A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma hazautazunk. Majd csak az esküvőre jövünk vissza, de onnantól kezdve én már Királyvárban is maradok. Alicent királyné megígérte, hogy ha majd Aemond felesége leszek, annyiszor látogatom meg a családomat, akárhányszor csak akarom. Kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni.
Én úgy döntöttem, hogy sárkányháton térek vissza Sárkánykőre, úgyhogy ahhoz öltöztem. Alicent és a többiek (Aemond, Aegon és Helaena) kikísértek minket a kocsiig - engem Rhaegalhoz -, hogy elbúcsúzzunk egymástól.
- Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást, felség! - köszönte meg az ittlétünket anyám.
- Ne köszönjétek! Nagyon szívesen látunk benneteket máskor is! - fogta meg anyám kezét Alicent. - Mondjuk nemsokára megint találkozunk. - tette hozzá mosolyogva, miközben fiára pillantott.
- Igaz. - bólintott anyám, majd beszállt a hintóba.
- Isten veled, Audrey! - ölelt meg Helaena.
- Nemsokára újból látjuk egymást, de akkor már itt is maradok. - mondtam neki, miközben szorosan öleltem magamhoz.
Aztán odaléptem Aegonhoz, hogy tőle is elköszönjek. Adtunk egymásnak két-két puszit az arcunkra, ami számára jó dolog volt, de nekem annyira nem.
Azután Aemondhoz is odaléptem. Egy pár másodpercig csak egymás szemébe néztünk, de utána észbe kaptunk, és mi is adtunk egymásnak két-két puszit. Utána rápillantottam Alicent királynéra, aki mosolyogva figyelt minket.
- Nos... öhm... Köszönöm, hogy itt lehettem, jól éreztem magam! - mondtam, amikor már a királyné előtt álltam.
- Mi köszönjük, hogy eljöttetek! - szorította meg a kezem. Mosolyogva bólintottam, majd felpattantam a Rhaegalra. Még egyet integettem nekik onnan fentről, majd elrugaszkodtam a földtől.
Hogy őszinte legyek, maradtam volna még. Megint el kellett válnom tőle. Annyi a változás, hogy most nemsokára újra látjuk egymást. De mire újra találkozunk, az már más lesz, az után pedig minden megváltozik.
Bár mostanában amit érzek iránta, az kezd teljesen más lenni, mint amit régen éreztem. Amióta újra láttam, azóta az érzéseim megváltoztak. Régen mindig olyan volt nekem, mint a bátyám, most pedig ez kezd kihűlni.
Máshogy érzem magam, amikor vele vagyok, mintha zavarban lennék. Régen nem voltak ilyen problémák, bátran mertem vele beszélni, most meg néha úgy érzem, hogy meg sem tudnék szólalni. Főleg azok után, hogy megcsókolt.
Lehetséges, hogy kialakulhat köztünk valami? Valami, ami teljesen más az eddigi érzelmeknél? Már nem az a kislány vagyok, hogy ez ne lehetne lehetséges, és már ő sem kisfiú. Nőként tekint rám, én pedig rá férfiként.
♕︎♕︎♕︎
Gyorsabban hazaértem Sárkánykőre, mint anyáék. Mondjuk sárkányháton gyorsabb is az út, mint lovaskocsival, majd hajóval. Körülbelül még egy másfél óra lehet, mire partra szállnak, úgyhogy repülök még egy kört, addig se vagyok még otthon. Nincs kedvem haza menni.
