A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teltek a napok, sőt a hetek. A hasam már egyre jobban duzzadt a terhességtől. Most már a magzat mozgását is érzem, ami néha elég durva tudott lenni. Valamikor úgy gyomron rúg, hogy menten el tudnám hányni magam. Éjszaka nem alszok, mert akkor a legaktívabb. Amikor szólok Aemondnak, hogy nézze, akkor nem csinálja, de ahogy elveszi a tekintetét a hasamról vagy a kezét, akkor egyből elkezd újból mozogni.
Az éjszaka közepén jártunk, és én háton fekve, Aemond pedig hason fekve figyelte a baba mozgását.
- Csak akkor nem csinálja, ha én figyelem. - mondta, miközben le sem vette a szemét a pocakomról.
- Csak figyelj és maradj csöndben! - hallgattattam el, mire rám pillantott, a baba pedig egyből rúgott egyet. - Figyelted?
- Pont nem láttam. - sóhajtott, én pedig felmordultam. - Mondom érzi, hogy figyeljük. Nem hiszed el nekem.
- Dehogy érzi. - legyintettem. - Csak rosszkor veszed le a szemed róla.
- Pislogás nélkül figyelem már fél órája, de nem történt eddig semmi. Amikor rád néztem, akkor egyből megmoccant, szóval nem tagadhatod le, hogy nem érzi. - rázta meg a fejét a fiú.
- Az én gyerekem, szóval igenis érzem. - erőlködtem tovább.
- Ahogy az enyém is. - vonta fel a szemöldökét.
- Akkor is én vagyok terhes. Te csak megcsináltad, de a nehezebb részét már én csinálom végig. - most rajtam volt a sor, hogy felvonjam a szemöldököm.
- Nagyon vicces. - gúnyolódott. Ekkor újra megmoccant a baba, amit most már Aemond is látott. - Azta.
- Na látod. - simogattam meg a fiú fejét, majd az ujjaim végig vezettem a szőke, ezüst tincsein.
- Néha nem is hiszem el, hogy tényleg apa leszek. Főleg így húsz évesen. - mosolyodott el, miközben megfogta a kezem.
- Nekem mondod, aki két évvel fiatalabb? - nevettem, majd ásítottam egy nagyot.
- Aludni kéne már, nem gondolod? - puszilta meg a pocakomat, aztán az ajkaimat is.
- Ha tudnék aludni, akkor jó is volna. - sóhajtottam egy nagyot. Aemond visszafeküdt mellém, én pedig szorosan hozzá bújtam, a kezem pedig átdobtam a hasán, és jól magamhoz szorítottam.
Reggelre Aemondnak szokásosan hűlt helyét találtam már csak az ágyban. Komolyan, ő hogy a fenébe tud ilyen korán felelkelni? Tök későn feküdtünk le aludni, de ő már hajnalok hajnalán fent van.
Miután felkeltem és nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, mint mindig, most is kinéztem az ablakon, hogy lássam, milyen idő van. Ami azt illeti, nem a legjobb. Erősen fújt a szél és a felhők korom feketék voltak.
Aztán amikor kiléptem a szobám ajtaján, összefutottam drága férj urammal. Hatalmas mosoly ült ki az arcára, amikor meglátott, és a kezemet megfogva húzott oda magához egy csókra.
