Elvarázsolt szív

Elveszve

-Harry ez...- hirtelen azt se tudtam mit kéne mondanom. Úgy ugrottam el a szőke mellől mint egy kisgyerek akit rajtakapnak, hogy eltört egy vázát.

-Ne hisztizz már Potter. - forgatta a szemét Draco. - Lucy döntése, hogy kivel hova szeretne menni. - fintorgott.

-Ebbe ne szólj bele Malfoy! - csattant fel hirtelen a szemüveges. Oda léptem hozzá, hogy egy picit lenyugtassam de csak hátrált.

-Hazudtál nekem! - nézett bele mélyen a zöld szemeimbe. - Azt mondtad nem állsz készen egy kapcsolatra! Bíztam benned! - fakadt ki hirtelen nekem pedig összeszorult a gyomrom. Ő csak egy munka. De ahogy belenéztem a szemeibe bűntudatom volt. De nem tudok parancsolni a szívemnek!

-Most is bízhatsz benne. - mondta Draco. Harryvel mind a ketten meglepetten néztünk felé. Nem értettük miért próbál segíteni. - Attól még, hogy te belezúgtál ugyanúgy a barátod és bízhatsz benne. - magyarázta.

-Hihetetlen, hogy veled állok le ezen vitatkozni... - sóhajtott Harry, majd mérgesen Draco felé pislogott.- Hazudott nekem! És akiben bízhatsz az nek hazudik neked! - a fiú feltűnően kerülte a szemkontaktust. Képtelen voltam megszólalni. Leginkább sírva szaladtam volna ki az épületből, pedig az igazságot még egyik fiú sem tudja.

-Csak azért, hogy védje a hülye érzéseidet és ne bántson meg! - felelte egyszerűen Draco, mire Harry szótlanul nézett ránk. Sarkon fordult és elindult a kijárat felé.

-Harry! - kiáltottam utána de nem fordult meg.

-Menj. - mondta Draco. - Ha ez kell ahhoz, hogy maradj..Menj utána. - nézett rám sokatmondóan de tekintete megváltozott miután kimondta a szavakat. Mintha megbánta volna és szeretné visszaszívni a szavait.

-Mi? - döbbentem le teljesen. - Hogy itt maradjak? - kérdeztem halkan

-Csak menj utána Lucy. - tért ki a válasz elől a fiú, de addigra már mindent megértettem.

-Te voltál.. - súgtam alig hallhatóan

-Mi voltam én? - kérdezett vissza ártatlanul

-Te vitted el a papírjaimat a szobámból. - néztem rá értetlenül. Ebben a pillanatban teljesen meg voltam győződve, hogy Draco volt az a személy, aki tudta a titkaimat és aljas módon ellopta a leveleket.

-Nem tudom miről beszélsz Ximénez. Aznap a faluban voltam Nott és Zabini társaságában. - vonta fel a szemöldökét pimaszul és úgy nézett rám mintha rossz ember lennék

-Akkor miről beszéltél az előbb Malfoy? - vágtam vissza karba tett kézzel

-Ha ez kell ahhoz, hogy itt maradj velem...később, akkor menj utána! - emelte fel a hangját. - A vak is látja mennyire kihat rád Potter! Csak azt akartam, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat nélküle...- nézett végig rajtam sértett arccal. Meglepve néztem rá és kezd rémesen sok lenni ez a helyzet.

-Draco... - néztem rá sajnálattal.

-Ne fáradj! - legyintett kezet - Órákon találkozunk. - mondta majd otthagyott egyedül a bálterem közepén. Nem tudtam mit kellett volna csinálnom csak néztem a fiú után aki még pár perccel ezelőtt majdnem megcsókolt.

-Harry... - suttogtam és eszembe jutott, hogy meg kell mentenem a fiúval való kapcsolatomat. Az ezüst magassarkúmat levettem magamról és elkezdtem rohanni Harry után. Rövid időn belül meg is találtam. Egyedült ült a hideg lépcsőn. Egy nagy sóhajjal leültem mellé.

-Kérlek hallgass végig! - mondtam amikor láttam, hogy indulni akar. - Nem akartalak megbántani. Soha nem akartam ezt tenni veled, de te vagy velem itt a legkedvesebb...Egyszerűen féltem ha elmondom neked, hogy nem érzek többet irántad akkor elveszítelek teljesen. Tudom, hogy ez volt a lehető legrosszabb dolog de sajnálom! Madelyn és én..nem igazán vagyunk most jóba és láthatóan szar döntéseket hozok. - hadartam a fiúnak

-Kedveled Malfoyt? - kérdezte lesütött szemekkel

-Azt hiszem igen. Én magam se tudom, hogy miért szóval ezt ne kérdezd. - sütöttem le én is a szemeimet.

-Tudod, elmondhattad volna az igazságot. - nézett fel Harry. - Egyszerűbb lett volna. - mondta a szemembe

-Tudom és sajnálom. - nyögtem fel keservesen, majd hagytam, hogy csend legyen

-Lucy nekem most kell egy kis idő átgondolni a dolgokat. - mondta Harry. A szavai fájdalmasak voltak és bennem volt a sírás. Felálltam és otthagytam őt a gondolataiba temetkezve. Az estének lőttek. Életem első és legrosszabb bálja...Csendben kullogtam vissza a mardekár klubhelyiségébe. Leszegett fejjel indultam a szobám felé de késztetést éreztem, hogy benézzek Draco szobájába is.

A fiú mérgesen rúgott bele a szék lábába de mintha csak érezte volna, hogy ott vagyok így egyből felnézett. Tekintetünk találkozott egy pillanatra de láthatóan nem kereste a társaságom. Sietve lépkedett az ajtó felé és az orrom előtt becsapta az ajtót.

Hogy tehettem, hogy pár óra alatt minden kicsúszott a kezeim közül? Pár óra alatt tönkrement minden amit eddig elértem. Teljesen elvesztettem a kontrollt de jóvá kell tennem!