A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ebéd után elmentem vissza a szobámba, hogy átöltözzek a lovagi tornára. Nem értem, hogy miért nem volt jó az a ruha, ami eddig volt rajtam, de mindegy. Az itteni szolgálólány segített átöltözni és megcsinálni a hajam.
- Szóval te leszel a herceg felesége holnap. - motyogta a szolgálólány, miközben a hajamat csinálta, mire én felvont szemöldökkel néztem rá a tükörből.
- Parancsolsz? - kérdeztem vissza.
- Semmi, hercegnő! - felelte sietve.
- Mi a neved? - kérdeztem.
- Katja vagyok, hercegnő! - mutatkozott be a szolgálólány.
- Nos, Katja, szeretném, ha megismételnéd, amit az előbb motyogtál! - néztem rá komolyan, mire ő bólintott.
- Öhm... csak annyit mondtam, hogy te leszel holnap a herceg felesége. - ismételte meg.
- Igen. És ez neked miért baj? - vontam kérdőre, miközben felvontam az egyik szemöldököm.
- Dehogy baj, hercegnő! - mondta, aztán mintha egy gonosz mosoly jelent volna meg az arcán, majd folytatta. - Csak tudod, a herceg szinte mindennap közvetlen társaságom élvezi...
És itt olyan érzésem lett, mintha egy tőrt a szívembe szúrtak volna. Ez a mérhetetlen fájdalom, ami most a szívembe nyilalt. Ott helyben el tudtam volna magam sírni, de nem mutathattam ki, hogy rosszul esett.
- Miért kéne érdekelnie, hogy mit csinál a herceg? - kérdeztem úgy, mintha tényleg nem érdekelne.
- Hiszen a felesége leszel.
- És? Nem szerelemből megyek hozzá, hanem kötelességből. Szóval kicsit sem érdekel, hogy kivel mit csinál, mikor és hol. - vontam meg a vállam.
- Pedig nekem nem úgy tűnt... - húzta el a száját, miközben motyogta.
- Most már aztán elég! - emeltem fel a hangom, majd rácsaptam a fésülködő asztal tetejére, aztán felpattantam a székből. - Még egy szó és kivágatom a nyelved! - fenyegettem.
- Egy magad fajta hercegnő nem képes az ilyesmire. - mondta, teljesen alábecsülve engem. De sajnos pórul jár az, aki nem ismer.
- Nem? Próbáld ki! - mondtam, miközben a cipőm szárából kikaptam a tőrt. Erre Katja ijedten hátrált egy lépést, majd könnyek gyűltek a szemébe. - Na, most mi lesz? Sírni fogsz? - kérdeztem legörbített ajakkal. - Most takarodsz ki a szobámból! - mutattam az ajtó felé, mire ő egyből bólintott, és már itt sem volt.
Nem elég az, hogy Aemond még hülyének is néz, de ráadásul a szemembe is hazudozik. Ha szerelmes lenne belém, akkor nem feküdne össze mindenféle szajhával. Nekem ennyi elég volt, nem megyek hozzá. Tudom, hogy kötelességem lenne, de én ezt már nem bírom. Megvárom a lovagi tornát, aztán elrepülök innen.
♕︎♕︎♕︎
A lelátokon egyre több és több ember foglalta el a helyét. Mi is már helyet foglaltunk, csak mi a páholyban. Miután mindenki megérkezett, és leült a helyére, lassan megkezdődött a lovagi torna.
Mindkét fél bevonult. Az egyik félnek piros volt a sisakján a szőrme, míg a másiknak fehér. Mindkettőjük megkapta a lándzsáját, és már szaladtak is egymás felé.
A fehér lovag esett le paripájáról.
Ez így ment hosszú-hosszú időkön keresztül. Lehet még csak egy órája tart, vagy fél órája, de nekem már egy napnak tűnt. Egészen addig unatkoztam, amíg ki nem tűzték a Targaryen zászlót, majd megszólaltak a trombiták.
- Most következik Aemond Targaryen herceg, első ezen a néven, a király másod szülött fia! - jelentette be egy alacsony férfi.
Aztán bevágtázott a szőke herceg fekete lován. A ló szőre olyan tiszta és fényes volt, hogy amikor megvillant a nap fényében, ki tudta volna világítani az ember szemét. A páncél, ami az állatot fedte, sárkányt formázott. Gyönyörűen mutatott a fekete szépségen.
Lovasáról ne is beszéljünk. Sisakja alól kilógó szőke haját, amikor megsütötte a nap, mintha aranyból lett volna. Vas páncélja tökéletesen feszített izmos alakján, a sisakján lévő sötétzöld szőrme pedig lobogott, ahogy vágtázott.
- A herceg most kiválasztja ellenfelét. - kommentálta a férfi.
Aemond végig sétált gyönyörű fekete lovával a felsorakozott lovagok között. Miután jól megnézte őket, rámutatott a piros lovagra, aki megnyerte az első párbajt. Aztán felálltak a helyükre.
Vártak, amíg elhangzik a mérkőzést elindító jelzés. Miután elhangzott, megsarkalták paripájukat és szélsebesen vágtázni kezdtek egymás felé.
Aemond hatalmasat lökött a piros lovagon, de ő mégis fent maradt lován. Aztán megfordultak, miközben elvették új lándzsájukat, majd megint vágtázni kezdtek egymás felé.
Ezentúl Aemond ellenfele nem járt sikerrel. Sajnos tovább már nem bírt fennmaradni lován, így egy nagy puffanással ért földet.
A tömeg ujjongott, mindenki tapsolt és kiabált. Nemhiába, hiszen a herceg nyerte meg az első mérkőzést. Ki gondolta volna... Nem tudom, hogy sok ember miért lepődik meg ezen.
Aztán Aemond ide lovagolt a páholyhoz. Éreztem, hogy a páholyban ülők mind engem néznek, úgyhogy felálltam a helyemről, és odasétáltam a korláthoz.
- Szép győzelem, hercegem! - bólintottam elsimerően.
- Köszönöm, hercegnő! - biccentett. - Egész biztos, hogy a többi mérkőzést is megnyerem, ha az áldásodat adod! - nyújtotta felém a lándzsáját. Nagyot sóhajtottam, majd elvettem egy koszorút a kisasztalról.
- Sok sikert, Hercegem! - csúsztattam rá a virágkoszorút Aemond lándzsájára.
A fiú bólintott, majd újra felállt a helyére, hogy a következő lovaggal is párbajozzon.
Az új ellenfelének nem volt szőrme a sisakján, de neki sárga pajzsa árulkodott a származásáról.
A hercegnek most először történt az, hogy rendesen meg kellett küzdenie ellenfelével. Eddig minden lovagot egy vagy két csapásra legyőzött, de most ennél több kellett.
Már csak ez az egy párbaj van a torna végéig. Vajon ki fog nyerni az utolsó mérkőzésen? Aemond vagy a sárga lovag? Ezt még én sem tudom eldönteni, mert a szőke herceg ellenfele nagyon jól küzdött.
Voltak olyan pillanatok, ahol olyan volt, mintha vége lenne a párbajnak, de a sárga lovag minden lehetetlen helyzetből feltornázta magát a lovára. Ettől Aemond kezdett egyre idegesebb lenni.
Aztán a félszemű herceg leesett fekete paripájáról. Éppen az utolsó pillanatban a sárga lovag gyorsabb volt nála. Az ottani őrök fel akarták segíteni a szőke fiút, de ő nem engedte magát. Felállt, levette a sisakját, majd idegesen ledobta a földre, aztán elment.
- Úgy látszik, a herceg már nem folytatja tovább a küzdelmet. - mondta a kommentár, majd felemelte a sárga lovag karját.
Hát ez van. Pont az utolsó pillanatban ért véget Aemond számára a mérkőzés. Eddig végig legyőzte minden ellenfelét, csak sajnos most ez a lovag jobb volt nála. Ezt is el kell fogadni.
