A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aemond
Audrey el sem hiszi, hogy mennyit jelentett nekem a tegnap esti dolog. Attól féltem, hogy el fogom ijeszteni, de pont az ellenkezőjével reagált, mint én azt elképzeltem. És még arra is megkért, hogy olyan körülmények között ne is hordjam előtte. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fog kérni tőlem.
Reggel felkeltem, ránéztem a mellettem fekvő lányra, aki békésen szunyókált. Aztán az éjjeli szekrényre vezettem a tekintetem, ahol megakadt a szemem a szemkötőmön. Nagyot sóhajtva elvettem onnan azt, majd felhúztam, és kikeltem az ágyból.
Felöltöztem, majd mielőtt elhagytam volna a szobát, előtte adtam egy puszit Audrey homlokára. A lány erre elmosolyodott, ezzel azt jelezve, hogy éberen alszik.
- Hercegem, az édesanyád keres. Azt mondja, nagyon fontos. - hadarta Ser Criston, amikor meglátott. - A királyról van szó. - mondta, mire bennem meghűlt a vér.
- Hol van most? - kérdeztem sietve.
- Helaenánál van, hercegem. - informált, mire én egyből arra vettem az irányt.
Nem is kopogtattam, csak besiettem a szobába. A húgom egyből rám nézett, de anyám egy darabig habozott, csak utána emelte rám a tekintetét. Onnantól kezdve tudtam... Az arcuk mindent elárult, főleg anyámé...
- Fiam... - állt fel anyám a kanapéról, majd idesétált hozzám, és megfogta a kezem. - Édesapád...
- Nem kell... Az arcotok mindent elárult. - hunytam be a szemem.
- Meg kell kérjelek valamire... - sóhajtott. - Ha Audrey megtudja, meg kell mondani neki, hogy nem szólhat róla senkinek, főleg nem az édesanyjának! - szorította meg a kezem.
Nem szóltam, csak bólintottam. Viszont nem értem. Miért ne szólhatna az anyjának? Hiszen neki is az édesapjáról van szó, akárcsak nekem, szóval joga volna tudni róla. Bármennyire is Rhaenyra ellen vagyok, akkor is így gondolom helyesnek, de ha anyám kéri, akkor legyen.
- Aemond, mondd meg Audrey-nak a hírt, utána gyere a szobámba, kérlek! - simította végig a karom anyám.
- Rendben, anyám. - bólintottam, majd visszaindultam oda, ahonnan elindultam.
Lassan benyitottam a szobába, nehogy Audrey még aludjon és felkeltsem, de amikor beléptem, láttam, hogy már fel van öltözve, már a haját fonta. Amikor meglátott, elmosolyodott. Szegénynek nemsokára leolvad az a gyönyörű mosoly az arcáról. Ez meg is történt, amikor meglátta az én elszörnyedt képemet.
