Elvarázsolt szív

A mardekár szórakozik

A tekintetem összefonódott Draco tekintetével. A vérem felforrt, ahogy többször is végignézett rajtam. Kék szemei vadul követték minden mozdulatomat és őszintén én se tudtam nem őt nézni.

Testére tökéletesen simult a fekete ingje. Arcát kiemelte a kócos haja. Sosem nézett ki ennyire férfiasan, ennyire jóképűen, ennyire ellenállhatatlanul...És én teljesen oda voltam érte.

-Lucy! Tyuuha! - kiáltott Theo és egy nagy üveg Whiskeyvel lépett mellém. - Te aztán..Wow! Dögös vagy! - biccentett felém elismerően és a vállamba karolt.

-Ez milyen fajta? - mutattam a kezében lévő üvegre. Ittam már whiskeyt de nem ezt a fajtát. Ez valami mugli pia volt.

-Egész jó fajta. De én a helyedben nem innék belőle túl sokat.. - fintorgott egy kicsit Theo, majd odavezetett a barátaihoz. Draco a falnak támaszkodva beszélgetett Zabinivel, egy felest lehúzva. A fiú mellett pedig Louis állt, kissé kellemetlenül de mégis jókedvűen. A két fiú tekintete rövid ideig engem eszmélt ahogy Theo karja a vállamon hevert és a kezembe nyomta a Whiskeys üveget.

-Lucy, ő itt Louis Reyes. - mutatott a fekete hajú fiúra.

-Tudom már ismerjük egymást. - kortyoltam bele az italba majd fintorogva el is toltam magamtól.

-Theodore ez valami szörnyű. - öklendeztem.

-Aki bírja bírja, aki nem az nem. - vonta meg a vállát, majd kikapta a kezemből.

-Ez egy nagyon mély gondolat volt. - forgattam meg a szemem és végignéztem a többi emberen. A mardekárosok rendesen kicsípték magukat. Elegáns ruhákba voltak, iszogattak a szoba minden egyes részén és nevetgéltek a hangos zenében. De ez csak a kezdet volt. Ugyanis az alkohol egyre jobban fogyott és a társaság egyre hangosabb lett.

-Ez a whiskey dolog nem is olyan vészes mint ahogy azt gondoltam. - estem be a kanapéba kipirultan, nehezen forgó nyelvvel.

-Nem csodálom. Miután megittad a fél üveget, ez már csak jó lehet. - nézett rám Theo bandzsán az italtól.

-Ideje lenne már játszani valamit. - nevettem bugyután, miközben próbáltam nem szédülni. Miért forog minden?

-Emberek! - kiáltott Blaise, rémesen értetlenül. - Lucy Ximénez játszani akar! - emelte magadba a poharát, mire tapsvihar kezdődött el.

-Felelsz vagy mersz! Felelsz vagy mersz! - kiabálták a többiek. Igen ez volt az a játék ami nélkül nincs buli. Blaise, Pansy, Draco, Theo, Mattheo, Louis, Astoria és én leültünk játszani, egy üveggel a kör közepén. A többiek minket akartak nézni, így ők körénk gyűltek. A zene elhalkult, a füves cigik elkezdtek előkerülni és a játék elkezdődött.

-Mi a tét? - kérdezte Blaise miközben egy helyben dülöngélni kezdett a földön. A fiú rémesen sokat ivott, bár nem ítélkezem, mert én is ezt csináltam.

-Milyen tét? - kérdeztem vissza. Egész végig Draco illatát éreztem.

-Hát tudod ha valaki nem teljesít valamit. - magyarázta Blaise, megkapaszkodva bennem.

-Vegyünk le valami ruhát. - javasolta Louis. - Úgy is rettentő meleg van. - egészítette ki és rám nézett. Miért kellett idejönnie? Miért kell mindent elbasznia?

-Én benne vagyok! - kiáltotta Pansy, végig nézve Draco izmos alakján. Hülye ribanc.

-Akkor kezdjük. - csapta össze a kezét Astoria és megpörgette az üveget, ami megállt Blaise előtt.

-Blaise, felelsz vagy mersz? - kérdezte a lány izgatottan.

-Merek. - mosolyodott el Blaise és lehúzott még egy pohár whiskeyt. Borzalmas íze van de kell. Elvettem a kezéből az üveget és töltöttem magamnak egy adaggal. Melegség áradt végig a testemen.

-Csókolj meg! - mondta a lány Blaisenek, aki nem habozott és azonnal ledugta a nyelvét a csaj szájába. A többiek megörültek a látványnak és tapsolni kezdtek.

A következőt Blaise pörgette, majd Mattheo és Pansy. És a játék itt kezdett eldurvulni. Ugyanis Pansy Dracot akarta. Én pedig Pansy haját akartam kitépni. De nem voltam képes felállni.

-Draco... - nevezte meg a választottját Pansy és a gyomrom összeszorult a neve hallatán. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte a lány. Kérlek felelj! Felelj kérlek!

-Felelek. - mondta a fiú én pedig feltűnően hangosan fújtam ki a levegőt. Túl részegek voltunk.

-Szerelmes vagy valakibe? - kérdezte Pansy, mire Draco tekintete összefonódott az enyémmel.

-Nem. - mondta pislogás nélkül meredve rám. Ez kurvára fájt te szemét.. Újabb ital csúszott le a torkomon és a hangulatom kezdett mérgesebbé átváltani. Nem hiszem el, hogy ezt mondta!

-Lucy, felelsz vagy mersz? - kérdezte Draco, meg sem várva a pörgetést.

-Felelek. - néztem kék szemeibe nehézkésen, küszködve a saját súlyom megtartásával.

-Ha változtathatnál egy dolgon az életben, mi lenne az? - kérdezte komolyan. Kérlek ne legyél őszinte részeg. Hazudj neki, bántsd meg! Fájjon neki is mint nekem!

-Nem hagynálak elmenni. - suttogtam de mégis mindenki hallotta. Szép volt Lucy. Mégis őszinte részeg vagy. És egy barom mellé.

-Lucy, felelsz vagy mersz? - kérdezte Louis hirtelen.

-Öhm, ez a játék nem így megy. Nem te jössz. - mondta Mattheo, de itt már senki nem foglalkozott ezzel.

-Felelek. - mondtam a fiúnak. A nyelvem lassan forgott a számban, fejem fájni kezdett és a világ forgott. Kezdek rosszul lenni...

-Érzel még irántam valamit? - tette fel a kérdést én pedig lesokkolódtam.

-Válaszolj. - mondta Draco komoran. Nem tudtam mit feleljek. De ahogy belenéztem Draco szemeibe minden tiszta lett.

-Nem érzek irántad már semmit. Egy embert szeretek de annak is vége. - feleltem végig a szőkét figyelve. De ekkor Louis elkapta a karomat és magához rántott. Ajkaink erőszakosan találkoztak és a fiú közelebb húzta az arcomat. A csókja ismerős volt és kellemes. Olyan mint régen..De nem tüzes, nem ellenállhatatlan, nem olyan mint Draco csókja!

Bumm...

Louis hanyatt vágódott a földön. Draco erős teste beárnyékolta a fiút akinek öklei folyamatosan őt ütötték.

-Draco! - kiáltottam azonnal és mintha minden ital kijött volna belőlem.

-Haver megfogod ölni! - kiáltott Mattheo és Blaise aki a szőke felé indultak, hogy leszedjék őt Louisról. A fiú arcán patakokba folyt a vér. Szemei felduzzadtak, szája fel volt repedve. Draco pedig gyilkos tekintettel nézett rá.

-Gyere! - ragadtam meg a karját, hogy kirángassam a szobából. De a fiú nem mozdult. - Gyere már! - kiáltottam rá újból. Ekkor azonban kivágódott az ajtó és Piton lépett be rajta, undorral az arcán.

-Miért kell gyerekeket tanítanom? - kérdezte magától halkan, majd hangosan üvölteni kezdett. - Itt meg mi folyik?! -

-Itt tanár úr... - mutatott a földre Blaise, egyik kezével megtámaszkodva a professzor vállán. - Itt éppen vér és pia. - és ahogy kimondta az utolsó szót a szája elé kapta a kezét.

-Na nem Zabini. Most nem. - rémült meg Piton, tágra nyílt szemekkel de már késő volt. Blaise hányása ismét ékesen díszelgett Piton talárján. A következő pillanatban pedig akkora ordítás hallatszódott, ami megrázta a helyiség falait is.

-Blaise! - kiáltott Piton.

-Ha le akarsz lépni akkor most! - mondta Draco, majd kihúzott a szobából, egyenesen a mosdó felé.