A 18 éves Audrey Velaryon, Rhaenyra lánya elutazik Királyvárba, hogy tisztázzák öccse, Luke származását és anyja trónigényét. Audrey már rég látta régi barátját, Aemondot, így nem tudja mire számítson. A lány régen nagyon jóba volt a fiúval, azután...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A napok alatt sikerült Aegonnak egy pár szövetségest gyűjtenie Otto Higthower segítségével. A Segítő ma elutazott Sárkánykőre, hogy ajánlatot tegyen fel édesanyámnak. Még nem ért vissza a válasszal, úgyhogy kíváncsian várjuk.
Aegon napról napra egyre jobban megérik a királyi feladatokra. Úgy látszik, ez a komoly fordulat érett férfivá tette az eddig komolytalan fiút. Ez nem is baj, legalább benőtt a feje lágya.
- Min gondolkodsz? - ölelt át hátulról Aemond az erkélyen.
- A jövőn. - húztam el a számat, miközben megsimogattam a derekamon lévő fiú kezét. - Mi lesz most velünk?
- Mi volna, kedvesem? - kérdezett vissza.
- Hát te mit látsz? - néztem fel rá.
- Én egy gyönyörű nőt látok. - mosolygott rám, mire megforgattam a szemem.
- Nem így értettem. - ráztam meg a fejem. - Hanem a jövőre nézve.
- Mit kéne látnom? - ráncolta össze a szemöldökét. - Szerintem nem lesz semmi baj. - vonta meg a vállát.
- Na látod, ez a baj. Ha jobban belegondolsz, akkor nem ezt mondanád. - fordultam vele szembe.
- Audrey... Drága Audrey... - fogta a keze közé az arcom. - Semmit sem tudhatsz előre. Minden úgy fog alakulni, ahogy a sors akarja.
- Te sosem gondolkoztál még a jövőn? - vontam fel a szemöldököm.
- Minek? A múlton, na azon szoktam. - vonta meg a vállát.
- De ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni, de ha most gondolkodsz a jövőn, akkor tudsz az ellen cselekedni, hogy ne úgy történjen. - mondtam, mire ő egy aprót nevetett.
- Miért tennék ellene? Ami megtörténik, az úgy is okkal fog megtörténni. - húzta el a száját. - Mindennek valami oka van, kedvesem. Nem vetted még észre? Ezek nem véletlenek.
- Igazad lehet. - töprengtem el. - De ennyi minden nem történhet okkal, én képtelennek tartom.
- Annak hangzik, de csak azért gondolod ezt, mert vannak dolgok, amik nem tűntek fel. - simogatta meg az arcom, mire én megvontam a vállam.
- Jut eszembe... A Segítő visszaért már? - kérdeztem hirtelen.
- Témát váltottál. - vonta fel a szemöldökét.
- Igen, tudom... - sütöttem le a szemem somolyogva. - De kíváncsi vagyok.
- Ahhoz meg kell néznünk. - fogta meg a kezem, majd bevezetett az erkélyről.
Így elindultunk Aemonddal, hogy megnézzük visszaért-e már a Segítő, és ha igen, akkor mi híre van számunkra. Csak sajnos Otto még nem ért vissza. Remélem, azért nincs semmi baja. Hiába bántott meg sokszor, akkor is fontos, hogy jól legyen, mert kellenek nekem a válaszok.
