A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
A fű kellemesen csiklandozta meztelen bőrömet, miközben Aemond az ujjával karikákat rajzolt a hátam közepére. Ahogy a mellkasán pihentettem a fejem, közben szíve dobogása és egyenletes légzése nyugtatott.
Ami most köztünk történt, az életem leggyönyörűbb percei voltak. De az is lehet, hogy igazából órák voltak, mert nagyon annak tűnt. Te jó ég! Mióta vagyok itt? Anyával megegyeztem, hogy maximum egy vagy másfél órát leszek távol, de ez már jóval túl haladta.
- A hét pokol! - ugrottam fel, majd egyből a ruháimat kezdtem felvenni a földről.
- Mi a baj? - ült fel Aemond is.
- Nekem mennem kell! - siettem az öltözéssel. - Anyám ki fog nyírni, nem is anyám, apám! - fogtam a fejem.
- Miért? - kezdett ő is öltözni.
- Mert megígértem, hogy csak egy órára megyek el, erre itt lehetek már két órája. - gomboltam össze a felsőmet.
- Csak egy órával érsz haza később. - vonta meg a vállát, miközben felhúzta a kabátját.
- Éppen ez az! - siettem Rhaegal felé, aki nagyon jót pihent a friss füvön. - Kelj fel, Rhaegal, indulunk! - mondtam, azzal fel is keltettem az alvó sárkányt.
- Holnap is eljössz? - kérdezte reménnyel a hangjában.
- Ha életben maradok addig. - emeltem égnek a tekintetem.
- Szeretlek! - mondta, mire nekem tágra nyíltak a szemeim, de aztán elmosolyodtam.
- Én is szeretlek! - küldtem felé egy puszit, majd felszálltam.
Komolyan mondom, hogy félek haza menni. Ilyen még sosem fordult elő, valaha is később érjek haza a megbeszéltnél. Ha anya nem is lesz annyira mérges, apa biztos leszedi a fejem.
Miután haza értem, leszálltam, nagy sóhajt vettem, és elindultam a kastély felé. Ahogy közeledtem a bejárathoz, úgy rajzolódott ki atyám alakja, aki karba tett kézzel várt az ajtóban.
- Hol voltál, ifjú hölgy? - vont kérdőre, ahogy odaértem hozzá.
- Repülni... - válaszoltam flegmán, amit egyből megbántam, ugyanis ez nála nagyon nem jó ötlet.
- Nekem normálisan válaszolj, ha én úgy kérdeztelek! - emelte feljebb a hangját. - Hol voltál? - kérdezte még egyszer.
- Repülni, atyám. - válaszoltam normálisabban.
- Anyáddal halálra aggódtuk már magunkat, főleg édesanyád! Nagyon jól tudod, hogy ilyen állapotban nem jó neki, ha idegeskedik! - vetette ide nekem. - Egy óráról volt szó, erre te eltűnsz több órahosszára!
- Ne haragudj! - sütöttem le a szemem.
- Sokat érek vele, ha anyád halálra aggódta magát! - ahogy egyre hangosabban beszélt, nekem úgy fájt a szívem. - Már azon voltam, hogy ha mostanában sem kerülsz elő, akkor megkereslek sárkányháton. - mondta, mire abban a pillanatban lefagytam. Az még külön jó lett volna... Caraxes hamar megtalálta volna Rhaegalt, így lebukhattam volna Aemonddal.
- De hiszen most már itt vagyok. Ráadásul semmi bajom sincs. - tártam szét a karom.
- Most már... Eddig semmit sem tudtunk rólad! Na gyerünk befelé! - mutatott az ajtó felé. - Menj és nyugtasd meg édesanyádat is!
- Tudok vigyázni magamra! - motyogtam. Aztán odaértünk a szoba ajtajához.
Kopogtam, majd lassan benyitottam a szobába. Anyám nyugtalanul járkált fel-alá a szobában, amikor megpillantott az ajtóban. Egyből sietett is hozzám, majd szorosan a karjaiba zárt.
- Istenem, már azt hittem, hogy bajod esett! - szorított magához.
- Ne haragudj, csak nagyon jól esett a friss levegő és megfeledkeztem az időről. - magyarázkodtam. Igazából a fele igaz is, hiszen megfeledkeztem az időről, csak nem pont azért, amit éppen anyámnak meséltem.
- Apád már el akart indulni megkeresni, de én mondtam neki, hogy várjunk még. - vette két keze közé az arcom.
- Tudom, mondta. - sütöttem le a szemem.
- Nagyon leszidott?
- Kicsit... - húztam el a számat.
- Nagyon féltettünk! - simogatta meg az arcom. - Majd te is megérted, ha lesz gyereked.
Nem sok tartott már vissza, hogy elmondjam az igazságot. Fájt, hogy hazudnom kellett anyának. Ő mindig szeretettel, törődéssel és odaadással gondoskodott rólam, nem ezt érdemli.
- Haragszol rám? - kérdeztem bizonytalanul.
- Nem haragszom, csak máskor ne forduljon elő még egyszer! - Most menj és fürödj meg, sárkánybűzt árasztasz. - mondta, mire bólintottam, majd kimentem a szobából.
Nagyot sóhajtottam, és azonnal indultam megkeresni a nagymestert. Nem kockázathatom meg, hogy teherbe essek, akkor mindent meg kéne magyaráznom és azzal együtt le is leplezném magam, hogy Aemonddal együtt voltam.
- Mester, pont téged kerestelek. - szólítottam le, amikor megláttam.
- Miben segíthetek, hercegnő? - fordult felém. Körülnéztem, hogy hall-e minket valaki, aztán belekezdtem.
- Egy főzetre lenne szükségem... - vettem lejjebb a hangomból.
- Milyen főzet, és kinek a számára? - kérdezte.
- Nekem kéne... Fogamzásgátló főzet. - suttogtam, mire a mesternek döbbenet ült ki az arcára.
- Számodra, hercegnő? - kérdezett vissza.
- Igen. - bólintottam. - De senki nem tudhatja meg, hogy én kértem, főleg nem a szüleim. Ha bárki meglátja, hogy főzetet hozol a szobámba, akkor azt mondd, én kértem, hogy tudjak aludni az éjszaka.
- Rendben. - bólintott. - Akkor máris neki állok elkészíteni. Vacsora után személyesen felviszem a szobádba.
- Nagyon köszönöm, mester! - hálálkodtam neki.
Szerencsére tőle bármit lehet kérni. Ha azt kívánod, hogy ne mondja el senkinek, akkor a lakat a száján van. Most már nyugodtan mehetek el fürdeni is, nem kell aggódnom a dolog miatt.
Viszont mikor Aemonddal voltam, akkor annyira belefeledkeztem mindenbe, hogy elfelejtettem megkérdezni a lovagi tornáról. Holnap pedig nem hiszem, hogy elmehetek itthonról a mai incidens miatt.
Megkértem a szolgálókat, hogy szó szerint forró vizet készítsenek elő, mert még az agyamat is ki akarom égetni a helyéről. A mai nap után - amilyen jól alakult, olyan rosszul végződött - semmire nem akarok emlékezni. Jelen pillanatban mindent ki akarok verni a fejemből.
Fürdés után felvettem a háló ruhám, majd leültem egy könyvvel a kanapéra, és vártam, hogy a mester kopogjon rajta. Ez nem sokkal később be is következett.
- Meghoztam a kért főzetet, hercegnő. - tette le elém az asztalra a gőzölgő folyadékot.
- Senki nem látott? - kérdeztem fontoskodva.
- Senki. - rázta meg a fejét.
- Rendben, köszönöm! - mondtam, majd megittam a főzetet. - És kérlek, tényleg ne szólj senkinek! Erről csak te tudsz.
- Megígérem, hercegnő! - mondta, azzal távozott.
Most már semmi bizonyíték nem lehet arra, hogy Aemonddal voltam. Egyedül a terhesség lett volna az egyetlen bizonyíték, ami tényleg bizonyítaná, hogy a fiú és én titokban találkozgatunk. Majd akkor ráérek terhes lenni, ha már a felesége leszek.
