Elvarázsolt szív

Kétségbeesés lángjai

-Tényleg? - hajoltam közelebb az arcához és halványan elmosolyodtam. A fiú hasonlóképpen tett és beletúrt a kócos hajamba.

-Tényleg. - felelte és egy apró pillanatra elhittem, hogy igazat mond. De még mindig túl friss volt a legutóbbi dolog amit csinált az udvaron és akármit próbáltam tenni úgy éreztem elárulnak. Hiányzott bőrének a puha érintése és a kedves szavai amiket a fülembe duruzsolt, de ez mind csak mese. Draco Malfoy nem ilyen fiú és soha nem is lesz ilyen. Én pedig nem hagyhatom, hogy bármi elvonja a figyelmemet Harry védelmezéséről. Persze, ez így mostmár értelmetlennek tűnik, tekintve, hogy folyton Dracon jár az eszem, de legbelül tudom, hogy nem járnék vele jól.

-És most mit szeretnél tenni? Nagyobb lángot? Égjen más testrészem? Irányítsam? - vetettem neki oda a kérdéseket és szinte fel sem tűnt úgy felemeltem a hangomat. Ő olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amiket nem tudok irányítani. Nem hogy irányítani, fel sem ismerem őket. Draco arca pedig döbbenten húzódott el tőlem, amint kimondtam a szavakat.

-Nem. - felelte egyszerűen. - Részeg vagyok. - vonta meg a vállát.

-Feltűnt. - értettem vele egyet és végig néztem magas alakján. Izmos felsőtestét egy zöld póló takarta ami meglepően kiemelte a színét. Nagyon jól állt neki de elvégre..nem véletlenül ő a mardekár hercege.

-Igazad van. Mit is akarhatnék én egy ilyen lánytól mint te? - húzta a száját gúnyos mosolyra, bennem pedig csak úgy kavarogtak az érzelmek. A szavai fájdalmasak voltak, de olyan dühöt keltettek bennem, hogy képtelennek éreztem uralni magamat. Hirtelen azt sem tudtam, hogyan cselekedjek.

-Egy olyan lánytól mint én? - kérdeztem vissza és a csípőmre tettem a kezem.

-Tudod..- nézett rám sértetten. Megáll az eszem még ő van kiakadva. - Megbízhatatlan, tele titokkal...Nem ismeri a saját érzéseit, nem tudja irányítani az erejét. Ha nem lennék azt se tudnád, hogy ezzel rendelkezel. - köpködte felém a szavakat, kezem pedig azonnal a levegőbe indult, hogy egy pofonnal jutalmazzam de elkapta.

-Engedj el..-sziszegtem mérgesen és próbáltam kirántani a kezem a szorításából.

-Ne merészkedj kezet emelni rám.- hajolt felém a fiú. Az arcomat bizsergetően érintette a meleg levegő, amit kifújt magából, szemei pedig kétségbeesetten keresték a tekintetem.

-Különben mi lesz? - kérdeztem akaratlanul de közelebb hajoltam a fiúhoz. Draco lassan végig nézett rajtam és beleharapott a szájába. Szemeiben ott volt a leírhatatlan érzés amit még sosem láttam. Bal keze finomított a szorításomon és szépen lassan leengedte a kezeinket, míg a jobb kezével megfogta az államat és hüvelykujjával végig simított az ajkaimon. Lucy könyörgöm ne lángolj!!

-Különben, legközelebb nem hagyom magam ilyen hamar ellökni. - suttogta a fülembe. Ajkai alig érezhetően, de megérintették a fülem és a nyakam közötti érzékeny területet ezzel libabőrt okozva. Lassan lehunytam a szemem amint megéreztem az apró, nedves csókokat amiket a nyakamra adott. - És talán a te titkos vágyaid is teljesülnek- suttogta én pedig tudtam mire gondol. Karjaim tehetetlenül lógtak mellettem és ujjaim lángokba végződve melegítették a fiú testét.

-Picsába! - szitkozódtam és azonnal körbe néztem, tekintetek után kutatva hátha valaki kifigyelte a legnagyobb titkom. Azonnal ellöktem magamtól a fiút és berohantam a hálóba, ami legnagyobb örömömre üresen és sötéten állt. Semmit nem mertem megfogni és őszintén a pánik eluralkodott rajtam. Draconak igaza van, fogalmam sincs hogyan kéne kezelnem ezt az erőt. Mi van ha felgyújtok valamit? Ha valaki megsérül? Nem tudnám elviselni..

Meredten néztem a kezeimre amik egyre nagyobb lángokba díszelegtek. A kézfejem kellemesen meleg volt és maga a tűz nem égetett amikor magamhoz nyúltam. De tudom jól, hogy ez veszélyes. Olvastam egy tűzboszorkányról még nagyon-nagyon régről. Belebolondult, hogy nem tudja irányítani. Amikor már nem bírta a nyomást véletlenül felgyújtotta a házát és a benne lakók meghaltak a nővel együtt. Mi lesz ha én is erre jutok?!

-Lucy...- hallottam Draco hangját az ajtóból. Mivel nem mertem megfogni az ajtót így bárki besétálhatott volna rajta. Nem tudom, hogy azért nem tette, mert teret akart nekem hagyni vagy mert félt tőlem.

-Menj el. - kérleltem és hallottam mennyire bizonytalan a hangom. Sírás fojtogatott és az érzelmeim egyre jobban eluralkodtak. Mit tegyek most?

-Lucy nézz rám...- mondta a fiú és őrjítő lassúsággal közeledett felém.

-Draco menj el kérlek, nem akarlak bántani!- mondtam és egy apró könnycsepp hullott le.

-Nézz rám. - ismételte meg magát nyugodt hangon. Fogalmam se volt, hogy mit akar de volt a hangjában valami ellenállhatatlan. Kénytelen voltam felnézni rá és ahogy megláttam a szemeit a világ megszűnt körülöttem. - Csak a hangomra figyelj jó?- kérdezte

-Jó. - feleltem és bólintottam egyet

-Rendben. Végig engem nézz..- mondta és felemelte a kezeit majd közelebb lépett hozzám. De a lángok erősebbek lettek én pedig heves szívveréssel ugrottam hátrébb, nehogy megégessem.

-Ne!- estem kétségbe, de Draco nem csinált semmit.

-Lucy, nézz a szemembe és vegyél egy mély levegőt. - mondta majd velem együtt kezdett lélegezni. Tekintetünk újra összefonódott és próbáltam a légzésemre figyelni. - Ügyes vagy, jól van. Most pedig.. - mondta és újból közeledett felém. - Hunyd le a szemed és képzeld el egy emléket ami lenyugtat. - suttogta a fiú alig hallhatóan majd ujjai finoman ráfonódtak az ujjaimra. Lehunytam a szemem és próbáltam a múltamba kutakodni. A gyerekkoromban.. És egy idő után megdöbbenve jöttem rá, hogy semmi boldog emlék nincs a gyerekkoromban. Az egész csak apám lekezelő stílusáról szólt és a megjegyzéseiről. Aztán eszembe jutott az a pillanat, ami mindig meg tud mosolyogtatni. A vonat út idefelé. Harry, Ron és Hermione akik boldogan meséltek az iskoláról. Draco aki a maga elvont stílusával vezetett a mosdókhoz. A táj ami elrepült a szemem előtt és a rengeteg nevetés.

Kinyitottam a szemem és egyből találkoztam Draco tekintetével. A fiú mosolyogva nézett rám és a szeméből eltűnt minden kétség és méreg. Az ujjai szorosan kulcsolódtak az enyémre amik már nem égtek.

-Köszönöm. - mosolyogtam önfeledten, majd lenéztem a kezeinkre. A fiú ugyanígy tett és gyorsan el is engedte.

-Ne haragudj azért amit mondtam neked!.. - sütötte le a szemét és hátrébb lépett egy kicsit. - Nem gondoltam komolyan csak ittam és... - kezdte a szavát de közbe szóltam

-Azt hiszem mind a kettőnknek meg kell tanulnia kezelni az indulatait. - mosolyodtam el újra, Draco pedig követte a pédámat.