Elvarázsolt szív

A borzalmak éjszakája

-Lucy, mielőtt bármit is tennék, valamit el kell mondanom. - tolt el magától egy kicsit a fiú és megnyalta az ajkait. Aggodalmasan néztem végig rajta és csak most vettem észre mennyire lefogyott. A szemei alatt hatalmas fekete karikák voltak.

-Mi a baj Draco? - fogtam meg kissé remegő kezeit és óvatos mozdulatokkal simogatni kezdtem azokat. A fiú hosszú percekig állt néma csendben, mintha azon gondolkozna, hogy tényleg elmondja e. Valami nagyon nem volt rendben vele és átkoztam magam azért, hogy ezt nem vettem észre előbb.

-Tudom, hogy most rengeteg a gondod. Mármint te jó ég, most derült ki, hogy te vagy az elveszett hercegnő! - kapott a fejéhez döbbenten. - De ha úgy gondolod esetleg elfér neked még egy bonyodalom..- Draco élesen megköszörülte a torkát és kotorászni kezdett a zsebében.

-Ha magadra gondolsz.. - vontam fel a szemöldököm, hogy kijelentsem ő sosem lesz bonyodalom, vagy teher az életemben, de a fiú megállított. Előkapott ugyanis egy sötétzöld ékszerdobozt a zsebéből és felém tartva kinyitotta. Egy gyönyörű ezüst gyűrű csillogott benne, amely nem ért össze teljesen, ugyanis az egyik végén egy hold a másikon egy nap díszelgett. A napban egy fekete kő volt, a holdban egy fehér kő.

-Ez egy ígéretgyűrű? - suttogtam kérdőn és ránéztem Dracora.

-Igen. A nap téged, a Hold engem jellemez. - sütötte le a szemét. - De a kövek...Lucy az én életembe te fényt hoztál. Kimentesz a sötétből, a félelemből. Ezért a fehér kő vagy te az én Holdamban. A fény a sötétben...És én..Én beleviszem a te életedbe ezeket a dolgokat. De a te fényed mindig erősebben fog ragyogni. - magyarázta a gyűrű jelentését, nekem pedig könny szökött a szemembe.

-Draco ez csodálatos... - mondtam rekedt hangon, kicsit akadozva.

-Lucy, én úgy érzem mi ketten összetartozunk és akármi is jön velünk szembe, azt mi ketten le tudjuk győzni... Lucy Ada Dabney, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - emelte ki az apró ékszert a dobozból és felém tartotta.

Én pedig repdestem az örömtől, majd igent mondtam neki. Miután az ujjamra húzta az ékszert a nyakába ugrottam.

-Igen! Igen és igen! - mondtam a vállába szerelmesen. És ebben a pillanatban semmi más nem számított. Sem a múltam, sem Louis, sem Draco titkai...Csak ő és én, egymásba gabalyodva a fülledt mosdóban. Semmi sem lehetne jobb...

—

Egymás kezét szorongatva, mosolyogva léptünk be a mardekár klubhelyiségébe vacsora után.

-Ximénez, Malfoy! Titeket várunk már mióta. - kiáltott felénk Theo, behúzva minket a tömegbe.- Rendben emberek! A mai nap nagyon különleges lesz számunkra. - kiáltotta, mi pedig tapsolva és fütyülve bíztattuk.

-Eljött a borzalmak éjszakája! - kiáltott Blaise, erre pedig az előzőnél is nagyobb éljenezés lett.

-Ma este mindenki jelmezekbe öltözik! - üvöltötte Theo, mire Draco egy vérfarkas szerű hanggal jutalmazta a fiú szavait. Nevetve tapsoltam a többiekkel együtt és őszinte izgalommal vártam az este többi részét. - De ez nem minden! A mai este nincsenek korlátok, balhék! Mindenki hozhat egy, nem több mint egy.. - felemelte a mutatóujját, hangsúlyozva a számot. - másik házból származót!- kiáltotta mire a szoba szinte megőrült az izgalomtól.

A mardekárosoknak rengeteg külsős barátja volt. Főleg hollóhát...De ma este, nincsenek ellentétek.

-Mindenki induljon értük és egy óra múlva várok itt mindenkit. Aztán kezdődhet a buli! - mondta majd a diákok rohanni kezdtek.

-Oké te melyikez hozod? - kérdezte Draco, mellettem lépkedve a griffendél felé.

-Nyilván Mad-et hozom. - mosolyodtam el.

-Ő egészen tűrhető. - felelte Draco egy halvány mosollyal, de én megtorpantam.

-Draco te kit hívsz? - kérdeztem döbbenten.

-Lucy nekem csak a mardekárban vannak haverjaim. Mindenki más utál.. - vonta meg a vállát.

-Mert nem önmagadat mutatod. Ha tudnák milyen vagy valójában szeretnének! - simítottam meg a karját.

-Lucy nem baj tényleg. Menjünk és szedjük össze az agresszív törpét. - utalt a lányra a fiú.

-Egy jelmezes buli veletek? - sikította a lány amint felvázoltuk a tervet. Egyértelmű volt, hogy imádni fogja. - Minek öltözünk? Vigyek piát? Szentséges Merlin van valami sokkal jobb ötletem! Erre a pillanatra vártam születésem óta! Várjatok! - szaladt vissza a szobájába, majd egy perc múlva visszatért egy kicsi zacskóval.

-Akarom tudni mi van benne? - kérdeztem.

-Majd meglátod! - nevetett a lány és mind a hárman rohanni kezdtünk a mardekárosok felé.

Nem sokkal később Madelynnel kézen fogva léptünk ki a szobámból a többiek közé. Rajtam egy fehér két részes ruha volt, fekete combcsizmával és combfixszel. Valamint fekete cica füllel és egy átlátszó szájfénnyel. Madelyn pedig pont ugyanilyen szettet öltött magára annyi különbséggel, hogy rajta fekete kétrészes ruha volt.

-Ez igen gyerekek! Megjöttek a kiscicáink! - tapsolt Blaise, mi pedig nevetve léptünk melléjük. Draco és Theo hasonlóan párosan érkeztek. A mellkasuk közepéig kigombolt inggel, szakadt farmerrel és ékszerekkel megpakolva léptek be az ajtón.

-Akkor hát mehet a buli! - kiáltottam izgatottan és bekapcsoltam a színes világítást.

-Koccintsunk a legjobb bulira! - mosolygott Theo és Mady felé fordult. - Szóval te lennél a rossz fekete cica? - kacsintott rá a fiú.

-Óvatosan. - figyelmeztette a lány. - Nálam könnyen lehet büntetést szerezni. - incselkedett.

-Ezek ma még baszni fognak. - fintorgott Draco és beleivott az italába.

-Úgy mint mi? - jegyeztem meg halkan, mire köhögni kezdett.

-Tetszik ez a viselkedés Hercegnő. - biccentett elismerően, majd rá csapott a fenekemre. A zene hangosabb lett, az üvegek kinyíltak, a hangulat felpörgött. Mindenki nevetett, énekelt, ivott, táncolt.

Madelyn, Theo, Draco és én nevetve figyeltük a többieket. De ez a buli még korántsem kezdődött el.

-Mit szóltok...Bemutassam a kis csomagomat? - húzta elő Madelyn a rózsaszín porral teli zacskóját.

-Mi ez Mad? - kerekedett el a szemem.

-Ez kedves barátnőm..tündérpor. A legnagyobb buli fokozó a varázsló világban. - mosolyodott el és felállt az asztal tetejére, hogy bejelentse a tömegnek.