A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elérkeztünk a vacsorához. Még mindenki beszélgetett. Aemond Aegonnal beszélt, anya és apa egymással társalogtak, Alicent királyné pedig az apjával. A testvéreim egymással beszélgettek, Baela és Rhaena társaságában. Helaena egyedül volt, úgyhogy gondoltam, odamegyek hozzá, így elég közel kerültem Aemondhoz.
- Hogy vagy, Helaena? - kérdeztem tőle szerényen.
- Jól. - bólogatott. - Te?
- Én is jól. - mosolyogtam, majd egy pillanatra ránéztem a hozzám közel álló félszemű hercegre.
- Nem iszol eleget. - mondta öccsének Aegon, miközben belekortyolt a kupájába.
- Te meg többet iszol a kelleténél. - vágott vissza Aemond.
- Annyit iszom, amennyit kell. - vitatkozott Aegon.
- Akármennyit iszunk, akkor is elvárják tőlünk, hogy türelmesek legyünk. - mondta Aemond.
Kinyílt az ajtó, majd megjelentek az őrök a királlyal. Mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, és amikor a király is már helyet foglalt, akkor leültünk. Én teljesen szemben ültem Aemonddal, így mind a ketten jól ráláttunk a másikra.
- Mennyire jó itt látni titeket... Együtt... - mondta szeretetteljesen a király.
- Előtte egy ima? - kérdezte Alicent királyné.
- Igen. - bólintott Viserys nagyapa.
- Az anya mosolyogjon szeretettel most ránk. A kovács pedig javítsa meg a rég megtört kötelékeket, és Vaemond Velaryonnak adjanak nyugtot az Istenek! - imádkozta, mi pedig követtük a példáját.
- A mai végül ünnepély alkalomnak bizonyult. Az unokáim, Jace és Luke elveszik kuzinjaikat, Baelát és Rhaenát. - szólalt meg a király. Itt Aemond rám nézett, én pedig viszonoztam a tekintetét. - Ezzel erősítve a két ház közti köteléket. Igyunk hát az ifjú hercegekre és jegyeseikre!
- És igyunk külön Lucerys hercegre, a leendő Hullámok urára! - folytatta a király.
- Lucerysre! - emelte poharát anyám. Aztán a király felállt, és szólni készült.
- Egyszerre deríti fel szívem, és tölti el szomorúsággal, hogy itt látom ezt a sok arcot az asztal körül... Számomra legkedvesebbek a világon... Mégis úgy eltávolodtak egymástól az évek során. - mondta, majd levette az álarcát, ami az arca egyik felét takarta csak. Meglepő volt, hogy a betegsége mennyire tönkretette őt. - Az én arcom már nem igazán vonzó. - nevetett. - Már ha valaha is az volt. De ma este lássatok olyannak, amilyen vagyok. Ne csak, mint királyt, de úgy, mint apát, mint fivért, mint férjet, mint nagyapát, aki úgy tűnik, már nem sokáig lesz itt veletek. - mondta, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. - Ne őrizzünk többé sérelmeket a szívünkben! A korona úgy nem lehet erős, ha Sárkányok Háza megosztott marad... Tegyétek félre sérelmeteiteket! Ha nem a korona kedvéért, akkor az öregember kedvéért, aki mindnyájatokat szívből szeret! - mondta teljes határozottsággal, majd visszaült a székébe.
- Emelem poharam őfelségére, a királynéra! - állt fel anyám, és felvette a poharát. - Szeretem atyámat, de be kell ismernem, hogy senki sem állt olyan hűségesen mellette, mint a felesége. Végig gondoskodott róla töretlen odaadással, szeretettel és tisztelettel... És emiatt hálával tartozom neki, és bocsánatkéréssel! - fejezte be, aztán leült.
- A kedvességed mélyen megindít, hercegnő! - mondta a királyné. - Anyák vagyunk, és szeretjük a gyermekeinket. Több a közös bennünk, mint az beismerjük. Emelem poharam rád és házadra! - ő is felállt, és a poharával ránk mutatott. - Nagyszerű királynő leszel!
Mindannyian emeltük poharunkat egymásra, majd fenékig meghúztuk őket. Soha nem hittem volna, hogy egyszer így fogok ülni egy asztalnál, így mindenkivel.
Aegon felállt az asztaltól, hogy töltsön a kupájába, miközben suttogni kezdett valamit Baelához, amitől Jace idegesen rácsapott az asztalra, majd hirtelen felállt. Ezt követve Aemond is felállt.
A bátyám a kezébe vette a poharát, majd felemelte, mint aki köszöntőt akarna mondani.
- A hercegekre, Aegonra és Aemondra! Ugyan már évek óta nem láttuk egymást, de szép emlékeim vannak a gyermekkorunkról. És férfiakként remélem, hogy barátok és szövetségesek lehetünk. Örvendjetek jó egészségnek, bácsikáim! - mondta Jace, mire Aemond megint rám nézett.
- Ti szintén. - felelte Aegon nagy unalommal a hangjában. Aztán Aemond visszaült a székébe.
- Én Baelára és Rhaenára mondok köszöntőt. - emelte poharát Helaena a két lányra. - Hamarosan férjhez mennek. Nem olyan rettenetes, általában semmibe vesz téged, kivéve párszor, amikor részeg. - mondta, mire páran elnevettük magunkat.
- Kérünk egy kis zenét! - parancsolta a király, mire a zenészek elkezdtek játszani.
Jace feláltt az asztaltól, és odasétált Helaenához, majd a kezét nyújtotta felé. A lány elfogadta a felkérést, és kisétáltak táncolni. Aegon nagy döbbenettel nézett utánuk, mire én csak mosolyogtam.
Elkezdtünk étkezni. A szolgálok sorra hozták a jobbnál jobb ételeket az asztalra. Rengeteg volt a választani való, de mégis úgy éreztem, hogy nem nagyon bírok enni, de azért egy-két falatot lenyomtam a torkomon, netán azt gondolják, hogy nem ízlik.
Azután a király is rosszul lett, így őt az őrök visszavitték a szobájába pihenni és csökkenteni a fájdalmát.
Közben észrevettem, hogy Luke nagyon bámulja Aemondot, ezt a szőke fiú észre is vette, mert egyből ránézett az öcsémre. Rácsapott az asztalra, majd a kezébe vette a poharát, és felállt.
- Még egy köszöntő! - mondta Aemond, mire mindannyian ránéztünk. - Drága unokaöcséimre, Jace-re, Luke-ra és Joffrey-ra! Mind jóvágásúak, bölcsek... - ne, kérlek ne mondd ki! - erősek.
- Aemond! - szólt rá Alicent.
- Gyerünk! - folytatta tovább. - Ürítsük kupáinkat, erre a három erős fiúra!
- Ha mégegyszer ezt mered mondani... - szólalt meg Jace, de Aemond a szavába vágott.
- Miért? Hisz dicséretnek szántam! - indult meg Jace felé. - Te nem tartod magad erősnek? - kérdezte, mire a bátyám egy hatalmasat beütött neki.
- Jace! - ugrottam fel az asztaltól, hogy odasiessek.
Aemond addigra akkorát lökött a testvéremen, hogy elesett. Jace egy pillanat alatt felkelt, és már szaladt volna neki a félszemű fiúnak, csak az őrök visszafogták.
Alicent királyné egyből a fiához sietett, majd valamit hangosan suttogni kezdett neki, mire Aemond hangosan beszélni kezdett hozzá, hogy biztos mi is értsük.
- Csak hangot adtam annak, hogy milyen büszke vagyok a családomra, anyám. Úgy tűnik, az unokaöcséim nem olyan büszkék a sajátjukra! - lépett volna közelebb, de atyám közbe lépett.
- Várj, várj! - mutatta fel a mutatóujját, mire mindannyian leálltunk.
- A hálótermetekbe, mindannyian, gyerünk! - parancsolta nekünk édesanyám. A többiek elindultak, de én ott maradtam.
Apám teljesen Aemond szemébe nézve állt előtte úgy, hogy egyikük sem pislogott. Végig tartották a szemkontaktust. A félszemű, szőke fiú elvette a tekintetét Daemonról, mert rám nézett. Aprót ráztam a fejemen, üzenve neki, hogy hagyja az egészet és ne szálljon szembe apámmal. Aemond felmordult, majd kisétált a helyiségből.
Végig követtem minden mozdulatát, miközben hagyta el a helyiséget. Utána akartam menni, de nem tudom, hogy ez most mennyire volna jó ötlet. Nem tudom miért, de úgy érzem, mintha nekem kötelességem volna utána menni, úgyhogy meg is teszem.
Kicsit sem foglalkozva a szüleimmel és az ott maradt társasággal, fogtam magam, és a félszemű herceg után siettem. Hamar utol is értem, nem ment annyira messze.
