A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Annyira belefeledkeztem mindenbe, hogy anyámnak elfelejtettem levelet írni, hogy elmondjam neki a nagy hírt. Biztos örülni fog majd neki, nagymama lesz. Le is ültem az íróasztalhoz, pennát, tintát és pergament vettem elő, majd írni kezdtem.
,,Drága édesanyám,
Remélem, jól vagytok és megvagytok nélkülem is. Biztos sokkal csendesebb a vár, hogy én nem vagyok ott. Jace is biztos örül, hogy végre megszabadult tőlem. De most nem ez a lényeg. Van számotokra egy jó hírem, aminek remélem, hogy örülni fogtok. Képzeljétek, anya leszek. Igen, Aemond gyermekét hordom a szívem alatt. Olyan boldog vagyok! Ő is nagyon boldog volt, amikor megtudta, látnotok kellett volna.
Ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam, de nagyon eseménydúsak voltak a napjaim, amióta itt vagyok. Nagyon szeretlek titeket és nagyon hiányoztok!
Sok szeretettel, Audrey!"
A balesetet inkább nem mondom el nekik, az jobb, ha titokban marad. Még idegeskedni kezdenének, aztán hallgathatom, hogy így meg úgy, amihez kicsit sincs kedvem.
- Kinek írtál? - simogatta meg a vállam a hátam mögött állva Aemond.
- Anyámnak. - emeltem fel a fejem, hogy rá tudjak nézni. - Elmondtam nekik a hírt, meg megkérdeztem, hogy jól vannak-e. - álltam fel a székből, majd szembe fordultam a fiúval, majd belekaroltam a nyakába.
- Hollóval küldöd vagy hírvivővel? - karolta át a derekam, majd közelebb húzott magához.
- Én hollóval már soha többé nem üzenek. - ráztam meg a fejem. - Tanultam a múltkori esetből.
- Nehogy a bátyád azt is lenyúlja. - viccelődött, de én csak megforgattam a szemem.
- Mérges is vagyok rá ezért. - csóváltam a fejem.
- Még mindig nem engedted el ezt a témát? - vonta fel a szemöldökét.
- Nem, mert majdnem emiatt nem mentem hozzád. - néztem rá legörbített ajkakkal.
- Szerintem ez is lett volna a célja. - forgatta meg a szemét.
- Akkor meg tudtam volna etetni Rhaegallal... - bólogattam komolyan, Aemond pedig elnevette magát.
- Na, gyere, hercegnő, küldjük el inkább a levelet. - nyomott egy puszit a homlokomra, majd a derekamat átkarolva elindultunk egy alkalmas embert keresni, aki elküldi a levelemet.
Egyedül tartottam vissza a szobám felé, mert Aemondnak közbejött valami. Nem szólt róla, hogy mi, csak annyit tudok, amit akkor láttam, hogy elsietnek Ser Christonnal. A fiú nem szólt róla, hogy mi ennyire sietős, úgyhogy csak néztem nagyot, de utána már nem foglalkoztam a dologgal.
- Audrey, egy pillanatra! - szólított meg valaki.
- Segítő uram? - fordultam meg.
- Először is, gratulálni szeretnék a gyermekhez! - biccentett.
