A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Most ezt miért csináltad? - szóltam utána nemes valyrul. Aemond megállt, majd szembe fordult velem. - Őket akartad felpiszkálni vagy engem?
- Senkit nem akartam felpiszkálni. - vonta meg a vállát.
- Mégis sikerült elérned. De azt mondd meg, hogy mire volt jó? - faggattam.
- Csak köszöntőt mondtam az unokaöcséimre. Talán már azt sem szabad? - vonta fel a szemöldökét.
- Itt nem azzal van a probléma, hogy köszöntőt mondtál, Aemond. Hanem azzal, ahogyan mondtad.
- Megdicsértem csak őket, hogy milyen jóvágásúak és erősek lettek, ebben semmi rossz nincs. - rázta meg a fejét, mire azt hittem, ott kapok agyvérzést.
- Ezt ki ne mondd többet! - ráztam meg én is a fejem, majd idegesen otthagytam.
Méghogy köszöntőt mondott... Direkt ezt akarta elérni... Csak itt tényleg az a kérdés, hogy kit akart ezzel megbántani. Engem vagy a testvéreimet? Mert ez kicsit sem dicséret volt, hanem bántás.
♕︎♕︎♕︎
Másnap reggel egyből a nagyapához siettem. Azt mondták, hogy látni akar, mert valami fontosat szeretne mondani nekem. Ez egy kicsit megijesztett, ezért nagyon siettem. Amikor benyitottam, láttam Aemomdot ott ülni az ágya szélén. Miután meglátott, felállt és felém sétált.
- Én megyek, magatokra hagylak. - mondta, mire bólintottam. Megvártam, míg a fiú kimegy, aztán odasétáltam nagyapa ágyához.
- Itt vagyok, nagyapa. - ültem le, majd megfogtam a kezét.
- Egy nagyon fontos dolgot szeretnék kérni tőled... - mondta nehézkesen. - Úgy érzem, hogy már nem sok időm van hátra, ezért meg szeretnélek kérni, hogy menj feleségül Aemondhoz.
- Nagyapa...
- Alicenttel már beszéltem a dologról, ő beleegyezett. Édesanyáddal is beszéltem, ő is benne volt. Azt mondták, hogy majd megbeszélik ők ketten is... - mondta, miközben megszorította a kezem. Ezt a beszélgetést hallgathatta ki Aemond.
- Biztosan ezt szeretnéd? - kérdeztem, miközben bekönnyezett a szemem.
- Tedd meg értem, kérlek! Már nem sok időm van hátra és már csak ez az egy kívánságom van... - kérte.
- Ha ezt szeretnéd, akkor megteszem, hozzámegyek. - jelentettem ki határozottan, mjad megpusziltam a homlokán.
Egészen addig ott voltam, amíg el nem aludt. Kapott fájdalomcsillapító főzetet, amitől sikerült elaludnia. Halkan csuktam be magam után az ajtót, és amikor megfordultam, akkor a félszemű, szőke herceg állt előttem.
