Elvarázsolt szív

Borús hétköznapok

-Miért álltál ki mellettem? -kérdezte Harry az ujjait tördelve. Látszódott rajta, hogy megbánta amit csinált az órán. De a tanárnővel történő ellenszenve sokkal erősebbnek bizonyult mint bármelyik másik érzelem. Harry lázadni akart és változtatni a dolgokon, de nem hinném, hogy ez a legjobb taktika

-Mert igazad van. - húztam meg a vállam és meredten bámultam a szemfájdítóan élénk rózsaszín szoba falára. Macskák nyávogtak vissza rám kárörvendően a felakasztott képekről és már lassan úgy éreztem megsüketülök ha nem kussolnak be.

-Nem akartalak bajba sodorni. - mondta szomorúan.

-A saját döntésem volt. - mondtam, de azért kedvesen rá mosolyogtam. Nem volt kedvem a hosszas lelkizéshez, de kénytelen voltam erőt venni magamon és belekezdeni.

-Esetleg...nincs kedved eljönni a ma esti kviddics edzésre? - kérdezte hirtelen. Feltűnően kerülte a tekintetem, ami kicsit érdekes volt de mégis gondolkodóba ejtett. Remélem ez nem egy randi akar lenni. Bár..ha azt hinné, hogy akarok tőle valamit lehet hamarabb a bizalmába férkőznék..de nem lennék képes vele ilyet tenni. Vagy mégis?

-Szívesen eljövök Harry! - feleltem végül és rámosolyogtam. Ekkor pedig az ajtó kivágódott es Umbridge lépett be rajta. Hurrá..

-Kezdjétek el írni amit diktálok!: ,,hazudni bűn,, - mondta önelégült vigyorral az arcán, de szemében ott bújkált a megvetés és a gyűlölet. Hasonló képpen néztem vissza a nő kissé ráncos arcára, de nem mondtam semmit.

-De tanárnő.. - szólalt meg Harry. - Itt nincs is tinta!-jegyezte meg értetlenül, mire én is körbe néztem. Tényleg nem volt tinta

-Ez egy különleges penna Mr.Potter.- kacagott, majd kezeivel intett, hogy csináljuk a feladatunkat. Kezembe vettem hát a pennát és a pergamenre nyomtam a tinta mentes végét. Hazudni bűn...Ezt ő is leírhatná párszor...

A szavak láthatatlanul íródtak a papírra, mintha semmi értelme nem lenne az egésznek.. Hamarosan azonban a jobb kezem rémesen viszketni kezdett, majd ez átváltott egy éles fájdalommá. Mintha..mintha belevésnék valamit a kezembe. Óriásra nyílt szemekkel néztem le a tenyeremre és először azt hittem rosszul látok. A szavak a kezembe vésődtek! A fiú felé néztem, de ő már régen megbabonázva figyelte a kezét, amin egy vércsepp gördül le. Ez a nő elmebeteg!

-Mr.Potter elmehet! - szólalt meg nagyjából 1 óra múlva Umbridge. A kezem addigra már lüktető fájdalommal pihent egy vértócsában, az asztal tetején. Harry lassan felállt a helyéről, majd kérőn pillantott rám.

-Megleszel? - kérdezte. Bólintottam, majd megvártam, hogy kimenjen.

-Erre tényleg szükség volt? - kérdeztem dühösen a tanárnőt. Umbridge hátra dőlt a székében és pislogott rám.

-Ha tiszteletlen vagy annak következményei vannak.- mondta és összekulcsolta a kezeit.

-Magának is feladata van és nekem is. Az enyém értelemszerűen nehezebb hiszen valami nem 5 perc alatt nyeri el a bizalmát másnak. - mondtam nyugodt hangon és felvontam a szemöldököm.

-Végezd akkor jobban a dolgod! - mosolyodott el kárörvendően és kicsit előrébb dőlt a székében. Én is ezt tettem.

-Ne akadályozza meg a munkámat és ne kérdőjelezze meg a módszereimet. Ha csak nem akarja, hogy Caramel megtudja az ön módszereit. - mosolyogtam én is, majd kisétáltam. Alig tettem pár métert egy ismerős alakba botlottam. A zöldalma illata pár másodperc alatt ellepte az orromat.

-Nézz már a lábad elé! - förmedt rám a fiú.

-Tanulj kedvességet! - förmedtem rá vissza. Malfoy arca egy pillanatra ledöbbent, majd újra visszatért a szokásos bunkó önmagához.

-Te nekem ne mond meg mit kellene csinálnom!- fintorodott el ismét, mire megforgattam a szemem.

-Te tényleg csak erre az egy érzelemre vagy képes? - tettem karba a kezeimet, de a csurom véres, hasítóan fájó kézfejem miatt inkább le is engedtem. A fiú arca kíváncsian érdeklődött felém.

-Minden rendben? - kérdezte és a kezem után nyúlt.

-Igen. - mondtam és elrántottam, amint meglátta. Lesütöttem a szemem és vártam milyen megalázó, sértőd dolgot vág a fejemhez de csak sóhajtott egyet.

-Tudod...- kezdett volna bele, de föltartottam az ujjam, hogy bele se kezdjen.

-Ne. Nem akarom hallani, hogy meggondolatlan vagyok, vagy hogy nem kellene Potterrel barátkoznom. Mennem kell a kviddics próbára. - hadartam és már ott sem voltam. Tudtam, hogy oktalanul voltam ilyen a fiúval, de nem kerülhetek hozzá közel. Ez veszélyeztetheti a kapcsolatom Harryvel.

Sietve kaptam fel egy szürke pulóvert és már rohantam is a pályára, amit még reggel mutatott nekem Ginny. Hermione és Ron már a lelátón ültek összebújva a hideg idő miatt.

-Sziasztok. - huppantam le melléjük és megdörzsöltem hideg kezeimet.

-Szia. - köszöntek egyszerre. - Milyen volt a bűntetés? - kérdezte Ron.

-Tűrhető. - vontam meg a vállam. - Azok ott a bátyáid? - kérdeztem az ikrek felé biccentve.

-Igen. Ők a legjobb terelők az elmúlt időszakban. - lelkesedett a fiú.- George szerint belelátnak a másik fejébe és így összhangba kerülnek..De szerintem csak túl sokat gyakorolnak. - nevetett a fiú.

-Idétlen, erőszakos játék. - rázta meg a fejét Hermione és visszamerült a könyvébe. Ötletem nincsen hogyan tud ennyit olvasni ez a lány, de már értem miért mondják azt, hogy egy élő lexikon.

-Ne is törődj vele. - legyintett Ron. - Nézd ott van Harry! - mutatott a repkedő Harry felé.

-Azok ott nem a...?- néztem le a földre és megdöbbenve vettem észre a mardekár zöld színét. Közöttük egy szőke hajat, gúnyosan mosolygo arccal.

-Hogy kerül ide a mardekár? - morgolódott Ron.

-Hallottam, hogy külön engedélyt kaptam Umbridgetől. Akkor edzenek amikor akarnak. - vonta meg a vállát Hermione.

-De honnan tudták, hogy most van az edzésünk? - értetlenkedett Ron. Hát persze! Draconak mondtam, hogy kviddics próbára sietek...Ő pedig egyből szervezkedni kezdett. Ezt mondjuk jobb ha magamba tartom.

-Hihetetlen, hogy mindenhol ott vannak. - repült oda hozzánk Harry. A szél kócosan összefújta a haját.

-Mi lesz most? - kérdeztem aggodalmasan. Nem szeretném, hogy miattam ne tudjanak edzeni.

-Próba meccset játszunk. - mosolyodott el a fiú és ment is vissza a tömegbe. A két csapat felvette a kezdő alakzatot, majd a sípszó után játszani kezdtek. Kicsit sem szabályosan és kicsit sem kedvesen de legalább gyakorolnak. Az ikrek tökéletes szinkronban mozogtak, míg Harry és Draco a cikeszt próbálták elkapni. Teljesen elmélyedve néztem a két fiút és hirtelen azt sem tudtam kinek szurkoljak amikor hirtelen elém repült egy fiú, kivédve a vészesen közeledő gurkót.

-Minden rendben? - kérdezte. Sötétbarna haja kicsit göndören lógott a szemébe és mély sötétbarna szemei kedvesen pislogtak vissza rám.

-Igen. - mosolyodtam el és néztem ahogy a fiú visszaröppen a játékba. - Ő meg ki volt? - kérdeztem még mindig az alakot bámulva.

-Theodore Nott. Mardekáros terelő. - zárkóztatott fel Ron, aki ugyanolyan elmélyülten figyelte a játékot mint én.

A játék végén meglepően tapasztaltam, hogy a mardekárosok nyerték meg. Csupán 40 ponttal, de nyertünk és erre büszke voltam. Mosolyogva tértem vissza a szobámba, aminek ágyán találtam egy kis cetlit.

-Vészakác kivonat. Segíteni fog a kezeden. - olvastam fel suttogva. Leültem az ágyra és gondolkodtam, ki küldhette ezt az aranyos üzenetet. Mindenesetre bekentem a kezemet majd kimerülten elaludtam.