Elvarázsolt szív

Eljött az idő

Késő délután volt és Madam Ponfrey szigorú felügyelete mellett feküdtem a néma gyengélkedőn. Az RBF vizsgák már javában zajlottak, így a többiek szenvedő arcokkal léptek el mellőlem reggeli után. Még Draconak is mennie kellett, hiszen velem ellentétben, ő nem kapott felmentést a vizsgák alól. Miután Dumledore tájékoztatta Caramelt a történtekről a férfi levélben engedélyezte a távolmaradásomat.

Mindenki azt hitte, hogy az események le fognak nyugodni...Hogy a tettes eltűnt és az életem újra biztonságban van. De ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. 

Félálomban néztem a mennyezetet és vártam, hogy valaki betévedjen és elmesélje hogyan sikerült a vizsgája, amikor hatalmas robaj és tapsvihar rázta meg az iskolát. Egy pillanatra aggodalmasan ültem fel az ágyon.

-Semmi baj édesem. Biztos megint a Weasley ikrek. - legyintett mosolyogva Madam Ponfrey. - Megyek összeszedem a mostani áldozataikat. Egy hete is vagy négy gyerek feküdt itt rókázórágcsa miatt.. - forgatta a szemét rosszallóan a nő.

-Vigyázzon a bűzrobbantókkal. - figyelmeztettem mosolyogva a nőt. Az ikrek szinte minden sarokra elhelyeztek egy időre robbanó szerkezetet, ami beteríti a mellette sétáló embereket. Hányinger keltő volt, de halálosan vicces is volt egyben.

Lassan lehunytam a szemem és megpróbáltam mindent kizárni az agyamból. A nőre gondoltam, aki hosszú, zöld estélyiben mosolyogva integetett a két kislánynak. A világosbarna haja elegáns lófarokba emelte ki hibátlan arcát, feje tetején egy ezüst korona díszelgett, tele színes ékkövekkel. Közepén egy piros darab állt, azt pedig kék, zöld, sárga, rózsaszín, fekete és fehér kövek vették körül. Csodálatosan nézett ki.

A két kislány szinte ellentétei a másiknak. Az egyik lány mosolya ravasz, ruhája kicsit koszos és gyűrött. Sötét haja hosszú loknikba omlott le a hátára, zöld szemei ámulattal bámultak be a kert végében álló erdőbe. Tele volt kalandvággyal és energiával. 

A szőke, egyeneshajú lánynak hatalmas barna szemei voltak. Lila ruhája makulátlan volt mint mindig  és arcán nyugtalan kifejezés ült. Az ő számára a művészet és a bálok jelentették a kikapcsolódást. Ő nem vágyott másra csak a szülei nyomdokába való lépést..

-Lucy...- hallottam a nevemet suttogva. Szemeim azonnal kipattantak és az éjjeliszekrényemen levő pálcához nyúltam. A terem üres volt.

-Lucy...- hallottam újra. Ne kelj fel! Ne menj ki innen Lucy! Tudod jól, hogy ez egy csapda! Egész életedben erről tanultál! De ha erről tanultam, akkor készen állok. Meg tudom védeni magamat! Az ég szerelmére auror vagyok. Vagy valami olyasmi...

-Ki van ott? - kérdeztem erőteljes hangon és felálltam az ágyból. A gyomromban hatalmas fájdalom nyílalt, annak ellenére, hogy rengeteg gyógyszert kaptam.. A kötésem megfeszült a testem körül és láttam, hogy vér kezd el szivárogni.

-Van nálad valami és szeretném visszakapni. - suttogta a hang mélyen.

-Gyere és vedd el! - feleltem idegesen. A pálcámat az üres bejáratnak szegeztem, de nem kellett sokáig várnom. Egy álarcos alak lépett be nyugodtan. Haját csukja takarta, ruhái úgy fedték a testét akár egy zsák. Pálcát tartó keze sérülten szegeződött felém. Megégett..Nem én kiáltottam aznap éjjel, hanem ő. Megégettem...

-Lucy édes, naiv, kis Lucy..- gúnyolódott mély hangon. Férfi volt ebben biztos voltam. De nem tudom kicsoda.

-Ki vagy te? - kérdeztem mérgesen és közelebb léptem felé. 

-Te még nem ismersz engem... De én már születésed óta követlek. - éreztem hangján, hogy gúnyosan elmosolyodik.

-Akkor vállald fel magad! - mosolyodtam el én is gúnyosan. Legyen már egy kis bátorsága!

-Lucy Ximénez...- rázta meg a fejét. - Olyan sokat nem tudsz még az életedről...Tudatlanul fogsz meghalni! - nevetett fel rémesen idegesítő hangon. A vérem egyre jobban fellobbant. Nem hagyom, hogy kihozzon a sodromból.

-Fogd be. - sziszegtem lángra lobbant szemekkel. - Fogd be és mond el mit akarsz tőlem. - és a férfi meg is tette. Részben. Valaki ugyanis zsákot húzott hátulról a fejemre és kábító átkot szórt rám. Elsötétült az egész világ és amikor végre magamhoz tértem, olyan helyen találtam magam, ahol a boldogságom kezdődött.

A Malfoy kúria sötétebb és barátságtalanabb lett, ahhoz képest amikor legutoljára itt voltam. A ház egyre inkább engedte el a varázsát, ahogy Lucius Malfoy visszatért az otthonába. Minden olyan lett mint maga a férfi. Ijesztő és gonosz.

És most itt áll előttem ő, Lucius Malfoy, gúnyos vigyorral az arcán.

-Végre találkoztunk, Miss Ximénez. - mosolygott rám. Próbáltam kiszabadítani az összekötözött kezeimet.

-Számomra az öröm. - fintorogtam rá mérgesen. - Megtudhatom miért is vagyok most itt?

-Ez egy kitűnő kérdés Lucy. Charles itt a lányod! - kiáltott a férfi.

-De jó.. - sziszegtem mérgesen, de a lelkem mélyén meg voltam rémülve. Ahogy a feketébe öltözött férfi előlépett a halálfalók tömegéből a szívem egy pillanatra megállt. Éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik és talán még a sírás is fojtogatni kezdett.

-Szia Lucy. - lépett elém a sebhelyes arcú férfi. Végig néztem rajta, az árulón, a hazugon, az apán...A férfin aki egész életemben gyűlölt és magamra hagyott..-A férfin aki hazudott és végignézte minden szenvedésemet. És ahogy nőtt bennem az undor nem tudtam másra gondolni csak..Leköptem.

-Tüzes lány, nem mondom. - nevetett egy halálfaló a tömegben. Gyilkos pillantásokkal néztem végig rajta. Gusztustalan..

-Bella! - szólt Lucius. - Vidd a foglyot a pincébe. Harry Potter már vár ránk a minisztériumban. - mosolyodott el gúnyosan, nekem pedig lefehéredett az arcom.

Egyedül ültem a hideg cella padlóján. Egyetlen feladatom volt. Megvédeni Pottert..És a fiú újra halálos veszélyben van, miközben én a barátom pincéjében vagyok megkötözve..Miért van egyáltalán abban a rohadt minisztériumban?

Fájdalmasan néztem le a hasamra. A ruhámon egyre nagyobb vérfolt díszelgett. Kötél..Kötéllel kötöztek meg. Draco nem mondta el nekik, hogy képes vagyok irányítani az erőmet. És a kötél elég..

Én pedig azonnal lehunytam a szemem. Elképzeltem, ahogy elkezd füstölni, parázslani majd erősen elégni. És a csuklóim kiszabadultak.

-Indulás Harry után. - mondtam magamnak elszántan és szorosabbra meghúztam a kötésemet. Felkészültem a hopponálásra..