Elvarázsolt szív

Először Roxfortban

Az iskola éppen olyan különös volt mint az odajáró diákok. Az a tipikus angol stílus, aminek Amerikában nyoma sincs. Ott minden a modernizálásról és a csillogásról szól. Az a hely inkább olyan, mint egy elit magán iskola. A Roxfort viszont...elállítja az ember lélegzetét.

A vastag kőtornyok magasan nyúltak az égbe, egészen a felhőkig. A védelmező falakat árkok, sziklák és tavak vették körül, akár egy igazi erődítményt. Mint egy vár úgy nézett ki. Azonban mégis hívogató és barátságos helynek nézett ki. És amikor beléptem a folyosókra, talán még jobban le voltam nyűgözve. A széles folyosókon gyertyák száza égett fényesen, melegítve ezzel a diákok bőrét és elkápráztatva a szemeinket. A falakon lógó festményekről középkori alakok mosolyogtak ránk és boldogan váltottak velünk pár szót, mielőtt egy idős, szigorú arcú boszorkány meg nem állított minket egy hatalmas zárt ajtó mögött.

-Ő McGalagony professzor. A griffendél ház vezetője.-súgta nekem oda Ron gyorsan, majd azonnal kihúzta magát és komoly tekintettel nézett vissza az asszonyra.

-Potter, Weasley. -szólította meg őket és megigazította széles süvegét. - Az idén az a minimum, hogy kerüljék a bajt. - nézett komoran a professzor, majd végignézett a több száznyi diákon.

-Mintha annyira keresnénk...- morogta az orra alatt Harry.

-Ximénez kisasszony, maga jöjjön velem és az elsősökkel a beosztási ceremóniára. -mutatott felém, majd kihúzta magát és magabiztosan végig vonult a folyosón. Próbáltam követni a tempóját, de a szemeim kápráztak a gyönyörtől. A terem fényesen fogadott be, gyertyák ezrei lebegtek a mennyezeten ami eszméletlen volt!

-Elvarázsolták. - suttogta nekem oda Hermione, majd sietve elindult a griffendélesek asztala felé. Ez a hely sokkal jobb mint ahogy elképzeltem.

-Üdv újra itt diákok! - állt fel Dumbledore és a teremben megszűnt a diákok nevetése és jó hangulata. A tisztelet amit érezni lehetett az igazgató felé az eszméletlen. Ennek ellenére mikor meglátott lehervadt a mosoly az arcáról. - Az évet szokásosan a beosztási ceremóniával kezdjük, ezután pedig közölnék veletek pár új változást. Kezdjük hát! - elindultunk a süveg irányába. Ez a süveg dönt a jövődről, a házadról, hogy ki és mi lesz belőled. Mintha mindent látna és tudna.

-Lucy Ximénez! - hallottam a nevemet ami kizökkentett a gondolat világomból. Sóhajtottam egy nagyot és felsétáltam a székhez, majd türelmesen vártam, hogy a süveg rákerüljön a fejemre.

-Ohh, már vártalak! - kiáltott fel, miközben hallás károsodást kaptam. - A Ximénez család újabb különleges gyereke. - mondta elmélyedve.

-Nincs is bennem semmi különleges. - mormogtam az orrom alatt. Idegesít már, hogy mindenki ezt várja.

-Okkal vagy itt Lucy! Van benned bátorság, erő és okos is vagy! De sok benned a becsület vágy és a céltudatosság. Hova is kéne rakjalak téged? - töprengett miközben én kezdtem vörös színt felvenni az arcomra. Hosszú percekig csak mondogatta, hogy hova rakjon. Nem tudta.

-Csak válassz már valamit.- szóltam rá, mert éreztem, hogy kezdek kijönni a sodromból.

-Mardekár. - kiáltotta fel azonnal. Én pedig vállat vonogatva indultam el a zöldekhez. Menet közben a griffendélesek felé pillantottam, ahol Madelyn csalódottan nézett rám.

-Hát erre nem számítottam. - csúszott odébb a szőke, hogy leüljek mellé.

-Tele vagyok meglepetésekkel! - húztam meg a vállam és leültem mellé, majd figyelmesen az igazgató felé fordultam, aki a tanárokról való változást kezdte el mondani.

-A sötét varázslatok kivédése tanár pedig, Dolores Umbridge lesz! - fordult a nő felé aki pinkbe volt öltözve.

-Úristen utálom a rózsaszínt! - hallottam egy lány hangját. Ránéztem és leolvastam az arcáról az undort. - Te meg mit nézel? - kiabált rám hirtelen.

-Rózsaszín a körmöd..- húztam meg a vállam mikor lenéztem a kezére. A lány visszafogta a stílusát és döbbenten nézett a mellettem ülő fiúra.

-Ahj Draco, szólj már rá! - nyivákolta a csaj, amitől elkapott a rosszullét.

-Pansy, mondtam már, hogy nem vagyok a testőröd.-forgatta a szemét a fiú, teljesen ignorálva Umridge tolakodó és erőszakos beszédét.

-Szóval Ximénez..- kezdte és unottan felkönyökölt az asztalra. - Miért hangzik olyan ismerősnek a neved?- kérdezte.

-Nem tudom...- vontam vállat és gondolkodni kezdtem. - Mit is mondtál mi a vezeték neved?-

-Malfoy. Draco Malfoy vagyok. - mosolygott felém, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom.

-Mint...Lucius Malfoy? - kérdeztem, a fiú pedig felhúzta a szemöldökét.

-Ismered az apámat? - kérdezett vissza. Igen, ő ölte meg az enyémet. Nagyon szerettem volna ezt visszamondani neki de nem ezért vagyok itt. Harryre kell koncentrálnom.

-Csak hallottam róla..- vontam meg a vállam és próbáltam érzelem mentes arcot vágni. Ekkor pedig a hirtelen megterült asztalra kaptam oda a fejem és a rengeteg választékon.

-Amcsiban éheztetek vagy mi? - nézett a megpakolt tányéromra fintorogva.

-Nevezhetjük így is. - forgattam meg a szemem és enni kezdtem. Kis idő elteltével azonban valaki megkocogtatta a vállam.

-Lucy szeretnéd ha elkísérnélek a szobádhoz? - kérdezte Harry egyáltalán nem magabiztosan.

-Szakadj le róla Potter. - kiabált rá Draco hirtelen a semmiből.

-Nem hozzád beszélt Malfoy. - állt ki a barátjáért Ron. A fiú arca dühösnek bizonyult, de látszódott rajta, hogy picit fél Dracotól. Azonban az is feltűnt, hogy a légkör picit feszültebb lett, és picit idiótán cselekedtem, amikor rátettem a kezem Draco combjára, majd Harryék felé fordultam.

-Igazán örülnék neki, ha elkísérnétek. - mondtam mosolyogva és felálltam az asztaltól. A szőke herceg idegesen pillantott rám, de keze ott volt ahol egy másodperce az enyém pihent.

-Ismered? - bökött Ronald Draco felé.

-A vonaton találkoztam vele. - vontam meg a vállam.

-Nem jó ember Lucy..nagyon nem. - figyelmeztetett Harry, majd tovább sétáltunk a mardekár háló körlete felé.