogom merni megosztani a gondolataimat és problémáimat, mert senkit sem érdekel, és csak feleslegesen jártatom a szám. De ha meg nem mondom el senkinek, akkor meg fogok őrülni, amit a legszívesebben elkerülnék, ha lehet.
Itt már engem senki nem ért meg. Nem tudják a helyembe képzelni magukat, így csak azt hiszik, hogy túlreagálok mindent, mert ezt a legegyszerűbb mondani. Senki nem tudja, hogy mit jelent számomra Aemond. Senki... Csak ő maradt már egyedül nekem, aki fontos szerepet tölt be az életemben. Ő a szívem másik fele, csak vele vagyok teljes. Ezért ha elveszítem vagy baja esik, akkor én azt a csapást már nem bírnám ki. Ezért imádkozom azóta, amióta ez az álmom volt, hogy ne legyen bántódása. Remélem, az Istenek meghallgatják az imáimat és megsegítik holnap Aemondot! Ezután a sok kegyetlenség után örülnék, ha meg is tennék, amit kérek. Ezt az egyet kérem csak, semmi mást, hogy hozd haza nekem őt holnap épségben!
