Elvarázsolt szív

Védelmezők

-Hol a fenében vagyunk? - kérdezte Draco idegesen. Szemei összevissza járkáltak, miután felkászálódtunk a poros földről.

-Leráztuk őket? - hallottam Neville aggodalmas hangját. Mindenki forgolódni és reménykedni kezdett, de tudtam, hogy nincs vége. Túl könnyen engedtek el minket. Túlságosan könnyen menekültünk meg és amíg Harry nem tölti be a 17 éves kort, Lucius mint minisztériumi dolgozó bármikor letudja követni a mozgását...

És ekkor megjelentek az első fekete füst szerű gomolyagok..Halk kiáltások és gúnyos nevetések töltötték be az ismeretlen helyiséget.

Azonnal tennem kell valamit! Segítséget kell hívnom..Ennyi emberrel nem tudok megküzdeni egymagam. Lehetetlen! Koránt sem biztos, hogy a tervem beválik, de egy próbát megér. Ugyanis Alastor Mordon az egyik legjobb tanárom adott nekem valamit.

"Törd szét a földön ha bajba kerülnél". Ezzel a mondattal nyomta a kezembe a Kristály szerű anyagot. És nekem nem volt más lehetőségem. Előrántottam a zacskót, kivettem belőle az anyagot és a földre dobtam. Fehér füst szerű dolog kezdett el belőle gőzölögni. Hol van Draco? Hol van Harry? Mi a fene történik itt? Rémülten, remegő kezekkel vártak az ellenséget.

De amikor eljöttek értem, esélyem se volt kezdeni velük valamit. Ismerős kezek szorítása a torkomon, erős kölni, gúnyos nevetés. A férfi aki gyászosan az apámnak nevezte magát, most a torkomnak szegezte a pálcáját. Hajamnál fogva hátra rántotta a fejét. Ujjai erősen markoltak belém, keze szinte elzárt tőlem minden levegőt.

-Szemétláda! - nyögtem mérgesen. A lábam előtt ott hevert a pálcám és a késem..semmi esélyem se volt összeszedni.

-Hiányoztam? - kérdezte gúnyosan és erősebben rántotta meg a hajamat. Kétségbeesetten próbáltam valami megoldást találni a helyzetre amikor körbenéztem a szürke, rémülettel teli helyiségben. Hermione könnyei már tócsában folyt, Ron szemei szinte felrobbantak a dühtől. Draco...Draco arcán ezer érzelem fordult elő, miközben Bellatrix folyamatosan suttogott neki valamit. Mindenki bajban van.

-Azt hitted gyerekeknek esélye van ellenünk? - nevetett gúnyosan Lucius, miközben odasétált Harryhez. A fiú arcán ott volt a megbánás, bűntudat, rettegés. Mégis dacosan nézett vissza a fehér hajú férfire. Lucius azonban nem tágított. Sétapálcája fenyegető hangon kopogott a hideg kövön, kezét szilárdan nyújtotta előre. - Vagy átadod a jóslatot vagy a barátaidnak vége. - nézett végig a társaságunkon. Szemei egy pillanatra megakadtak a saját fián és felvont szemöldökkel szemlélte őt, majd visszafordult Harryhez.

-Ne add oda Harry!! - kiáltotta Neville de az egyik halálfaló mélyen belenyomta a torkába a pálcát.

Lucy gondolkozz. Auror vagy! Tűzboszorkány! Lehunytam a szemeimet, amikor Harry felemelte a gömböt. Ő átnyújtotta a jóslatot Luciusnak, míg az én agyam szinte felrobbant a gondolkodástól. A szemeim sárgán izzottak, a hajamba belekapott az engem körülvevő meleg levegő és apám kiáltozva kapta el a kezeit rólam. És amikor Lucius kezei megérintették a jóslatot, Charles Ximénez ruhája hatalmas lángokba csapott fel.

Fehér fények, világító csíkok..Aurorok lepték be a termet, elvakítva a halálfalók tömegét.

-Kotródj a keresztfiamtól! - hallottam Sirius Black erőteljes hangját, majd szemem sarkából láttam ahogy behúz egyet az egyiknek. Azonnal lehajoltam a pálcámért és a késemért és berohantam az aurorok tömegébe.

-Ideje munkába lendülni Lucy! - hallottam Tonks megnyugtató kiáltását a terem végéből. A nő és Lupin összeszedték a többieket és biztonságos helyre vitték. Draco felé pillantottam aki rettegve figyelte az eseményeket.

-Munkába? - hallottam Ron hangját, de nem volt időm a kérdéseivel foglalkozni. Itt az ideje, hogy bizonyítsak, hogy elvégezzem a feladataimat...

-Stupor! - kiáltottam Bellatrix felé és támadni kezdtem.

-Lucy nem így neveltelek! - lépett elém Charles..karjairól leégett a ruha sőt..inkább beleégett a vörös bőrébe. Hangjába tombolt a düh és a bosszúvágy, de ez velem se volt másképp. Vissza akartam neki adni a sok évnyi bántást és szenvedést.

-Sehogy sem neveltél engem! - kiáltottam a képébe, ujjaimból előtörtek a lángok. - Elhagytál, kitagadtál, eljátszottad a halálodat! - süvítettem és felé emeltem a pálcámat.

-És mi van ha azt mondom, hogy nem én vagyok az apád? - kérdezte gúnyos mosollyal.

-Fogd be...Fogd be, fogd be, fogd be! Nem fogsz megint átverni! - kiáltottam és az érzelmeim elszabadultak. Nem gondolkodtam, nem láttam tisztán. Bántani akartam és fájdalmat okozni neki! Azt akartam, hogy szenvedjen! És a férfi teste lángba borult. A körülötte levő területet ellepték a lángok. Apám sikító hangjai mindenkit megdöbbentett.

De ez nem állított meg. Draco karjai erősen körém záródtak és kiabálni kezdett a fülembe.

-Lucy meg fogod ölni! - rázta a vállaimat. - Olyan akarsz lenni mint ők? - és a lángok abbamaradtak. A fejem zsongott, a világ homályos volt, vér tapadt a kezeimhez. A sebem felszakadt a hasamon, eláztatva ezzel a ruhámat. Üvöltés. Hatalmas üvöltés. De nem bírtam felfogni mi történt.

Emberek rohannak el. Diákok kiabálnak. Elszabadult a pokol és én csak álltam ott vérző hassal, elborult elmével. Az erőmet sosem használtam olyanra akit régen szerettem.

-Lucy. - rázott meg újra Draco. A fiú szemei kétségbeesetten keresték a tekintetemet, szinte feladva minden reményt. De akkor megráztam a fejemet.

-Hol van? Hol van Harry? - kiáltottam. Draco szinte nyugodtan fogta meg a kezeimet és rohanni kezdett velem.

A minisztérium előcsarnoka hatalmas volt és minden csillogott. De most az egész tele volt homokkal. Harry pedig mozdulatlanul feküdt Dumbledore karjai között.

-Hát tényleg visszatért... - szólalt meg Caramel. A minisztériumi dolgozók remegtek a félelemtől. - Szép munka volt Lucy. A képző várja vissza az egyik legjobb diákját. - fogott velem kezet.

-Képző?

-Munka?

-Lucy mi ez az egész?

Mindenki választ várt. Mindenki tudni akarta miről beszél Caramel. Mit tettem én... De a világ forogni kezdett körülöttem és az utolsó dolog amire emlékszem, hogy Draco nevét suttogom és összeesem a karjaiba. A gyomrom rémesen fájt, a fejem hasogatott, de a sötétben mosolyogva várt vissza a két kislány és az anyjuk.