The One-Eyed Prince ||Aemond Targaryen||

54.

- Most látsz utoljára. - közölte Daemon egy nemes férfival. - Köszönöm a vendégszeretedet. Terjeszd el a hírt, hogy két nap múlva Harrenhalba repülök. Ha Aemond unokaöcsém szembe mer nézni velem, ott fog megtalálni, egyedül leszek.

Erre újra felriadtam. Újból álmodtam. Mostanában nem voltak ilyen álmaim és most megint. Ahogy hirtelen felültem az ágyon, úgy néztem rá a mellettem békésen alvó fiúra. A szívem hevesen dobogott, miközben újból és újból végig futott az agyamon az álom.

Muszáj levegőznöm egyet. Magamra kaptam a köntösömet, és mezítláb elindultam kifelé. A tengerpartig meg se álltam. Képes voltam egészen idáig kisétálni, csakhogy megnyugodjak. Nagyon nyugtalanított ez, amit most álmodtam. Attól félek, hogy valami jelentősége van. Tényleg muszáj leszek beszélnem erről Helaenának is.

Fogtam magam, és térdig belesétáltam a jéghideg vízbe. A hideg kirázott, de legalább feljózanított egy kicsit. Felemeltem a fejem, és a csillagokat kezdtem kémlelni a korom fekete égen.

- Hercegnő! - szólítottak meg a hátam mögött, mire én ijedten a hang irányába fordultam. - Ne haragudj, hogy megijesztettelek! - sétált közelebb a vízhez Ser Robert.

- Mit keresel itt, Ser Robert? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Láttalak, miközben elhagyod a várat, és gyorsan utánad siettem. - mondta. - Miért sétálgatsz ilyen későn a váron kívül?

- Szükségem volt egy kis levegőre. - sétáltam ki a partra, majd megálltam a lovag előtt. - Mondd csak, Ser Robert, te mit gondolsz a csillagokról? - néztem fel újra az égre.

- Hogy érted, hogy mit gondolok? - követte ő is a példámat.

- Szerinted is annyi csillag van, mint amennyi hallott, aki a mennybe került? - néztem vissza rá.

- Sokan ezt mondják, hercegnő. - nézett bele a szemembe. - De nem igazán tudom, hogy ez mennyire igaz. - rázta meg a fejét.

- De te hiszel ebben? - vontam fel a szemöldököm.

- Elég hihető magyarázatnak tűnik. - mosolyodott el.

Ezért szeretem, hogy Ser Robert lett a személyi testőröm, mert ő még fiatalabb a többi lovagnál (Ser Cristontól körülbelül öt évvel lehetett fiatalabb) és jól el lehet vele beszélgetni. Tudom, hogy nem kéne szoros kapcsolatot tartanom vele, de ő nem csak a testőröm, hanem már szinte a barátom is.

- Vissza kéne menni, hercegnő. A herceg lehet keres már. - intett a fejével a vár felé.

- Menjünk, de lassan, mert egyáltalán nincs kedvem. - kuncogtam, majd nagyot sóhajtottam, és elindultunk vissza.

- Meg szabad kérdezni, hogy mit kerestél a parton ilyen késő este? - kérdezte Ser Robert, amikor már lassan visszaértünk.

- Hiszen mondtam, kellett egy kis levegő.

- De ilyen távol a vártól? - vonta fel a szemöldökét.

- Mostanában elég rossz álmok gyötörnek. - sóhajtottam.

- Amióta az öcséd meghalt? - kérdezett, mire én lehajtottam a fejem. - Ne haragudj, hercegnő, ezt nem szabadott volna.

- Semmi baj, Ser Robert! - mosolyogtam rá a lovagra. - De igen, azóta vannak rossz álmaim. Ráadásul elég fura álmaim. - tettem hozzá.

- Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen.

- Nem, ebben nem tudsz. - ráztam meg a fejem kuncogva. - Kedves tőled, de ez az én harcom. Nekem kell ezekkel megküzdeni. - ekkor odaértünk a szobám ajtaja elé.

- Ha bármi van, hercegnő, a szolgálatodra állok! - húzta ki magát Ser Robert, mire bólintottam.

- Jó éjszakát, Ser Robert! - nyitottam ki az ajtót, de mielőtt beléptem volna, még gyors visszafordultam. - És köszönök mindent! - mosolyogtam rá, mire ő szintén mosolyogva bólintott.

Végül beléptem az ajtón, és halkan becsuktam magam után. Aemond aludt, mint a bunda, szóval nem is értem, hogy miért nem maradtam még egy kicsit a parton.

Miközben őt néztem, azon járt az eszem, hogy mi van, ha nem hiába álmodom ezeket. Mi van, ha ez valami jel vagy üzenet akar lenni? Mi van, ha Daemon két nap múlva tényleg ott várja Aemondot Harrenhalban? Vajon reggel megemlítsem ezt a fiúnak?

Reggel úgy döntöttem, hogy egyelőre mégsem fogom neki elmondani. Még nem... Először beszélek Helaenával, kikérem az ő véleményét, hogy mit gondol erről és majd csak utána cselekszem. Igen, ezt fogom tenni.

- Helaena, bejöhetek? - kopogtattam be az ajtaján. A lány nemsokára ki is nyitotta nekem az ajtót.

- Audrey, jó reggelt! - mosolyodott el, amikor meglátott. - Persze, gyere be! - lépett el az ajtóból, hogy be tudjak lépni. Aegon is a szobában volt.

- Jó reggelt, királyom! - biccentettem felé.

- Jó reggelt, kedves Audrey! Mi járatban itt? - kérdezte, miközben fülig ért a szája.

- Helaenával kellene beszélnem. - kulcsoltam össze magam előtt a kezem.

- Akkor foglalj helyet! - mutatott az egyik üres székre, amire én le is ültem.

- Aegon, megtennéd, hogy kimennél? Audrey biztos négyszemközt szeretne beszélgetni. - ült le mellém Helaena, miközben férjére nézett.

- Persze, amúgy is sok a dolgom. - bólintott, majd mielőtt kiment, még adott egy-egy puszit gyermekei feje tetejére.

- Valami baj van? - nézett rám aggódó pillantással, amikor Aegon becsukta maga mögött az ajtót.

- Hát nem is tudom... - eresztettem el egy nagy sóhajt. - Mostanában elég fura és rossz álmok gyötörnek... - kezdtem bele a mesélésbe.

Elmondtam mindent Helaenának. Elmondtam, hogy hogyan kezdődött, és hogy most milyenek vannak. Azt is elmondtam mellé, hogy rossz érzéseim vannak ezekkel kapcsolatban.
A lány egy pár másodpercig hallgatott, miután végig hallgatta a mondanivalóm, de aztán végül megszólalt.

- Elmondtad ezeket Aemondnak is?

- Nem egészen. Nem mindegyikről számolok be neki mostanában. Legalábbis azokról nem, amelyek leginkább vele kapcsolatosak. - mondtam, mire a lány bólintott. - Te mit gondolsz? Szerinted köze lehet a valósághoz?

- Nekem is ez jutott eszembe most, hogy mi van, ha megálmodod a történteket... - töprengett el.

- Létezik ilyen egyáltalán? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Nem kizárhatatlan. - rázta meg a fejét. - Sőt, én ezt elég valószínűnek tartom. Nekem is vannak ilyen álmaim, de azok nem ennyire részletesek.

- Szerinted elmondjam Aemondnak, amit az éjjel álmodtam? Hogy Daemon Harrenhalban várja két nap múlva? - kérdeztem aggódó tekintettel, miközben nagyot nyeltem.

- Én elmondanám a helyedben. Szerintem joga van tudni, ha valós információról van szó. - vonta meg a vállát, majd felkelt, és elővette a hímzését.

- Én aggódom. Mi van, ha Aemondnak baja esik? - vettem egy mély levegőt. - Ha nem mondom el neki, akkor nem megy el, így nem lesz baja.

- Mondd el neki! Maximum visszajön, ha Daemon mégsem ment el. Ez csak úgy fog kiderülni, ha Aemond valóban elmegy. - mondta, mire én bólintottam.

Igaza van, de mégis rosszat érzek ezzel kapcsolatban. Ha Daemon valóban ott fogja várni, akkor ő nem fogja bosszú nélkül elengedni Aemondot. Ha Aemondnak pedig baja esik, akkor azt sosem bocsátom meg magamnak. Istenem, mit tegyek? Mit javasolsz?