Elvarázsolt szív

Az elmeboszorkány

És akkor felemeltem a fejem. A szívem olyan hevesen dobogott a fülemben, hogy azt hittem kiszakad a helyéről és olyan erősen szorítottam Draco kezét, hogy már fehérek voltak az ujjaim. A fiú stabilan állt mellettem az egyik kezével a derekamat szorongatva.

-Lucy tudod kik ezek az emberek? - kérdezte Dumbledore.

-A királyi család. - feleltem és kihúztam magam a kellemetlen szituációból. Hiába remegett az egész testem, nem ronthattam el.

-Miért nem emlékszik semmire? - kérdezte Emma és mérgesen odafordult az igazgató felé.

-Gyermekem ez nagyon bonyolult dolog. Nem biztos, hogy könnyű lesz megválaszolni... - felelte a férfi és látszott, hogy neki is kellemetlen ez a szituáció. Meg tudom érteni..

-Maga a korunk legnagyobb mágusa! Tudnia kell, hogy mi baja van! - csattant fel a lány. Stílusa kicsit sem illett a megjelenéséhez.

-Emma, viselkedj. - szólt rá az anyja szigorú tekintettel, de láttam rajta, hogy legszívesebben ő is kikelne tökéletes álcájából.

-Nincs velem semmi baj. - szólaltam meg bátortalanul. - Azért nem emlékszem semmire, mert nem én vagyok az akit keresnek. - ráztam meg a fejem kimerülten.

-De láttam! Láttam a jelet és a szemeid! - Emma szinte hápogott, ahogy a levegő után kapkodott. A lány nem fogadta el, hogy nem tudta megtalálni a testvérét és én ezt meg is értem, de az én életemet de bonyolítsák túl ok nélkül.

-Nézzék... - szólalt meg Draco erős hangon. - Én értem, hogy ez maguknak mennyire fontos..De ha nem tudják bizonyítani, hogy Lucy a maguk lánya akkor kérem hagyják békén. Ez neki is épp olyan megterhelő és rémisztő mint maguknak. - a fiú hangja tisztelettudó volt, de mégis erőteljes. Nagyon hálás voltam neki.

-Te ki is vagy tulajdonképpen? - kérdezte Emma apukája.

-Taylor!! - csapta meg a karját a felesége, kikerekedett szemekkel.

-Lucy barátja vagyok. - Draco kezdi elveszíteni a türelmét. - Amihez jelenleg semmi köze nincsen.

-Draco! - szólt rá Dumbledore erélyesen. Te jó ég! Valaki szakítsa félbe ezt a beszélgetést könyörgöm!! Ha átmenne rajtam egy rohadt mugli autó akkor annak is jobban örülnék. 

-Kérem nyugodjunk le egy kicsit. - szólalt meg a királynő és lassan elém guggolt. Hirtelen úgy éreztem magam mint egy kisgyerek aki éppen valami rosszat csinált, vagy valami nagyon fontosról akarnának vele beszélni. A királynő lassan megfogta a szabad kezemet és belenézett a szemeimbe. 

-Lucy én egy elme boszorkány vagyok.. - ismertette a képességeit. - Képes vagyok feloldani olyan gátakat amik megakadályozhatják az emlékeid szabad áramlását..Megengeded nekem, hogy megpróbáljam? - hangja szörnyen nyugtató volt és szemeibe nem volt félelem, sem akaratosság. 

Pár percig farkasszemet néztem a nővel, aki türelmesen pislogott felém. Vajon érzi mind azt amit most én? Érzi, hogy mennyire félek, mennyire kellemetlenül érzem magam? Félek, hogy össze fogom törni ha nem én vagyok az...Azt hinné az ember, hogy nekem nincs okom rettegni vagy idegesnek lenni. 

De ha én vagyok az, ha tényleg van egy igazi családom..az egész életem felborulna és minden megváltozna. Ideje meg tudni az igazságot. Nem tehetem ki őket ennek a tudatlan állapotnak. 

Lassan felnéztem Dracora, aki komoly tekintettel figyelte a nőt. De végül ő is rám nézett. 

-Itt vagyok veled. - mondta a fiú nyugodt hangon és az arcára erőltetett egy mosolyt. Szeretem benne, hogy mindig meg akar nyugtatni és tudja mire van szükségem. 

-Csináljuk.. - nyeltem egy hatalmasat.

-Rendben. - fújta ki a levegőt a nő. - Lehet, hogy kicsit fájni fog a fejed, de ha már nem bírod azonnal szólj. - figyelmeztetett a nő. 

-Biztonságos ez? - kérdeztük Dracoval teljesen egyszerre. 

-Anya tudja it csinál. - bólintott idegesen Emma. 

-Mielőtt elkezditek.. - szólalt meg idegesen a férje. Szinte percről percre szemei egyre karikásabbak lettek. De lenyűgöző mennyire gyötörte magát, hogy nyugodt maradjon. - Lucy meg tudod mondani, hogy neked mi a legelső emléked? - kérdezte a férfi. Zöld szemei összekapcsolódtak az enyémekkel, miközben kutakodni kezdtem a fejemben. 

-Azt hiszem a negyedik születésnapom..Apám a kandalló előtt mesélt anyukámról, aki meghalt szülés közben. Éppen kártyáztunk. - mondtam. Akkor még nem utált..

-És mennyire tiszta ez az emlék? - kérdezte a férfi. 

-Hát...amennyire egy négy éves gyerek emlékei tiszták lehetnek. - ráztam meg a fejem értetlenül. 

-Átalakították volna az emlékeit? - nézett fel a nő a férjére. 

-Ez megmagyarázza miért nem oldódott fel a gát? - kérdezte Emma döbbenten, de a válasz elszomorította.

-Nem. Aki felrakta a gátat, még mindig a közelében van. - szált be a vitába Dumbledore és valami után kutatni kezdett az asztalán.

-Már ha Lucy az akit keresnek. - fintorgott Draco. Éreztem, hogy kezdi idegesíteni ez az egész. Mind a ketten utáljuk, ha úgy beszélnek rólunk mint ha itt se lennénk. 

-Kezdhetjük? - kérdezte a nő. 

-Igen. - mondtam, de abban a pillanatban meg is bántam. A látásom elsötétült és a fejem élesen hasogatni kezdett. Éreztem ahogy megrándulnak az izmaim, Draco pedig hevesen utánam kap. 

-Mi van a szemével? - hallottam a fiú aggodalmas hangját. Éreztem, hogy valaki más is benne van a fejemben és éreztem a fájdalmat ami a munkával jár. Imádkoztam magamban, hogy legyen már vége. Hagyja abba. Rémesen fáj. De nem szállt ki a fejemből...