Elvarázsolt szív

Draco búcsúja

Draco mellettem fekszik, én pedig kemény, izmos hasára helyezem a fejem. Érzem, hogy milyen hevesen ver a szíve és azon gondolkozom, vajon ez az utolsó alkalom, hogy látom? Mi lesz velünk ha el kell mennem innen? És ha maradok? Az apja sose engedné meg, hogy együtt legyünk. Ez az egész dolog kettőnk között sokkal komolyabbá vált, mint azt gondoltam. De mi ez az egész?

Szeretjük egymást de sose mondtuk ki azt, hogy együtt vagyunk. Ha elmegyek nincsenek kötelezettségek, elvárások. Csak megszűnünk egyek lenni és talán ez a legkevésbé fájdalmas lehetőség.

A szoba hideg volt a még mindig tomboló vihartól és én a fejemre húztam a takarót, hogy elmeneküljek a gondolataim elől. Nem szerettem a viharokat...Mindig úgy éreztem, hogy elszívja az energiámat, életkedvemet.

-Mi a baj? - kérdezte Draco, miközben ő is bebújt a takaró alá, hogy lásson.

-Nem akarok elmenni. - motyogtam szomorúan.

-Kifizetem én. - mondta hirtelen. Ez most.. Azonnal kibújtam és bámultam a szőke fiút.

-Nem. - mondtam egyszerűen, de tudtam, hogy ennyivel nem szabadulok.

-Mi az, hogy nem? - vonta fel a szemöldökét meglepetten. Kirázott a hideg a pillantásától.

-Draco ez rengeteg pénz! Nem fogadhatom el és a szüleid se egyeznének bele! - a fiú összehúzott szemöldökkel nézett. Szerintem nem tetszett neki a mondani valóm.

-Az én pénzem és az én döntésem. - vonta meg a vállát jelezve, hogy nincs beleszólásom.

-Az én életem és az én döntésem! - csattantam fel idegesen. Bölcs vagy nem..Túl makacs vagyok, hogy elfogadjam. Nem hagyom, hogy a saját jövőjére félretett pénzét rám költse.

Teljesen elmerültem a gondolataimban ezért észre se vettem a változást. A fiú némán végignézett rajtam. Egy másodperc alatt kerekedett felém és erős kezeit a fejem fölé szegezte.

-Nem szeretem ha nemet mondanak nekem. - suttogta mély hangon. A gyomromban pillangók lettek, amikor közelebb hajolt hozzám. Lehelete megcsiklandozta a bőrömet. - El kéne fogadnod az ajánlatom. - suttogta.

-Különben mit csinálsz majd? - kérdeztem mély levegőket véve, hogy lassítsam a szívverésem. Lehunytam a szemem és vártam mi lesz a válasz. Draco egy pillanatig csak várt és élvezte a tudatlanságomat.

-Mindjárt meg tudod... - szinte láttam ahogy az arcán szétterül a mosoly, rajtam pedig végig futott a forróság. Mind a ketten pizsiben voltunk és nagyon hálás voltam, hogy alatta nem volt fehérnemű.

Draco kezei hirtelen elengedték a csuklómat és ujjai a pólóm alá siklottak. Hideg érintésétől kirázott a hideg, ő pedig levette rólam a ruhadarabot.

-Nem tudok betelni veled. - mondta és szemeivel végignézett rajtam. Éreztem, hogy elpirulok. Felültem, hogy levegyem róla a pólóját de elkapta a kezeimet. - Én döntök mindenről. - mondta a fiú, vággyal teli szemekkel és elővette a pálcáját.

-Draco mit.. - kerekedett el a szemem de hátralökött és újra a fejem fölé nyomta a csuklómat. Halkan elmondott egy varázs igét és elvette a kezeit. De én nem tudtam megmozdítani.

-Minél többet rángatózol annál szorosabb lesz. - szája sarkában megjelent egy gúnyos mosoly, nekem pedig döbbenten szétnyílt az ajkam. Összekötötte a csuklóimat!! De nem volt rossz érzés..sőt. Izgalom áradt végig bennem és remegő lábakkal vártam, hogy történjen valami.

Draco szája nedves csókokkal ajándékozott, elidőzve a melleimen és a kulcscsontomon. Ajkai érintése lángra lobbantotta az egész testemet és egyre türelmetlenebb voltam. Draco a nadrágomat lehúzta. Tekintete találkozott az enyémmel. Csodával néztem minden mozdulatát, nem foglalkozva az egyre hevesebb légzésemmel.

Ő feltérdelt és lehúzta a nadrágját. Végignéztem izmos alakján. Tökéletes volt. Ebben a fiúban nincs hiba.

-Hozzád akarok érni. - nyöszörögtem. Draco arcán önelégült mosoly jelent meg és visszamászott a lábaim közé.

-Nem ma Hercegnő. - suttogta. Ajkai harapdálni kezdték a belső combomat, belemarkolva a csípőmbe. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy Louis mellett sosem éreztem így...

Hangosan felsóhajtottam amikor megéreztem a fiú lélegzetét a lábaim közötti lüktető ponton. Az egész testem megremegett és szinte felrobbantam, amikor megéreztem magamon nedves, forró nyelvét. A fiú finoman belém harapott amitől egy halk sikoly hagyta el a számat.

-Ne kelljen némító varázst tennem a szobára Lucy. - nézett rám egy pillanatra. Draco teljesen a hatalmába kerített, az agyam kikapcsolt, testem szinte felrobbant.

-Halk leszek. - ígértem meg neki. De mintha direkt azt akarta volna, hogy sikoltsak. Nyelve váltakozó tempóban mozgott körbe körbe, majd fel és le. - Draco... - nyögtem fel tudatlanul, a fiú pedig rácsapott a combomra. - El fogok élvezni... - nyögtem fel újra. A fiú pedig elszakadt tőlem.

Idegesen emeltem fel a fejem de visszafektetett az ágyba. Ő irányított és élveztem minden pillanatát. Draco megfogta a lábaimat és magához rántott.

-Csodálatos vagy... - suttogta. - Most pedig élvezz el a kedvemért. - mosolygott és belém hatolt. A hirtelen jött érzéstől hangosan felnyögtem. A fiú teljesen kitöltött, mozgása olyan volt mintha minden egyes lökésnél elélveznék.

Draco hátravetette a fejét és nyakába emelte a lábaimat. Fokozott tempóban kezdett el mozogni és a szobát betöltötték az egyre hangosabb nyögések. A fiú lehunyta a szemeit és elveszetten nyögte a nevemet.

-Lucy... - nyögte én pedig egyre jobban szenvedtem attól, hogy nem érthetek a fiú tökéletes testéhez. De nem sokkal később a nevét sikoltozva élveztem el a fiúval egyszerre.

-Szeretlek. - mondtuk egymásnak egyszerre, lihegve az ágyon.

-Ha úgy döntesz, hogy elmész... - mondta a fiú két lihegés között. - Mindennap elmegyek hozzád. Nem akarok nélküled élni. - hatalmas boldogság áradt szét bennem és úgy éreztem, hogy a felhők felett járok és ezt senki nem tudja elrontani.

-Kitalálunk valamit...Nem akarlak elveszteni. - nyomtam egy puszit az arcára.

-Lucy te vagy a legjobb dolog az életemben, nem hagyom, hogy elveszítsük egymást. - suttogta kimerülten. Erős karjaira dőltem és betakarta a testünket. Így aludtunk el a néma szobában, a másik szívverését hallgatva.