Elvarázsolt szív

Baráti fogadtatás

-Köszöntök minden új diákot ebben a tanévben! - hallottam bentről Dumbledore érdes, fáradt hangját. Eltelt a nyár és izgatottan tértem vissza a Roxfort falai közé. Vagyis...rendben az az igazság, hogy rettegtem...Fogalmam se volt róla, hogy ki hogyan fog fogadni, amikor belépek a hatalmas ajtón. És ami a legjobban megrémisztett az az volt, hogy nem tudom mi van Draco és köztem.

-Idén is sok szeretettel köszöntjük az új elsősöket és visszatérő szeretteinket. - tárta szét a karját a férfi, mire a minket takaró ajtó hatalmas csapással kinyílt. És ahogy elindultam az igazgató felé az eddigi félelem átcsapott elborzadásba.

Az iskola és az egész varázsló világ megváltozott. A diákok arcai megöregedtek. A tanárok gondterheltebbek és szigorúbbak lettek és még az elsősök arcán is ott volt a félelem. Mert mindenki elhitte, hogy Voldemort visszatért. És a csatlósai mindennap rettegésben tartják a környezetünket.

Dumbledore mosolyogva rázott velem kezet, majd nagy bíztatással küldött a házam felé. És ott ült ő...A szőke fiú, a mardekár hercege. Aki nem válaszolt az elmúlt napokban írt leveleimre.

-Szia. - ültem le mellé összerándult gyomorral.

-Szia Lucy. - köszönt Theo és Blaise mosolyogva, sőt még Pansy is elmormolt egy köszönés szerűséget. De Draco némán bámulta a kezét. Nem nézett fel, nem reagált, még azt is megkérdőjeleztem hogy lélegzik e még.

-Nézd sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. De Rufus leváltása után rengeteget kellett várnom, amíg az új parancsok elfogadta a kilépésem. - suttogtam neki félénken, de még mindig semmi.

-Tudod nagyon hálás vagyok, hogy elintézted nekem. Nagyon sokat jelent. - motyogtam de végül feladtam és az igazgató felé fordultam aki éppen ekkor kiáltott fel.

-Áhh és végre befutott az új, hatod éves diákunk is. Köszöntsétek Louis Reyest! - kiáltott örömében, mire én kiköptem a számban levő vizet.

-Geci Lucy leköptél. - röhögött Theo.

-MI VAN?! - döbbentem le teljesen a sokktól.

-Kösz szépen Luc. - mondta Blaise törölgetve magát.

-Látom még mindig nem tudtok egymás nélkül élni.- jegyezte meg szúrósan Draco. A hangja más volt. Felnőttesebb, mélyebb, szomorúbb...Még mindig olyan tökéletes volt. Rémesen szerettem.

-Mardekár! - jött a kiáltás a kalapból és Louis mosolyogva lépkedett az asztal felé.

-Ez most csak valami vicc ugye? - hajtotta le a fejét a szőke és belerúgott az asztalba.

Egy papír galacsin landolt előttem. Apró kecses mozdulatokkal hajtogatott, díszes M betűvel az oldalán. Felnéztem a griffendéles asztalhoz és tekintetem összefonódott Mady tekintetével. A lány összeráncolt szemöldökkel mutatott az asztalunk felé.

"Ez mégis mit keres itt? Szeretnéd, hogy megverjem vagy valami? Vagy Dracot kellene? Harry beszélni akar veled vacsora után. Gyere a narancsos festmény elé."

Mady és a bájos modora. Jókedvűen mosolyogtam a lány üzenetén és hálásan néztem felé, jelezve, hogy senkit nem kell megvernie. Mady megvonta a vállait és visszafordult Hermione mellé, aki vadul magyarázott valamit egy nagy könyvvel a kezébe.

-Lucy! - csettintett az arcom előtt Theo. - Figyelsz?- kérdezte fintorogva.

-Nem igazán. - vallottam be.

-Este évnyitó buli a klubhelyiségben. Whisky, vodka és a szokásos felelsz vagy mersz játékok. - mondta és én elnevettem magamat és Dracora néztem. Ott talán lesz esélyem beszélni vele.

-Benne vagyok. - mondtam miközben almalevet öntöttem a poharamba.

-Új srác! - kiáltott Theo Louis felé. - Te is jössz. - jelentette ki, majd visszahajolt a tányérja felé.

-Számíthattok rám. - felelte Louis és felém kacsintott. Miért jött ide? Auror akart lenni nem tanuló!

—

-Ez az a Louis? - kérdezte Ron.

-Komolyan megverem! Tudod, hogy képes vagyok rá.- mondta ideges Mady és a szemeivel keresgélni kezdte.

-Draco mit szólt ehhez? - érdeklődött Hermione.

-Srácok! - szóltam rájuk. - Igazán értékelem, hogy ennyire figyeltek, de most nem akarok erről beszélni. Bár Mady ajánlata igazán csábító. - gondolkodtam el, mire Hermione megcsapta a karomat.

-Az erőszak nem megoldás! - szidott le Hermione. Rengeteget változott. A haja ápoltabb és fényesebb lett. Arca nőiesebb, hangja erősebb és határozottabb. De a szemei ugyanolyan okoskodóak.

-Lucy. - szólt végül Harry is. - Szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, hogy nem voltam veled túl megértő. Csak a dolgodat végezted ezért nem haragudhatok rád. - vonta meg a vállait, lesütött szemmel.

-Minden jogod meg van rá, hogy haragudj. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy rettenetesen megbántam. Ti vagytok a legjobb emberek a világon és befogadtatok, megbíztatok bennem, szerettetek és támogattatok. Sajnálom... - sütöttem le én is a szemeimet.

-Tiszta lap? - kérdezte Harry egy fél mosollyal a száján, jobb kezét nyújtva felém.

-Tiszta lap. - fogadtam el és kezet ráztunk. Végül elkísértek a szobámhoz.

—

-Akkor végig ott volt az akadémián? - kérdezte Ron értetlenül.

-Igen és most itt van a suliban. - sóhajtottam fel.

-És azt mondta szeret téged.. - értelmezte Harry.

-Igen. - mondtam.

-Mire Dracoval összevesztetek és azóta nem beszéltek... - zárta le Mady.

-Pontosan. - erősítettem meg a lányt.

-Hát ez egy jó szar helyzet. - mondta Ron és megvakarta a tarkóját.

-Mégis mit kellene most tennem? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Szerintem mutasd meg Draconak, hogy mit vesztett.- vigyorgott Mady.

-Mire gondolsz? - zavarodtam össze.

-Csípd ki magad. Vegyél fel valami szexi ruhát és vesd be magad! - csapott a karomra, mire hangosan kinevettem és közöltem vele, hogy mekkora hülyeséget beszél.

-Ne, Lu. Ez jó ötlet. - helyeselt Ron és Harry egyszerre.

-Komolyan? - kérdeztem és teljes mértékben meggyőztek. Szóval tettem amit tennem kellett. Felmentem a szobámban és átöltöztem. Felvettem egy fekete pántos haspólót és egy fekete szoknyát. A hajam lány hullámokban hullott a hátamra, nyakamban pedig három nyaklánc díszelgett. Az egyiken egy kígyó volt a másikon egy sárkány és a harmadikon pedig egy tűz. Mindegyik engem és a személyiségemet jellemezte. A csuklómon pedig ott volt a Dracotól kapott karkötő.

Végignéztem magamon a tükörben és egy pillanatig fel sem ismertem magam. A ruhám kiemelte a dekoltázsomat, a hajam szépen körvonalazta az arcomat. Így mentem le a többiek közé akik tátott szájjal néztek végig rajtam.

-Te jó ég... - hallottam Drco hangját a szobában. Szemei szinte lyukat égettek belém.