Elvarázsolt szív

Apró lángok

Valami nagyon meleg és puha nehezedett a derekamra, miközben a fejem egyenletesen süllyed és emelkedik.Szívverés...szívverés?

Egyből kinyitottam a szemem és azonnal rájöttem mi ez az egész. Draco Malfoy mellkasán aludtam a kanapén!! A karja erősen fogta a derekamat, így tartva engem, miközben ő békésen aludt. Egy pillanatra megengedtem magamnak, hogy elmerüljek a látványba. Draco szemei nyugodtan pihentek, szempillái hosszú árnyéka látszódott. Ajkai résnyire nyitva voltak, aprókat szuszogott.

Ötletem sincs miért, de hozzáértem a másik kezéhez ami a mellkasán hevert. Eres keze hosszú ujjakban végződött, az egyiket pedig egy gyönyörű ezüst gyűrű volt. Benne zölden tekeredett egy kígyó és a fiú monogramja. Ahogy néztem, hogy mennyire tökéletes, szívem kihagyott egy ütemet, majd elöntött valamilyen furcsa érzés. És akkor valami nagyon fura dolog történt. A tűz..ami már az utolsókat rúgta és épphogy egy 2 centis lánggal égett..Most életre kapott a semmiből.

Draco szemei hirtelen megrezzentek a világosságtól, de nem ébredt fel. Csak nyögött egyet halkan, majd a másik kezével is átölelt. Szorosan ölelt magához, majd motyogott valamit.

-Szóltál? - kérdeztem

-Aludj, Hercegnő - motyogta félálomba, majd újra szuszogni kezdett. Nem tudom, hogy tisztában volt azzal amit mondott de nekem hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Hercegnő...Ezt meg tudnám szokni a szájából. És a gondolataim hatására a tűz egyre nagyobb és fényesebb lett. Mi a szar...ezt én csinálom?

Összezavarodva néztem a lángok egyenletlen lobogását és kifújtam a levegőt. Összehúzott szemöldökkel kezdtem a tűz felé koncentrálni. Aludj ki! Gyengülj! Csinálj valamit! De a lángok meg sem mozdultak. Túl álmos vagyok...Lehet ez az egész csak egy álom..Lassan visszahajtottam a fejem Draco mellkasára és lehunytam a szemeimet.
Csak egy álom..
——

-Öhm..Lucy, nem akarok gonosz lenni...De el fogunk késni.- hallottam Draco hangját a fülemben. Hangosan felnyögtem és szorosabban hozzá bújtam. De amint realizáltam, hogy mit művelek egyből kiugrottam az ágyból.

-Bocsi! - mondtam neki zavartan, szemeim éppen olyan fáradtak voltak mint neki. - Öhm, én...- nem tudtam mit mondjak neki.

-Ja..én is- értett egyet a semmivel, de nem mozdult ő sem.

-Milyen óránk lesz? - kérdeztem és zavartan beletúrtam a hajamba miközben végig őt néztem.

-Bájitaltan. - felelte. - Lucy, én... - kezdte de inkább felpattantam a helyemről. Nem akartam semmi negatívat hallani.

-Akkor mennünk kéne, Piton nem szereti a későket. - ráncoltam össze a szemöldököm. Felmentem a szobámba, hogy átöltözhessek.

-Akkor órán találkozunk! - kiáltotta utánam, majd hallottam, hogy becsapja az ajtót. Mi a szar történt éjszaka? Gyorsan felvettem egy zöld pulcsit és egy fekete szoknyát majd a szekrényből elővettem egy combig érő harisnyát. Miután rendbe hoztam magam rohantam is a nyirkos alagsori terembe.

-A mai órán párokban fognak dolgozni. - mondta Piton reggeli hangsúllyal. - Nyilván valóan én osztom ki a párokat. - csapta le nehéz könyvét az asztalra.

-Tanár úr! - emelte fel a kezét Harry.

-Mr.Potter...- sóhajtott fel Piton és lenézően megnézte Harryt magának.

-Esetleg...Lehetnék Lucy párja? - én egyből köhögni kezdtem és Mady tekintete köztem és Harry közt volt. Draco felvont szemöldökkel nézett rám. Szemében olyan érzelmek voltak amiket nem is gondoltam volna.

-Miért kéne ezt megengednem? - kérdezte mosolyogva Piton.

-Mert ő az egyik legjobb az órán nekem pedig segítség kell. - mondta Harry. Értetlenül meredtem rá, Piton pedig rám szegezte a tekintetét.

-Lucy az én párom Potter! - Szólalt meg mellettem Draco. Mi van?! - Tegnap este alvás előtt megbeszéltük. - mosolyodott el a fiú. MI VAN?!

-Ez esetben...- emelte fel a fejét Piton. - Malfoy, Ximénez maga egy pár. Potter Weasley még egy pár. Mind a ketten hasznavehetetlenek így együtt rakom őket. - mondta majd kiosztotta a többi párt. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és magassarkú kopogást hallottunk.

-Ma óralátogatást terveztem. Remélem nem baj. - mosolyodott el gúnyosan az Umbridge. Piton arc izmai megfeszültek de tovább folytatta az órát.

-A pasid tudja, hogy más csávokkal alszol együtt? - szegezte nekem a kérdést Draco

-Nem a pasim. - mondtam de nem néztem rá. Minek néz engem? Egyáltalán, hogy mer egy ilyen kérdést feltenni?

-Akkor minek vagytok így összenőve? Szexpartner vagy mi? - gúnyolódott tovább bennem pedig fokozódott a düh.

-Mi a fasznak szólsz bele egyáltalán?! - néztem bele hirtelen a szemébe. A fiú gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Akinek nem inge, ne vegye magára. - fintorodott el. Hirtelen az asztalra csaptam a kezemben levő késsel, az üst alatt pedig tűz keletkezett.

-Nem tudsz rólam semmit! Nincs barátom, de ha lenne se csalnám meg! Főleg nem veled! - mondtam a fiúnak de ő nem figyelt rám. Csak a tüzet nézte.

-Ezt hogy csináltad? - mutatott a lángra. Összeszorítottam a számat és belenéztem a kék szemeibe.

-Nem én voltam. - vontam vállat, de éreztem, hogy nem volt hihető.

-Lucy, ezt hogy csináltad? - tette fel mégegyszer a kérdést.

-Nem beszél! - üvöltött fel Piton, mire mind a ketten összerezzentünk. Tényleg én csináltam? Biztos hogy nem. Bennem nincs ilyen mágia. Ha mégis, biztos nem a legerősebb. Ez az egész lehetetlen. Hosszú percekig meredtem az apró lángra és bárhogy próbáltam megmozdítani semmi nem történt.