A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A hideg kiráz ettől a férfitól, mintha meghűlne a vér az ereimben. Olyan egy irritáló személyiség ez a Vaemond. Csak arra hajt, hogy ő legyen Hullámtörő ura, ha esetleg Corlys nagyúr meghalna, ami most benne van a dologban, ugyanis nagyon beteg.
Miután emelt fővel bevonult az épületbe, mindenki újra a herceget figyelte és Ser Cristont, akik újból párbajoztak. Megint Aemond nyert. Ser Criston nagyszerű lovag, nagyon jól harcol, ezért meg is lepett, hogy Aemond megint megverte őt.
Vaciláltam azon, hogy odamenjek-e hozzá, amikor egyedül van, de úgy döntöttem, hogy inkább hagyom az egészet. Még rám se nézett, akkor minek fárasszam a jelenlétemmel is.
Inkább megyek és megnézem a többi dolgot is, hogy azok változtak-e valamit. Az viszont már az elején feltűnt, hogy a régi címerek helyett már mindenütt csillagok vannak.
Közben megtudtam, hogy holnap fogjuk megtárgyalni az ügyet, amiért ma ide jöttünk. Azt nem tudom, hogy meddig maradunk, de most minden percét kihasználom annak, hogy most itt vagyok.
Elmentem az Isten erdőbe, ott általában egyedül lehet az ember, senki se zavarja. Régen is mindig ide jöttem, ha esetleg egy kis magányra vágytam vagy szomorú voltam.
- Kissé sértő volt számomra, hogy még nem is köszöntél. - hallottam meg a hátam mögött egy hangot. Mire megfordultam, már a fél szemű herceg állt előttem.
- Kissé sértő volt számomra, hogy még rám se néztél... - vágtam vissza nemes valyrul, mire ő megforgatta szemét, majd közelebb lépett.
- Sokat változtál, érettebb lettél. - állapította meg, miután végig nézett rajtam.
- Ezt én is elmondhatnám rólad. - tettem a hátam mögé a kezem. Egy pár percig ránk ült a csend, ami hirtelen nagyon kínos volt számomra. - Hiányoztál! - szólaltam meg hirtelen.
- Hát... Eltelt pár év. - mondta közömbösen, mire azt hittem, rosszul hallok. Azt hittem, hogy én is hiányoztam neki ennyi év után. Még csak egy kis ideje vagyok itt, de már most többször bántott meg, mint kiskorunkban, mert akkor legalább soha sem bántott.
- Igen... Egy pár... - motyogtam alig hallhatóan. Terveztem otthagyni, de ő visszafogott.
- Most meg mi bajod? - kérdezte, utánam kapva.
- Nekem semmi. - fordultam vissza. - Csupán csak megyek, körül nézek bent is.
- Ha gondolod, elkísérhetlek. - kínálta fel a lehetőséget.
- Nem kell, köszönöm! Boldogulok egyedül is. - mosolyogtam rá, majd sarkon fordulva elmentem.
Megáll az eszem... Úgy látszik, nem csak kívülről változott, hanem belülről is. Ha nem is hiányoztam neki, akkor minek keresett meg? Azért mentem az Isten erdőbe, hogy egyedül legyek, erre felkeresett azért, hogy megbántson. Őszintén bevallom, nem erre számítottam.
