A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ser Cristonnal elindultunk, hogy bejárjuk a város, hogy megtaláljuk a bátyámat. A hülye olyan elől menekül, amit csak úgy megkap, míg másnak harcolnia kell azért. Az ilyen nem is alkalmas a trónra.
- Aegon elhozott a Selyem utcába a tizenharmadik nevem napján. - meséltem, miközben sétáltunk. - Azt mondta, bátyámként ez kötelessége, hogy olyan tanult legyek e dolgokban, mint ő. - ekkor odaértünk egy házhoz. - Legalábbis azt hiszem, hogy ezt akarta mondani. - kopogtattam be a kopogtatóval.
- Nem egészen értem. - ráncolta össze a szemöldökét Cole.
- Azt mondta, itt az ideje benedvesíteni... - hajoltam közelebb.
- Minden egyes nő az Anyakép mása, tisztelettel említsd őket! - kopogtatott be a lovag is.
Aztán végül kinyitotta nekünk az ajtót egy nő. Jól emlékszem erre a nőre. Sajnos...
- Valamikor tegnap este szem elől tévesztettük az ivó cimboránkat. Tudván, hogy korábban e jeles intézményben is megfordult, gondoltuk, itt érdeklődünk a hol léte felől. - próbálta valahogy elmagyarázni Cole diszkréten, de a nő nem értette.
- Írd le nekem! - mondta az asszony.
- Ez egy elég kényes kérdés... - nézett körül a lovag, majd közelebb hajolt a nő füléhez. - Tudod, a férfi, akit keresünk, az ifjú Aegon herceg... Bízom a szakmádra jellemző titoktartásban.
- A herceg nincsen itt. - rázta meg a fejét az asszony.
- De járt itt? Esetleg korábban? - kérdezte Cole.
- Jóval korábban. Konkrétan több éve. - vonta meg a vállát a nő. - Nem látogatja a Selyem utcát. Úgy hírlik, egy ideje kevésbé válogatós.
- Ez mit jelent? - értetlenkedett a lovag.
- Sok sikert, jó Ser! És minden jót a barátodnak! - mutatott rám, miközben Cole-nak intézte a szavait, majd miután végig mondta, rám nézett, én pedig lehajtottam a fejem. Ser Criston aztán tovább indult. - Hogy megnőttél. - nézett végig rajtam a nő.
Én csak felmordultam, majd a lovag után indultam. Hihetetlen, hogy itt járom a várost, és segítek anyámnak megkeresni Aegont, ahelyett, hogy hagynám inkább eltűnni. Hazudnék, ha azt mondanám, nem áhítozom a trónra - hiszen ki ne akarná -, de sose ölnék érte. Mégis beállítanak minden féle gyilkosnak.
- Úgy tűnik, tévedtél Aegon szokásait illetően. - szólalt meg Cole, miközben folyamatosan nézelődött.
- Zsoldosok kezére is kerülhetett. Úton lehet YiTi-be. Halott is lehet. - soroltam fel a lehetőségeket.
- Anyád érdekében reméljük, hogy nem így van. - sóhajtott Ser Criston.
Anyám érdekében valóban jó volna, ha nem így volna. Sose törődne bele, ha elveszítené a legidősebb fiát, aki a trónra kerülhetett volna. Viszont, ha az én szemszögemből nézzük, az más volna...
Leginkább akkor kívántam a bátyám halálát, amikor gyermekkorunkban állandóan piszkált. A legaljasabb húzása az volt, mikor az unokaöcséimmel egy disznót sárkánynak öltöztettek. Sosem voltam még annyira megalázva, mint akkor.
- Itt vagyok és a várost járom, mint egy derék katona, és keresem a tékozlót, akit soha nem is érdekelt a saját öröksége. - álltam meg út közben. - Én, az öccse vagyok az, aki történelmet tanul és filozófiát, én gyakorlom a kard vívást, enyém a világ legnagyobb sárkánya, így hát nekem kellene...
- Tudom milyen gürcölni azért, amit más csak úgy megkap. - lépett vissza Cole.
- Hm... Mi nem lelhetünk rá, Cole. Rendes emberek vagyunk, bennünk nincs romlottság. Őrzi a titkait? Tartsa meg őket! - mondtam, majd közelebb hajoltam a lovaghoz. - Én követem az öröklési rendben. És ha valaha keresnének, engem biztos megtalálnak...
Tovább indultunk, hogy folytassuk a keresést. Egyre jobban kezdek kifogyni az ötletekből, hogy Aegon hol lehet. Már majdnem minden helyen jártunk, ahol a bátyám megfordulhatott volna, de semmi.
Éppen az egyik öröm tanyáról jöttünk ki, ahol rátértünk egy másik utcára. Szerintem ezen az utcán volt a legtöbb hajléktalan, amit eddig láttam. Egyszer csak arra vagyok figyelmes, hogy Ser Criston megállt.
- Hercegem. - bökött a fejével az egyik irányba.
Nahát... Ser Arryk és Ser Erryk voltak azok, de volt velük még valaki... Nagyapa volna a másik személy? Mégis mit keres itt? Ő nem mutatkozik csak úgy a városban. És ki az a nő, aki leült közéjük?
- Mit gondolsz, hercegem? - kérdezte tőlem Cole.
- Arra, hogy ők elvezethetnek minket a bátyámhoz... - mosolyodtam el. - Ha követjük Ser Erryket és Arrykot, akkor megtalálhatjuk Aegont.
- De ha követjük őket, akkor hogy akarod előbb megfogni Aegont, ha ők találják meg előbb? - vonta fel a szemöldökét a lovag.
- Először meglátjuk, hogy hová vezetnek el minket. Elindultak! - indultam meg utánuk, Ser Criston pedig követett.
Egy hatalmas épületbe vezetettek el minket. Ez valami szent hely lehetett - valószínűleg Baelor szentélye -, mert sok volt a püspök, ahogy láttam. Nem tudom pontosan, a városnak ezen a részen még nem jártam. De itt lenne Aegon? Itt bárhol el tudott bújni.
- És most? - kérdezte Cole, miközben lépcsőztünk fel.
- Itt várjuk őket. - guggoltam le. - Vedd elő a kardod, Cole!
Nem sokat kellett várnunk. Öt perc telhetett el, mire meghallottam a bátyám szenvedését. Ez azt jelezte, hogy nem önszántából jön. Aztán megjelentek a lépcső tetején, amikor Ser Criston előlépett, és a kardját Ser Arrykra szegezte.
- Sajnálom, barátom! - mondta Cole, mire a másik lovag hátrébb tűrte a köpenyét, amivel elővillantotta a kardját.
Aegon egy szempillantás alatt kitörte magát a szorításból, és menekülni kezdett lefelé a lépcsőn, mire én utána rohantam, míg Ser Criston és Arryk vívtak egymással.
Én rávetettem magam a bátyámra, és megpróbáltam lefogni, hogy ne tudjon elmenekülni. Be kell valljam, hogy amilyen puhány, most egészen jól küzdött ellenem. Egyszer majdnem sikerült is meglógnia.
- Reméltem, hogy nyomod veszett! - mondtam fog vicsorgatva, miközben próbáltam Aegont a földön tartani.
- Az apánk tényleg halott? - kérdezte vigyorogva, közben nagyban ellenkezett.
- És téged koronáznak királlyá. - közöltem vele, mire arcba köpött, így majdnem megint sikerült meglógnia.
- Ne, eressz el! - kiabálta a bátyám, miközben próbált kiszabadulni a szorításomból. Aztán megharapta a kezem is, de így sem engedtem el.
- Maradj veszteg! - morogtam.
- Engedj el! Engedj el! - ordibálta, ahogy a torka bírta. - Öcsém! Engedj el! Nem áhítom a trónt, sem a kötelességet! Nem vagyok rá alkalmas!
- Ezt egy percig sem vitatom. - értettem egyet vele egyszer életemben.
- Hát engedj el! Keresek egy hajót és sosem találnak majd rám! - fogta a keze közé az arcom. Ez egy pillanatra elgondolkodtatott, de... Nem! Megígértem anyámnak, hogy visszaviszem Aegont.
- Vár a királyné. - jelent meg Ser Criston, mire Aegon csalódottan nézett rám, majd elindult a lovaggal vissza a várba. Egy kis habozás után én is mentem utánuk.
