Elvarázsolt szív

Bizalom kezdete

Az első napom...Azt gondolom a diákok nagy része ilyenkor még alszik, hiszen a nap sem kelt még fel, de én már nem tudok többet aludni. A mardekár hálókörlete igen hideg volt annak ellenére, hogy a hatalmas kandallóban égett a tűz.

-Ideje edzeni. - mondtam magamnak és amilyen halkan csak tudtam, magamra vettem egy fehér melegítőt és egy fehér trikót, majd kiosontam a szobámból. Féltem, hogy felkeltem a többi lányt, hiszen most nincs szükségem a több száznyi idióta kérdeseikre, ezért is osontam lábujjhegyen. De amint kiléptem a hideg folyosóra, azonnal megálltam. Nem ismerem ezt a helyet. Fogalmam sincs, hova kéne mennem edzeni egy pár órát. Már pedig muszáj lesz valahol. Az aurorok élete és annak a képzése nem csupán varázslásokból áll. Éppen annyira edzeni kell testileg is mint lelkileg is és fejben.

-Hova hova ilyen korán? - lépett elő egy alak a sötétből. Draconak a haja kócósan lógott a szemébe, ruhája gyűrötten mutatott rajta.

-Az legyen az én dolgom. - húztam vállat és gyorsan kontyba fogtam a hajam.

-Nem túl jó ötlet egyedül mászkálnod az első napodon. - húzta cinikus mosolyra a száját és közelebb jött hozzám. Idegességemben el akartam rohanni mert nem volt türelmem hozzá de maradtam.

-Tudok magamra vigyázni. - feleltem és komótosan elindultam, vállammal pedig picit meglöktem őt. Tudom, hogy Harry nem kedveli őt, ezért nem tartom jó ötletnek, hogy vele ismerkedjek. És nem is terveztem de furcsa módon felkeltette az érdeklődésemet. Tehát megráztam a fejem és visszafordultam.

-Te miért vagy itt ilyenkor? - kérdeztem kíváncsian.

-Ez legyen az én dolgom. - vonta meg a vállát a fiú és megforgatta a szemét.

-Egyedi válasz. - fintorogtam felé és elindultam. Néha hátra néztem, hogy véletlenül se jöjjön utánam. Arra jutottam, hogy kimegyek az udvarra, ahol a párás őszi levegő megcsapta az arcomat ami által végig futott a hideg a testemen. Mélyen beszívtam a levegőt majd körbe néztem. A fák magasak voltak és tele volt a sárga-piros leveleivel az udvar. Volt az udvar végén egy tó majd amelett a híres nevezetes Tiltott Rengeteg. Nagyon sokat olvastam erről a helyről és tudom, hogy tilos a diákoknak oda menniük. De őszintén kit nem érdekel, hogy mit rejt?

De most nem ezért vagyok itt. Hangosan sóhajtottam egyet, majd egy rövid bemelegítés után erősíteni kezdtem az udvar elejében. Vajon Harry beenged a bizalmába? Még csak egy napja ismerjük egymást de...Caramel esélyt adott nekem és nem cseszhetem el. Potternek biztonságban kell lennie. És nem tervezhet semmit a minisztérium ellen. Tisztában vagyok vele, hogy Dolores is azért van itt, mert figyeli a minisztérium ellen zajló dolgokat. Csak amíg ő Dumbledore-t tartja szemmel addig én Potter-t. Mi csak játék babák vagyunk az egész feladathoz de nem ronthatjuk el. Caramel fél...És szerintem elég nyilvánvaló oka van rá, de inkább a sötétben bujkáló gonosztól kell félnie.

Kifáradtan feküdtem hanyat a földön a századik felülés után. Az egyre világosabb égre meredt a tekintetem. Az izzadságom beterítette az egész testemet, de kellett várnom még öt percet, hogy rászánjam magam a tusolásra. Ki kell találnom egy tervet, hogy a fiú hamar megbízzon bennem!

-Szóval ezért szöktél el. - feküdt mellém egy alak. Oldalra fordítottam a fejem, de felesleges volt. A hangjából már rég rájöttem volna, hogy ki az.

-Követsz engem Draco? - kérdeztem tőle. A szemei kíváncsian néztek rám vissza. A pillantása hideg volt mint a jég, szemei pedig pont olyan kékek voltak mint a gyémánt..de volt benne szürke is. Gyönyörű...

-Figyelem a mardekárosaimat. Aki nem illik közénk annak mennie kell. - vonta meg a vállát majd az égre meredt.

-Nem tudtam, hogy a mardekár szőke hercegével beszélek de köszi, hogy szóltál. - mondtam és felálltam a földről.

-Megint elszöksz? -kérdezte, de nem vette a fáradságot, hogy rám nézzen.

-Tusolni megyek. Egyedül ha nem zavar. - válaszoltam bunkón

-Pedig társaságban jobban lehet élvezni. - mosolyogta ravaszan a fiú. - De hát te tudod..- ahogy ezt a mondatát befejezte indultam vissza a szobám felé.

Az első óránk Umbridge pink társaságában volt. A nő szigorúan tipegett be a terembe és várta, hogy mindenki leüljön. Legszívesebben egyedül akartam volna ülni de előjött a kislány énem és muszáj volt keresnem valakit.

-Lucy! - emelte fel a kezét Harry. - Gyere, ülj mellém nyugodtan. - mosolyodott el, én pedig hálásan visszamosolyogtam, miközbe leültem mellé. Idáig jó.

-Köszi. - súgtam felé még mindig mosolyogva. Harry rám emelte zöld szemeit és elmosolyodott megint.

-Én köszönöm, hogy megtisztelsz a társaságoddal! - mondta és játékosan meglökte a vállam.

-Rendes Bűbájos fokozat vizsga!- kopogott a nő cipője. Hangja úgy hatolt végig a termen akár egy kés. - Röviden RBF.- mosolygott felénk. Ihh, gyomorforgató.

-Lucy. - súgta oda nekem a szemüveges fiú.

-Igen? - kérdeztem de szememet nem vettem le Umbridgeről.

-Jól bánnak veled? - nézett a mardekárosok felé.

-Igen...-feleltem-Mármint eddig csak Dracot ismerem. De ő nem vészes. - vontam meg a vállam.

-Nem vészes? - kérdezte röhögve. - Ő a legrosszabb.- mondta mire én is elröhögtem magam. Ekkor a tankönyveink egyesével felénk lebegtek én pedog izgatottan olvasni kezdtem. Ekkor azonban egy összegyűrt papír landolt előttem.

-Ez neked jött.- nyújtottam Harry felé a lapot aki a szemét forgatva nyitotta ki.

-Draco. - fintorodott el miközben fölé hajoltam, hogy én is elolvassam. "A Weasley lány nem fog örülni, hogy új barátnőd van Potter. " Felettébb kedves. És bár én nem vettem komolyan, láttam, hogy Harryt viszont idegesíti. A keze ökölbe szorult én meg csak néztem a papírt. Bárcsak el tudnám égetni! Bárcsak! És a cetli akkor fellángolt, majd elégett

-Mi a...- néztem döbbenten. De nem én voltam. Umbridge pálcája fenyegetően nézett felénk.

-Valami probléma van? - kérdezte a nő, de helyettünk Hermione válaszolt.

-Tanárnő! Itt nincsenek varázslatok. - jegyezte meg a lány zavartan, mire én tovább lapoztam a könyvet. Mi a szar...

-Varázslat? - nevetett fel a nő és kiselőadást tartott a varázslatok haszontalanságáról.

-De hogy védjük meg magunkat akkor? - kérdezte Harry feszülten. Még, hogy ő sose keresi a bajt...

-Mégis milyen veszély fenyegetne titeket?- kérdezett vissza Umbridge gúnyosan.

-Nem is tudom..mondjuk Voldemort!- csattant fel a fiú én pedig lehunytam a szemem. Lucy, segítened kell neki.

-Harrynek igaza van! - mondtam én is, mire mindenki kíváncsian pillantott felém. - Mármint mi értelme rendelkezni mágiával, ha nem tudjuk használni?!- kérdeztem, Umbridge pedig cinikusan rám nézett.

-Örüljön, hogy legalább ezt a mágiát birtokolhatja Ms. Ximénez.

-Szemét picsa! - ökölbe szorítottam a kezemet és rávágtam egyet az asztalra.

Persze mind a ketten büntetést kaptunk az óra végére.