Elvarázsolt szív

Téli vendégség

Mihez kezdjen egy lány a téli szünet alatt, akinek nincsen családja és a barátnője akinél él elutazik a szüleivel? Madelyn persze biztosított róla, hogy a házukban lesz elég étel és ital számomra, de most, hogy nem volt valami jó a kapcsolatunk, nem szívesen lettem volna náluk. Igazából..kicsit fáj, hogy nem mehettem velük a téli utazásra, hiszen Mady anyukája már a saját lányaként kezel, de megértem a döntésüket. Nem tudták volna nekem is kifizetni a kölcsékeket...

Ron áthívott magához a Weasley családhoz, de nem akartam az egész szünetet a nyakukon lógva tölteni. Nem várhatom el, hogy viszonzás nélkül gondoskodjanak rólam!

-Min gondolkozol? - kérdezte Draco, amikor leszálltunk a vonatról a Párizsi pályaudvaron. A diákok könnyes búcsút vettek a barátaiktól és mosolyogva léptek oda a szülőkhöz.

-Nem tudom hol töltsem a téli szünetet. - mondtam. Draco megfogta a karomat és maga felé fordított.

-Maradj nálunk. - vetette fel az ötletet. - Apám egész szünetben távol lesz a...Szóval munka miatt.- mondta a fiú, miközben arcát halványan elöntötte a pír. - Csak én leszek otthon és anyám. Amúgy is szeretne már találkozni veled. - jött zavarba

-Te meséltél rólam az anyukádnak? - kérdeztem és próbáltam visszafojtani egy hatalmas mosolyt. Draco feje vérvörösbe váltott és feltűnően kerülni kezdte a pillantásomat.

-Lehet, hogy említettelek neki..- vonta meg a vállát

-Aha értem. Akkor miért vagy ilyen vörös? - kérdeztem és vigyorogva megnyaltam a számat. Rémesen cuki amikor zavarba jön

-Nem szoktam elvörösödni! - húzta ki magát pökhendin.

-Biztos, Mr Malfoy. - hagytam rá a dolgot

-Akkor? - kérdezte türelmetlenül. - Jössz?

-Nem tudom. - biggyesztettem le a számat. - Nem szeretnék a terhetekre lenni. - mondtam lányos zavaromban. Draco megforgatta a szemét majd húzni kezdett maga után egy asszony felé. Az anyukája...

-Anya, ő itt Lucy. Lucy ő itt az anyám. Nálunk maradhat szünetben? - hadarta Draco esélyt sem hagyva édesanyjának, hogy reagáljon. A nő azonban hatalmas mosollyal fordult felém és kitárta a karjait.

-Természetesen! Narcissa Malfoy vagyok, Drágám. - nyújtotta felém a kezét. Haja laza copfba volt, száját tökéletes pink rúzs díszítette. Látszott rajta, hogy mindennek megadja a módját és igényes nő. Hatalmas szeretet volt a fia felé. Nem is értem, hogy tud egy olyan emberrel élni mint Lucius Malfoy

-Üdvözlöm. Mrs. Malfoy. - nyújtottam felé a kezemet én is. - Lucy Ximénez. És köszönöm a meghívást de nem szeretnék a terhükre lenni. - mosolyogtam kínosan

-Szólíts csak Narcissának. - legyintett a nő. - Nyugodtan jöhetsz Lucy. A fiam rengeteget mesélt már rólad! Öröm számomra, hogy végre megismerhetlek. - lelkesedett a nő miközben sanda pillantásokat adtam Draconak. Szóval lehet, hogy megemlített?

Így történt, hogy a téli szünet két hetére beköltöztem Malfoyhoz. Narcissa volt olyan kedves és eljött velünk Mady házához, hogy összepakoljak. Visszamentünk a saját házukhoz és ahogy megláttam tátva maradt a szám. A hatalmas házhoz egy fehér kövekkel szórt bekötőút tartozott, egy hatalmas kerttel. Hatalmas, aprólékosan kidolgozott szobrok voltak. Maga a háznak fekete óriási kapuja volt. A család házi manói sebesen dolgoztak a csomagjaink elvételével.

-Tetszik? - kérdezte Draco aki csodálattal teli szemmel figyelte az ámulatomat.

-Nagyon tetszik. - mosolyogtam. A sötét falakat fényesen világította a kristály csillár. A hatalmas fekete kandalló melegséggel töltötte el a helyet. A ház egyszerűen és tisztán nézett rám. Elsőre talán komornak tűnik, de ha jobban megfigyeled észreveszed a bennük rejtőző csodákat.

-Draco kérlek segíts felvinni Lucy cuccait az emeletre. - kérte kedvesen fiát majd rám nézett. - A szobájával szembeni lesz a tied. - mosolygott kedvesen és eltűnt.

-Hagyd csak felviszem majd én. - kaptam a csomagjaim után, mikor láttam, hogy Draco a kezébe veszi őket.

-Tudom, hogy erős vagy meg minden..De hagyd csak rám. - nézett rám a fiú és elindult az emeletre és pedig követtem. - Ez lenne az. - lökte be az ajtót

-Te jó isten! - döbbentem le amikor megláttam a fehér falakat és a francia ágyat. A szoba olyan volt mint egy királyi lakosztály és a színek kakukktojásként virítottak a házban

-Apám utálja ezt a szobát- nevetett fel a fiú kínosan - Szerinte túl világos és boldog. - forgatta meg a szemét

-Apád nem túl kedves ember.. - szaladt ki a számon de azonnal megbántam. - Ne haragudj! Nem úgy értettem! - szabadkoztam gyorsan

-Semmi baj. - nevetett Draco meglepő módón. - Teljesen egyetértek. - mondta mire megkönnyebbülten mosolyogtam. Teljesen más volt itt lenni. Sokkal nyugodtabb volt.

-Köszönöm, hogy itt lehetek. - fordultam a fiú felé hálásan.

-Örülök, hogy itt vagy. - suttogta és közelebb ment az ágyamhoz, hogy letegye a cuccaimat. Amikor lehajoltam, hogy segítsek neki kezeink összeértek és éreztem, hogy melegség önti el az ereinket. -Akkor én most..hagylak kipakolni. - köszörülte meg a torkát.

-Ja igen köszi. - mondtam zavartan

-Ha kész vagy gyere le a nappaliba. - mondta és kisétált a szobából. Pakolás helyett csak ültem az ágyamon és kinéztem az ablakon. Nem tudom mi fog ebből kisülni de nem tudok tisztán gondolkodni amikor a közelemben van és ettől megőrülök.