A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Másnap reggel hatalmas fejfájás keltett. Nem sokat aludtam az éjszaka. Az este nagy részét azzal töltöttem, hogy fel-alá járkáltam a szobámban. Már világosodott, amikor elaludtam.
Azt tudni lehet rólam, hogy nagyon ingerült szoktam lenni, ha nem alszok. Ez most sem volt másképp. Olyan ingerült voltam, hogy a szolgálót ok nélkül leordibáltam, hogy takarodjon ki a szobámból. Nem engedtem neki, hogy segítsen felöltözni, vagy hogy csinálja meg a hajam, mindent magamnak csináltam.
- Jó reggelt, drágám! - köszöntött jókedvvel édesanyám a csarnokban.
- Jó reggelt... - feleltem mogorván.
- Talán nem aludtál az éjszaka? - kérdezte.
- Honnan tudtad? - néztem rá meglepődve.
- Mindig akkor vagy ingerült és rosszkedvű, ha nem alszol. - felelte, majd megsimogatta az arcom.
- Túl jól ismersz. - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Jut eszembe! Anya, ma elmehetek ebéd után repülni?
- Repülni? Tegnap úgy jöttél haza, az nem volt elég? - vonta fel a szemöldökét.
- Miért? Hiszen a repülésből sosem elég. Te is majdnem minden nap repülni mentél ilyen idősen. - mondtam, majd összetettem a kezem, és bociszemekkel néztem rá.
- Jól van, menj csak! De ne legyél sokáig távol! - egyezett bele, de természetesen feltétellel. - Maximum egy óra vagy másfél, rendben?
- Nagyon köszönöm! - öleltem meg. Már készültem visszamenni a szobámba, amikor anya megszólított.
- Audrey, egy pillanatra!
- Igen? - fordultam vissza.
- Esetleg van valami, amiért repülni szeretnél menni? - kérdezte, mire nekem a szívem kihagyott egy ütemet.
- Nincs. - feleltem rögtön, amit lehet nem kellett volna. - Miért?
- Csak azért kérdezem, mert máskor nem lelkesedtél így, mikor repülni mentél. - vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Nincsen semmi, édesanyám. - ráztam meg a fejem.
- Tudod, hogy nekem elmondhatod, bármiről is legyen szó. - fogta meg a kezemet.
- Tényleg nincs. - feleltem, majd nyeltem egy nagyot. Jaj Istenem, miért kell hazudnom?
- Rendben. - bólintott.
Boldogan szaladtam vissza a szobámba. Újra láthatom a szőke hercegemet, a karjaiban szeretnék már lenni. Akárhányszor a közelében vagyok, akkor mindig biztonságban érzem magam, biztos, hogy mellette sosem érhet baj.
Elővettem az egyik kedvenc könyvem, és leültem az ágyamra olvasni, addig is telik az idő. Egészen addig olvastam, amíg egy kopogás ki nem zökkentett belőle.
