A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Audrey
Aemond elintézte, hogy bevegyenek a Kistanácsba. Az itt a kérdés, hogy miért. Én nem akartam benne részt venni, de Aemond szerint kell oda egy olyan ember, aki gondolkodik és nem hoz hirtelen döntéseket. Azt is mondta, hogy nőként talán tisztábban is látom a helyzetet, mint a férfiak. Na erre kíváncsi leszek.
Pár nappal később Aegon összehívta a Kistanácsot. Fura volt úgy nézni a fiúra, hogy most már ő a király. Sosem voltam képes Aegont elképzelni királynak, főleg nem a Hódító koronájával a fején.
- A hercegnő mit keres itt? - kérdezte az egyik férfi. Olyan jó érzés, hogy senkit nem ismerek innen. Köszönöm, Aemond, ezt a csodálatos döntést, amit helyettem hoztál.
- Az öcsém szerint hasznos lehet számunkra a hercegnő és tudna mesélni ezt-azt a családjáról és annak szokásairól, hogy fel tudjunk készülni, ha esetleg háború következne be. - mondta Aegon, amin teljesen meglepődtem. Teljesen komolyan beszélt, ahogy egy királynak kell. Lehet Aegon nem is olyan alkalmatlan a trónra?
- Nem fiatal ő még ehhez? - kérdezte egy másik férfi.
- Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem vagyok ostoba. - szólaltam meg, mire mindenki rám nézett. - Jól látom, hogy mi történik itt. Van egy mondás, aki nem szólhat semmit, az megtanul figyelni. - idéztem fel nagyjából. - Szóval annak ellenére, hogy fiatal vagyok, tudok bölcsen és ép eszű ember elméjével gondolkodni. - erre sokan elismerően bólintottak.
- Üljetek le! - mondta a király, és mi helyet foglaltunk. - Arra a tudatra jutottam, hogy Rhaenyra megtudta a hírt, hogy édesapám meghalt, és hogy engem királlyá koronáztak. Nos, Audrey hercegnő szerint ezt háború fogja követni. - nézett rám Aegon.
- Anyám biztosan fel van háborodva, atyámat ismerve pedig... - kezdtem, amíg félbe nem szakítottak.
- Daemonra gondolsz? - vonta fel a szemöldökét Otto.
- Daemon olyan volt számomra, mint az atyám. Atyámként törődött velem, úgy is szeretett és a lányaként tekintett rám. Én atyámként szerettem és úgy is tekintettem rá, mint az atyámra. - mondtam elkönnyesedett szemekkel. - És soha életemben nem gondoltam volna, hogy itt fogok ülni, és ellene fogok beszélni. - mutattam az asztalra. - Szóval, Daemont ismerve, ő biztos képes háborút indítani, mert azzal, hogy téged megkoronáztak, királyom, ő azt a háború kezdetének veszi.
- És mit fogunk lépni ez ügyben? - kérdezte a férfi.
- Fel kell készülnünk, ha tényleg háború lesz. - dőlt hátra Aegon a székben.
- És mégis hogy akarunk felkészülni, királyom? - kérdezte a másik férfi.
- Szövetségeseket szerzünk. - mondta egyszerűen Aegon.
- Az nem lesz egyszerű, királyom. - szóltam, miközben én előrébb hajoltam a székben. - Anyámra rengetegen felesküdtek és nagyon sokan mellette állnak.
- Akkor behódolunk, hogy biztos mellettünk álljanak. - vonta meg a vállát a király.
- Mi van Deressel? - kérdezte a velem szemben ülő férfi.
- Deres? - vontam fel a szemöldököm. - A Starkokkal nem alkudozunk! - ráztam meg a fejem. - Anyám nem volna képes meggyőzni őket, nemhogy mi. - nevettem.
- A hercegnőnek igaza van. - értett velem egyet a Segítő.
- Kérhetnénk segítséget az öcsédtől, királyom. Daeron herceg talán tudna nekünk segíteni. - dobta fel az ajánlatot az asztal végén ülő férfi.
- Az öcsém emiatt biztos nem fog visszarepülni Óvárosból. - rázta meg a fejét Aegon. - És a sárkányainkkal mi van? Őket nem lehetne felhasználni a harcban?
- Lehetne, királyom, de Sárkánykőnek sokkal több sárkánya van, mint nekünk. - húztam el a számat. - Ott van anyám és Daemon sárkánya, a testvéreim sárkányai, Baeláé és Rhaenáé is. Rhaenys hercegnő is biztos mellettük fog állni. Aztán van egy csomó gazdátlan sárkány is, őket se kell elfelejteni.
- Viszont nálunk van a világ legnagyobb sárkánya. - csapott az asztalra Aegon.
- Akkor is kevés, királyom. Hiába Vhagar a legnagyobb, ha több sárkány veti rá magát, akkor mit sem ér. Csak annyit érünk el mindezzel, hogy lángokba borítunk mindent. - vontam meg a vállam.
- És a katonákkal mi a helyzet? - kérdezte Otto.
- Több száz gyalogos katonáik vannak és körülbelül száz íjász. Sárkánykőt pedig nem nehéz megvédeni. - adtam ki minden információt Sárkánykő hadseregéről. Komolyan nem hiszem el a szavaimat. Hogy voltam képes egyik percről a másikra a szüleim ellen fordulni?
- Beszélhetnénk Rhaenyrával, hogy békében legyünk. Tehetnénk fel neki ajánlatot. - szólalt meg Alicent, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.
- Mit gondolsz, hercegnő? Rhaenyra elfogadná az ajánlatokat? - fordult felém kíváncsian Aegon.
- Az attól is függ, hogy milyen az az ajánlat. Ha nem kedvező számára, akkor nem biztos, hogy bele fog menni. - vontam meg a vállam.
- Rendben, egyelőre elég lesz ennyi. - állt fel a székből Aegon. - Elmehettek.
Mindenki meghajolt, majd együtt elhagytuk a termet. Ahányan voltunk, annyi felé indult el mindenki. Engem Aemond már várt az ajtóban. Ahogy kiléptem, az arcán megjelent egy elégedett mosoly.
- Annyira szeretem, amikor ennyire okos vagy! - fogta meg a derekam, majd közelebb húzott magához.
- Nem vagyok okos, csak gondolkodom. De egyébként is, honnan tudod, miket mondtam? - vontam fel az egyik szemöldököm.
- Jó a fülem. - vonta meg a vállát.
- Hallgatózni csúnya dolog! - szidtam le.
- És most mi lesz? Megbüntetsz? - kérdezte egy perverz mosollyal az arcán.
- Nem. - húztam végig az ujjam az állkapcsán, majd hátat fordítva elindultam vissza a szobámba. Ezt ő egy darabig meglepetten figyelte, majd utánam sietett. Amikor mellém ért, rácsapott a fenekemre.
- Kéne repülni egyet, nem? - kérdezte tőlem Aemond, amikor már a szobában voltunk.
- Most? - vontam fel a szemöldököm.
- Miért ne. - vonta meg a vállát. - Úgy is régen voltunk.
- Akkor át is öltözök. - siettem a szekrényem felé, hogy gyorsan át tudjak öltözni sárkánylovas ruhámba. - Hallod, lehet két hét múlva nem is fogok beleférni, ha így fog nőni a hasamban a gyermek. - állapítottam meg, miután kivettem a szekrényből a ruhát.
- Nem hiába. Olyan nagy és erős lesz, mint az apja. - mondta elégedetten, miközben rátette a hasamra a kezét.
- Ha egyáltalán gyerek van a hasamban és nem egy sárkány. - nevettem fel, mire Aemond is elnevette magát.
- Szóval te Rhaegallal voltál helyettem? - kérdezte hitetlenkedve, mire még jobban nevetni kezdtem. - Ezért vagytok ti ilyen szoros viszonyban.
- Fejezd be, mert így is fáj a hasam. - törölgettem a könnyeimet, miközben a hasamat fogva nevettem.
Végül nagy nehezen felkínlódtam magamra a ruhámat, majd együtt elindultunk a Sárkányverembe. Tényleg régen repültünk már, úgyhogy jól fog esni. Bár terhesen még egyszer sem voltam, szóval remélem, hogy nem leszek rosszul.
