Elvarázsolt szív

Az új otthonom felé

-Szóval lássuk jól értem-e... -mozgolódott izgatottan a vörös hajú fiú a helyén. Szörnyen hosszú volt ez a vonatút. És bár volt egy kész sztori amit előadtam volna nekik mégis rettentően fárasztó volt előadni ezt a sok hazugságot. - Eddig az International suliba jártál és eljöttél ide, mert apukád meghalt egy...- húzta össze a szemöldökét Ron.

-Rosszul sikerült kísérleti bűbáj miatt. - segítettem ki a fiút, miközben próbáltam Mady rosszálló tekintetét elkerülni. A lány tökéletesen tudta miért vagyok itt, de nem értett egyet a titkolózással. Szerinte Harry nem zárna ki akkor sem, ha tudná az igazságot, hogy az érdekében jöttem. Én viszont, inkább maradok a biztonsági játéknál és hazudok amennyit csak kell.

-Értem... És tudod melyik házba kerülsz? - kérdezte a fiú. Erre már Harry is felfigyelt és már engem bámult.

-Még nem. - feleltem szűkszavúan és a barna hajú fiúra néztem.

-Ha mardekáros leszel többet nem lóghatsz velünk. - mondta hirtelen a semmiből a vörös, én pedig rosszállóan néztem.

-Ronald, ne mond ezt! - szólt rá Hermione, akinek a kezében ott hevert a rémesen vastag könyv.

-Szerintem ezt döntsd el azután, hogy megismertél. - kacsintottam a vörösre, akinek a feje épp olyan színt vett fel.

-Nem fog odakerülni. - szólalt meg végre Harry. - Túl kedves hozzá. - mondta és mosolyra húzta a száját.

-De ha mégis, legalább lesz egy értékelhető mardekáros barátunk. -nevetett mellettem Madelyn, aki eddig csendben figyelte az eseményeket. Sokat mesélt az iskolai házakról és a közöttük való ellentétekről, de nem gondoltam volna, hogy ekkora az utálat...

-Harry. -szólítottam meg hirtelen a fiút.

-Igen? -kérdezett vissza és figyelmesen hallgatta a kérdésemet.

-Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de tudod a pletykák...-kezdtem felvezetni a dolgot, Harry arca pedig egyből komor lett. - Tényleg visszatért? - őszintén érdekelt a válasza. Az igazság. Caramel annyi mindent mondott és talált ki és az újságok sem éppen hallgatnak a tavaly történtekről, de borzasztóan kíváncsi voltam a fiú szemszögére is.

-Igen, de ha csak ezért...! -Barna szemei szinte lángokra lobbantak, idegessége pedig látványos lett, ezért inkább feltettem védelmezően a kezemet.

-Hé, nyugi! Én nem hiszem el azt a sok szemetet amit a miniszter mond. Csak szerettem volna tőled hallani...Ne haragudj! - hajtottam le a fejem és próbálta visszatartani a röhögésem. Lucy, remek színész lenne belőled.

-Én..én sajnálom! Nem kellett volna úgy felkapnom a vizet. Csak nem szeretem, ha megvádolnak. - mondta a fiú őszintén és egy pillanatra megláttam benne az elveszett, szeretetre vágyó kisfiút, akinek az a sorsa, hogy harcoljon korunk legnagyobb gonoszával.

-Én nem foglak megvádolni! - mosolyogtam rá megnyugtatóan és a fiú egy őszinte mosollyal jutalmazta. Könnyebb lesz a bizalmába férkőzni mint gondoltam. - Srácok merre van a mosdó? - kérdeztem nagyjából egy óra múlva, amikor már kifogytunk minden izgalmas témából.

-Balra a kocsi végében. - mutatott kifele Hermione, majd kicsit odébb húzta a lábait, hogy kiférjek. Balra és egyenesen. Nem volt túl nehéz feladat és valahogy mégsem találtam. Így hát bekopogtam a velem szemben levő kabinba. A kényelmes kis kocsiba két jóképű fiú ült és egy fekete hajú, nyúzott arcú lány. Végignéztem rajtuk és a tekintetem megakadt a kék szemű kíváncsi tekintetű alakon. Szőke haját úgy megvilágította a nap, hogy szinte fehérnek tűnt, de az arca mégis bunkón bámult rám.

-Ne haragudjatok, de merre van a mosdó? - kérdeztem minden féle felvezetés nélkül.

-Kint a tábla. -mondta a fekete hajú lány, lenéző pillantásokat vetve rám.

-Öhm..én nem láttam de...- jézusom, mi van velem? Miért jöttem zavarba?

-Megmutatom. - állt fel a morcos szőke és kisétált előttem a kabinból. - Jössz?- Pillantott hátra félig és elindult a vonat vége felé.

-Köszönöm. - motyogtam és gyorsan lépkedni kezdtem utána.

-Nem láttalak még itt. - jelentette ki inkább magának mint nekem.

-Új vagyok. - feleltem az egyértelmű választ. - Amerikába jártam eddig suliba. - húztam meg a vállam.

-És Amerikában más a mosdó jelzése? - mutatott cinikusan a táblára. Éreztem, hogy az arcom vér vörösbe vált át, de nem tehettem róla.

-Nem igazán. -mosolyogtam rá cinikusan én is. - De a ti rohadt angol vonatotok tehet róla! Ki rakja ki ilyen magasra a jelzéseket? - akadtam ki egy pillanatra kiesve a szeppent lány szerepéből és bosszankodva emeltem fel a fejem. A fiú felől azonban elfojtott nevetés hangját hallottam.

-Nyugi, törpe. Elsőre senki se találja meg.-forgatta a szemét a fiú és mosolyogva tovább indult a szűk folyosón.

-Te végig ide jártál? - érdeklődtem a múltja után.

-Igen. -felelte szűkszavúan. - Te Amerikában kezdtél?- kérdezett vissza és sóhajtottam. Nem szeretek a múltamról beszélni.

-Igen. - válaszoltam a gondolataimba merülve. A fiú ebben a pillanatban megállt, megfordult majd rám nézett. A szűk folyosó miatt testünk egymásnak nyomódott és lélegzet visszafojtva néztem rá. A fiú lehajtotta a fejét és mély hangja megszólalt.

-Nem illesz bele Potter bandájába.- mondta fintorogva. Mintha az arcára lenne ragasztva ez az állandó bunkó stílus. 

-Miért, a tiedbe igen?- röhögtem cinukusan de közbe elmosolyodtam. Végignéztem a srácon és láttam az öltönyén keresztül, hogy milyen izmos. A fiú beleharapott az alsó ajkába és ő is végigmért engem miközbe mosolygott.

-Itt a mosdó törpe. -állt odébb és kinyitotta előttem az ajtót majd előre engedett.

-Lucy. - javítottam ki a fiút

-Draco. - nyújtott felém kezet majd mégegyszer végig nézett rajtam. - Viszlát, törpe. - kacsintott rám, én pedig a szememet forgatva léptem be a wcbe. Hihetetlenül érdekes évem lesz itt... és amint lépkedtem vissza Madelynék felé  hirtelen valami furcsa érzés jött rám. Csak egy évre kell ide jönnöm. Amíg le nem zajlik Tudjuk ki feltámadása. Utána visszatérek auror képzőbe és minden folytatódik az eredeti kerékvágásba. Nem kéne erős kötéseket kialakítanom...a saját érdekemben.