Elvarázsolt szív

A keresés

-Jajj! Ne, ne, ne! Ez kurvára nem jó! - álltam meg a szobám ajtajában és rettegve néztem végig a csillogó renden. Csillogó rend! Én nem hagyhattam el így a szobát, a kurva életbe! Nem lehet igaz! Könyörgöm valaki mondja azt, hogy rosszul emlékszem és rendet raktam indulás előtt.

Rémült arccal léptem be a szobámba és körülnéztem. Hol vannak a papírok? Hol vannak a levelek? Nagyon megijedtem emiatt elkezdtem körbe körbe kutakodni. Nem csak a hozzám tartozó részeket hanem a többiekét is. Felborítottam a matracokat, kipakoltam a fiókokat még a szőnyeg alá is benéztem de semmi. Sehol semmi! Minden felszívódott...

-A kurva életbe...- suttogtam magamnak és lerogytam a földre. Minden információ ott van valakinél. Valaki pontosan tudja miért vagyok itt és bármikor leleplezhet vagy megzsarolhat, hogy felfedi a titkomat. Valakinek a kezében ott van a feladatom sorsa. Hogy lehettem ennyire felelőtlen? Hogy hagyhattam, hogy a fiúkon járjon az eszem? Segítség kell! Meg kell találnom a papírokat és ebben csak olyan tud segíteni aki tudja az igazságot. Madelyn...

Felugrottam a földről és rohanni kezdtem a griffenfélesek felé. A diákok száma nagyon sok volt a folyosón, hiszen mindenki most indul vacsorázni és egy hosszú eseménydús nap után mindenki első akar lenni. Madelyn azonban mindig utolsóként ér be mert ő is éppen annyira irtózik a tömegtől, mint én.

-Jelszó? - állított meg a kövér Dáma, aki hősiesen őrzi az oroszlános ház bejáratát

-Ohh ne szórakozz már! - kiáltottam le- Vészhelyzet van és Madelyn bent van! - magyaráztam hevesen

-Jelszó? - kérdezte újra idegesítő hangon

-Lucy? - Jött egy hang bentről és Dáma azonnal kinyitotta az ajtót Madynek. Mady kócosan és fáradtan áll meg előttem.

-Kösz a semmit. - fintorogtam a nőnek aki őrizte a házat

-Lucy én sajnálom..Tudom, hogy.. - nézett rám Mady szomorúan de erre most nagyon nem volt időm

-Madelyn. Segítened kell. Minden papír eltűnt! Minden! - szitkozódtam hangosan mire a lány elcsodálkozott

-AZOK A PAPÍROK? - kérdezte ,,enyhén,, pánikba esve mire én is kezdtem azt érezni, hogy vége mindennek. Ha nem kerül elő...

-Igen! - mondtam idegesen és megragadtam a lány csuklóját. Gyors léptekkel húzni kezdtem magam után majd egy kis idő múlva már futottunk a szobám felé.

-Hogy találták meg őket?! - kérdezte értetlenül

-Miután összevesztünk kicsit tomboltam. - húztam el a számat

-És itt hagytad őket?! - kerekedett el a lány szeme

-Oké, tudom! Elbasztam! Nem hagyhatnánk máskorra a lebaszást? - szidtam le a lányt és újra átnéztük a szekrényeket.

A papírokbak nyoma se volt. A legapróbb jelet se találtuk, hogy hol lehet vagy hogy ki vihette el őket. Viszont az edzés várt ránk. És azt hiszem mind a kettőnkben volt mit kiadni.

-Csak mardekáros lehetett..- súgta oda nekem Mady feldúltan

-Tudom. - értettem vele egyet- De mégis ki tenne ilyet? Senkivel nem vagyok rosszban. - feleltem értetlenül

-Lányok shh! - Hermione ránk szólt mert sose szerette ha valaki beszél órákon.

——

-Szóval Umbridge csoportja éles szemekkel vizsgál minket. Muszáj észrevétlennek maradnunk és egy másik kiút kell visszafele. - magyarázta Harry. A szemüveges fiú tekintete találkozott az enyémmel és kedvesen rám mosolygott,  miközben egy tervet eszelt ki.

-Ma pedig egy kicsit magasabbra tesszük a lécet! - csaptam össze a tenyerem és próbáltam erre koncentrálni.

-Eljött az ideje, hogy felmérjük ki mennyit fejlődött.- értett egyet Harry és közelebb lépett hozzám. Jajj Harry! Ne most kezd!

-Tehát. - néztem körbe mindenkin. - Ma kiesős rendszer lesz. Két párból a két nyertes fog megküzdeni egymással és így derül ki a jelenlegi legügyesebb. - magyaráztam mosolyogva - Harry és én pedig megküzdünk a legelsővel.

-Nem lehetne az első kettővel? - kérdezte Neville. - Egy jut neked, egy Harrynek. - mondta

-Akkor hát legyen így. - mosolyogtam rá kedvesen és ezzel megkezdtük a gyakorlást.

-Jó volt veled. - súgta nekem Harry, miközben figyelte a többieket.

-Jó buli volt. - értettem egyet kicsit kellemetlenül.

-Elmehetnénk máskor is. - hozta fel az ötletet de elkapott a rosszullét. Le fognak leplezni és akkor minden bizalma elveszik. Ideje lenne színt vallanom neki. De nem most...

-Nézd, Harry... - fordultam felé egy pillanatra - Én tényleg kedvellek és nagyon jó embernek tartalak. De egyenlőre nem állok készen egy kapcsolatra. - dobtam a mentőövet, hátha ez elég lesz. Harry azonban ujjait ráfonta az enyémre és közelebb hajolt hozzám

-Semmi baj. Lassan is haladhatunk. - mondta magabiztosan én pedig kínosan mosolyogtam.

-Neville, remélem nem regem a kezed! - szóltam rá, amikor Cho ráemelte a pálcáját.

-Nem, Hölgyem. - kiáltotta vissza figyelmetlenül amin a többiek egy jót röhögtek. És a kezdeti ijedtség ellenére, Neville lefegyverezte az ellenségét. Szép, precíz és gyors mozdulatokkal.

-Neville! - ámult el mindenki. - Én mondtam, hogy menni fog! - léptem oda hozzá és szorosan megöleltem. - Magabiztosságból jeles.

-Köszönöm. - mosolygott a fiú. Szemébe büszkeség csillogott. Viszont Ginny és George mindenkit leküzdött. A két testvér már csak ránk várt. Mind a ketten magabiztosan mentünk a pályára.

-Lucy Ximénez! A küzdelmek királynője. - köszöntött George

-George Weasley. Nemsokára legyőzött küzdő. - kacsintottam rá és ebben a pillanatban a fiú támadott. Éppen, hogy ki tudtam védeni a bűbáját, majd elismerő pillantásokat adtam neki. Támadás támadást követett de a fiú nem tudott legyőzni.

-Öröm volt önnel párbajozni, Mr.Weasley! - hajoltam meg a fiú elött.

-Önnel is, Mrs. Weasley! - nevetett és megcsókolta a kezemet. Hát igen, Ronald már felhívta a figyelmemet, hogy az ikrek jól tudnak flörtölni.

-Akkor hát meg vannak a bajnokok! Lucy és Ginny. - kiáltotta Mady boldogan.

Leizzadva és fáradtan botorkáltam vissza a szobámba, megpróbálva kerülni Umbridge kicsi csoportját. Nyugodtan léptem be a szobámba amíg az ágyamon ott voltak a papírok és egy cetli amin az állt: ,,Nyugi senki nem fogja megtudni,,. Valaki tényleg tud mindent. Hatalmas szarban vagyok...